Kispad, kempingszék, hokedli

Azt kell először is megvitatni, hogy a kempingszék vagy hokedli, elhelyezve mondjuk a szögletzászló közelében, távol a kispadtól, néhány méterre a le- és föl szaladgáló partjelzőtől, már túllépi-e a megengedett határt. Nem mindegy ez. Ha teszem azt Bozsik Péter elegáns szürke öltönyében mondjuk a Kispest elleni idénynyitón mosolyogva belesüpped egy barackszínű kempingszékbe, amit a szupermarketben vásárolt neki Nagy Ferenc menedzser, tudva, hogy nem ülhet a kispadra, akkor azzal bűnt követ-e el?Kempingszék van – válasz egyelőre nincs. Mondanám is rögtön, hogy tessék, nálunk is zajlik a csillagok háborúja, hiszen a sportág nagyjai, oktatói csatáznak a feltörekvő generáció tagjaival. Szépen hangzik mindez, csakhogy mifelénk csillagokat akkor lát az egyszeri ember, ha belefejel a nyitva hagyott gardrobszekrényajtóba.Szerényen sporttársak, csak szerényen, még ott fent is. Jól hangzik ez az A-licences edzőképzés, olyan misztikus az egész, az embernek mindjárt beindul a fantáziája, hogy ez a szakma csúcsa, ilyesmi, nincs kivételezés, nincs pardon. Aki megszerezte azt a bizonyos bizonyítványt, büszkén lobogtatja, viszi magával mindenhova, sose lehet tudni. Csak hát a többség valószínűleg rögvest elcserélné a "papír nélküli” Bozsik Péter bajnoki aranyérmével. Bozsiknak, az újpesti Molnár Lászlónak és a kispesti Fitos Józsefnek egyelőre nincs A-licence. Ennél fogva ők a bajnoki rajton nem ülhetnek a kispadra, ezt szombat délután végképp eldöntötte az MLSZ szigorú vezérkara, fellebbezésnek helye nincs, hiszen nálunk rendnek kell lennie. Ha már futballunk nincs…Amúgy el lehet képzelni, milyen arcot vágott az általában szigorú tekintetű Molnár László, amikor közölték vele, hogy mi is az ábra: "Te most Lacikám, úgy készülj, hogy Dunaújvárosban na meg a további meccseken vagy labdaszedőnek öltözöl, és akkor ott lehetsz a pálya szélén, vagy elbujdokolsz a lelátón, és mint James Bond, a mandzsettádba szerelt adóvevővel üzengetsz a meglóduló Kovács Zolinak…”Molnár Lászlónak még azt az apró gesztust sem adták meg, hogy alaposan kiörülje magát szombat este Siófokon az övéi, a sok ezer újpesti között az Arany Ászok Szuperkupa-győzelem után, mert nyilván eszébe jutott, hogy a rajton távolról kell majd figyelnie az eseményeket. Különben a lilák trénere Bozsik Péterrel együtt Siófokon csak azért is ott ült a kispadon; szerencsére nem vitették el őket rendőrökkel, a rendezőkkel. A hét végén viszont már tiltott zóna lesz számukra a kispad és környéke, és azt képzeljék el, ahogy a Kispest–ZTE meccsen a frissiben kinevezett Honvéd-edző, Fitos József labdaszedőnek, Bozsik Péter pedig hordágycipelőnek öltözve próbál csapata közelébe férkőzni.A helyzet cseppet sem vicces.Lehet, hogy egyszer majd, nagyon sokára, megint a futballról szól a futball mifelénk. Nem mostanában lesz, az biztos. Talán ötven év múlva mesélni kezd valaki a XXI. század legeslegelejéről, amikor a labdarúgást Magyarországon politikai manipulációk, erőteljes beavatkozások, klubok gazdaggá és tönkretétele, mérhetetlen igazságtalanságok, összefonódások, kilátástalanság és érdektelenség jellemezte. Mindezeken kívül lehet majd mesélni tragédiákról, kedvencek és fiatalemberek megmagyarázhatatlan haláláról pályán, a nyílt utcán. Sok-sok verekedésről, botrányról. Lehangoló mindezt leírni, de ezek jelentik most a magyar futballt.Az A-licencszel együtt is.Talán éppen ezért jobb lenne hagyni dolgozni mindenkit. Dolgozni és tanulni, nem merev, bürokratikus szabályokat hozni, hiszen hiába "termelődnek” az újabb és újabb profivá képzett szakemberek, a játék és a hangulat jottányit sem javult.Bozsik, Molnár és Fitos még ezzel együtt is szereti a futballt és a hivatását. Ôk is tudják, hogy nem az álmok netovábbja egy magyar labdarúgócsapat kispadján ülni.Főként, hogy még oda sem engedik leülni őket.