Kisburgonya és a tetovált lány

"Kisburgonya, cselezd ki őket, mutasd meg nekik!”És Kisburgonya, vagyis ifjabb Borgulya István úgy kezdett trükközni a picinyke, huszonnyolcas lábaival, hogy az embernek beleborzongott a háta. Aprócska Ronaldo Siófokon. Kisburgonya egyébként mintegy nyolcesztendős, korosztályának minden jellemzőjével, úgymint tündéri szőke fej, alig-alig látszik ki a fűből, eleven, ördögfióka-mozgás, a labda feltétlen, mindenekfölötti szeretete, valamint a Túró Rudi imádata.
"Lesz itt futball!” –mondta büszkén idősebb Borgulya István, a Kispest csatára cselművész kisfiára mutatva, miközben talán arra gondolt, hogy épp most szűnik meg az egyik legpatinásabb magyar klub, történetesen a sajátja, a Kispest-Honvéd. De ez itt és most egy optimista beszámoló, úgyhogy félre a negatív felhangokkal.
Bál volt, igazi bál volt.
Éppen így hirdették meg a szervezők ezt a nyáresti programot, nemes egyszerűséggel Futbálnak titulálták, ami önfeledt szórakozást jelenthetett két héttel a világbajnokság után. Szerényen újra itthon, egymás közt. Volt mit megünnepelni, ez nem is vitás. Felejtsük is el a vb iramát, felejthetetlen pillanatait, hiszen ahogy mondani szokták, az már egy másik sportág, ám a miénk is megérdemel egy igazi, önfeledt futbált, sok-sok kupával, serleggel, miegymással.
Szóval a bál úgy kezdődött, hogy pályára léptek az ifisták, a jövő reménységei, lelkesen, rendesen, aztán őket követték a gyerkőcök, közöttük Kisburgonyával, a vezéregyéniséggel, akinek a csapata szoros küzdelemben 12–0-ra győzött. De az eredmény valóban másodlagos. Kár, hogy kevesen nézték a programot, így a folytatást is, amikor a zöld gyepen láthattuk a pódiumok és tévésorozatok virtuózait. A színészválogatott tagjait, akik az ügyvédek csapatával fociztak egy jót. Közülük Nemcsák Károly amúgy Beckenbauer-szerűen söprögetett, Eperjes Károly igazi hídembernek bizonyult ott a középpályán, összekötve a hátvédsort a támadókkal, és a jobb szélen feltűnt a Barátok közt sorozatból eltűnt Oberfrank Pál is. Örömfoci a javából. Hát még a folytatás, amikor a másodosztály legjobbjai tartottak bemutatót. De a mintegy ezer néző akkor jött először igazán tűzbe-lázba, amikor kikocogtak a kopott zöld gyepre a Ferencváros és az Újpest öregfiúk-játékosai. Megannyi korábbi kedvenc: Véber György, Katona György, Steidl Sándor, Tóth József, Tóth András, Kozma István a liláknál, Dzurják József, Pogány László, Bücs Zsolt és vendégmunkásként Sallói István a zöldeknél. Végül a Fradi nyert 2–1-re, és ha hiszik, ha nem, békében, barátságban úttorlaszok nélkül ért véget a rangadó.
Miközben az old boyok belsővel és teli csüddel terelték odakint a lasztit, a klubházban már gyülekeztek a jelenkor sztárjai. Öröm volt vegyülni közöttük, ritkán lát az ember ennyi jókedvű, optimista fiatalembert. Barátsággal ölelkezett össze fradista és újpesti, zalaegerszegi és fehérvári. Kipihentnek tűntek a legények, és ez mindenképpen biztató az őszi nagy-nagy feladatok előtt. Igaz, a langyos nyárestében viszonylag keveseknek jutott eszébe, hogy néhány hónap múlva vár ránk Stockholmban egy hűvös est, barátságos svéd fiúkkal, akik éppen ellenünk szeretnék megmutatni a világnak, hogy Ázsiában akár a legnagyobbak közé is emelkedhettek volna. De ez az este itt és most még nem erről szólt, jóllehet rengeteg kupa és díj sorakozott a pálya szélén a helyi gondnok odapakolt asztalán. A tét ezúttal nem nyomott senkit, még azt a Bozsik Pétert sem, aki néhány hét múlva már Bajnokok Ligája-selejtezőre vezényli bajnokcsapatát, s akit ezen az estén alkalmi szövetségi kapitánynak kértek fel a szurkolók által megválasztott válogatott irányítására.
Mondom, nevetett, viccelődött és egymást heccelte a sok hazai kedvenc, voltak, akik többször is megcsodálták Kenesei Krisztián fehérarany különleges karikagyűrűjét, mások pedig a sérült Tököli Attilát fogadták azzal a mondattal: "Ugye, Töki, te gyerekkorod óta fradistának vallod magad…?” Csupa móka, kacagás, így a szezonkezdet előtt. Aztán már nem volt mellébeszélés, újra a zöld gyepen kellett bizonyítaniuk a fiúknak, csak úgy barátságból, egymás közt, hadd szórakozzon a nép, hadd lásson magyaros technikát a nyaralók tábora és az első osztályú focitól néhány éve elszokott siófoki publikum. Nem voltak sokan, de látványban, látványosságban így is volt részünk bőven, tinilányok álltak sorba autogramért, egyikük vállára az volt tetoválva, hogy "Rob Kornél”.
Lesz itt futball…