Vayer: futballcsuka az utazótáskában

Keveset hallhattunk az utóbbi időben Vayer Gáborról. A futballista legutóbb akkor szerepelt az újságok hasábjain, amikor a Győri ETO csapatából Portugáliába, a Santa Clara együtteséhez igazolt. A ballábas játékos több hónapot is eltöltött már a portugáloknál, s most, a magyarországi szabadsága alatt kérdeztük tapasztalatairól. – Mondhatom, nagyon jól érzem magam Portugáliában – árulta el a balszélső. – Az emberek szimpatikusak, és én is egyre jobban megértetem magam, igaz, az első néhány hétben nem volt könnyű dolgom, de napról napra több szót tudok, és így egyre könnyebb a beilleszkedés.– Hogyan fogadták?– Számomra nagyon meglepően. Több fotós mellett egy televíziós társaság is ott volt a reptéren, de azt gondolom, a felhajtás nem nekem, hanem az elődömnek szólt. Talán a magyar futballkedvelők is ismerik Clayton nevét, aki Santa Clarából igazolt Portóba, és engem vittek az ő helyére. Gondolom, azt várták, hogy én is hasonló tudású futballista vagyok, mint Clayton, és ezt igyekszem is bizonyítani minden mérkőzésen. – És ez mennyire sikerült?– A bajnokságban három, a kupában egy gólt szereztem, és azt gondolom, bemutatkozásnak ez nem rossz. – Csapata hogyan végezne a magyar bajnokságban?– Azt gondolom, hogy jelenlegi klubom annál a Győrnél erősebb, amelyikből eljöttem, és otthon a dobogó környékén végezne. – Mit volt a legnehezebb megszokni?– Az elmondhatatlanul sok utazást. Tudni kell, hogy Santa Clara Ponte Delgada egyik kerülete, ez utóbbi település pedig San Miguel, azaz Szent Mihály szigetének fővárosa. Ez a sziget a kilenc egységből álló Azori-szigetek legnagyobbika, és ezerháromszáznegyven kilométerre van Lisszabontól. Minden második meccsünket idegenben játsszuk, és két nappal a találkozó előtt el kell indulnunk, hogy nyugodtan odaérjünk. Korábban azért nem is volt errefelé első osztályú csapat, mert a rengeteg utazással járó anyagi terheket senki sem bírta. Most is reggel kilenckor indultam el haza, Győrbe, és körülbelül éjfélkor érkeztem meg. Odakint ugyancsak furcsa megszokni, hogy az ottani emberek milyen kevéssé tájékozottak a mi országunkkal kapcsolatban.– Pedig több magyar futballista is megfordult már Portugáliában…– Nos, Mészáros Ferencet, Vincze Istvánt, Lipcsei Pétert és Fehér Miklóst ismerik, de miután a mi országunk határos Jugoszláviával, sokan azt gondolják, nálunk is lerombolták, szétbombázták a házakat. Igencsak meglepődtek, amikor azt mondtam, hasonló életkörülmények között élnek a magyar emberek, mint a portugálok. – A különbség a futball minőségében van… Gondolom, a portugál emberek vébélázban égtek. – Az nem kifejezés. Előfordult az is, hogy az emberek összeverekedtek a munkahelyükön, csakhogy akkor lehessenek szabadságon, amikor Figóék játszanak. Gondolhatja, micsoda csalódás volt nekik a korai kiesés. Ezzel együtt biztosan büszkék Pauletára, aki szintén az Azori-szigetekről származik. Ô akkora sztár arrafelé, hogy bármikor bekapcsolom a tévét, őt láthatom: reklámozza a mosóport, a fogkrémet…– Jó döntést hozott akkor, amikor elfogadta a Santa Clara hívását?– Az a célom, hogy nagycsapatban játszhassak, és első lépésként szerintem jól döntöttem, hogy a portugál bajnokságba kerültem. Igaz, a menedzserek nem utaznak olyan messzire, így csak az idegenbeli meccseinken láthatnak, de remélem, előbb-utóbb észrevesz valaki. – A nemzetközi porondon szem előtt lehet, hiszen csapata indul az Intertotó-kupában.– No, igen… Játszunk egy örmény csapattal. Úgy tudom, Lisszabon, London és Moszkva érintésével utazunk el ellenfelünk otthonába, és csaknem egy teljes napot töltünk a repülőn.