A befektetők döntöttek: vége

Múlttal igen, jövővel egyelőre nem rendelkező klub befektetőt keres. A brunei szultán és Bill Gates előnyben. Jelige: valaki végre hozzon magával egy embert!Akár a fenti apróhirdetést is feladhatnák a Kispest tulajdonosai, mert az egyesület bizony újfent nagy bajban van. Miután a szerdára beharangozott befektető is visszalépett, az elöljárók tanácstalanok, kire is ruházhatnák a klub fenntartásának problémáit. Egy biztos: a jelenlegi trió nem marad a Honvédnál.Akkor vége a kétéves kapcsolatnak?– Vége, mert ilyen körülmények között nem vállalhatjuk tovább a csapat finanszírozását – mondta Koncz László elnök. – Éppen ezért most befektetőt keresünk, aki tudná garantálni a megfelelő anyagi körülményeket. Teljesen azonban nem szállnánk ki, elképzelhető, hogy szponzorként továbbra is segítenénk a Kispestet. Így hárman viszont képtelenek vagyunk többet nyújtani.Hirtelen ötlet volt a kilépés, vagy már készültek rá?– A tavasz folyamán már elgondolkodtunk azon, hogy érdemes-e maradni. Aztán rájöttünk, hogy nem érdemes. A játékospiac pang, lehetetlen pénzhez jutni a futballisták eladásából, így pedig elesünk egy fő bevételi forrástól. Be kell látnunk, mi már nem tudjuk garantálni azt, hogy a Kispest a jövőben is úgy működjön, ahogy azt a múltja miatt elvárná az ember. Mi lesz így a csapattal? Irány a vidék? Megint jönnek a szegedi, kecskeméti költözésről szóló hírek? – Nem tárgyalunk arról, hogy elhagyná Budapestet a Kispest. Fél éve más volt a helyzet. Hogy is mondjam? Maradjunk anynyiban, úgymond barátilag azt tanácsolták nekünk, hogy költözzünk vidékre, mert akkor egészen másképpen finanszíroznák a klubot… Mégsem mentünk, és bárki láthatja, hogy továbbra is milyen sanyarú körülmények között kell dolgozniuk a játékosoknak. Pedig a vidéki focinak rengeteg előnye lett volna, hiszen az önkormányzatok száz-százötven millió forinttal biztosan támogatták volna az együttest. Pesten viszont nincs önkormányzati segítség, nem megy ki a közönség a pályára, a szponzort meg egyszerűen nem érdekli a futball. És tessék, ez a vége.Az elmúlt két évben mennyi költöttek a klubra?– Háromszázmillió forintot. Mennyibe kerülne egy újabb bajnokság?–Ha nem veszünk egyetlen játékost sem, akkor sem úszhatnánk meg százötvenmillió alatt. Ehhez jönne még némi apró a jogdíjakból meg a ligától, de mivel az utánpótlást is nekünk kellene működtetni, nemhogy kevesebb ez az összeg, hanem csaknem eléri a kétszázmilliót. Ez pedig sok. Nem mentünk tönkre, de üzletemberek vagyunk, és szeretnénk olyan helyre vinni a pénzünket, ahol nem ilyen ütemben fogy. Igazság szerint mást kaptunk, mint amit annak idején vártunk, a hagyományokból, Puskás Öcsi bácsiból nem lehet megélni. Hozzáteszem, nemcsak nekünk nem, hanem a magyar klubok döntő részének sem. Ez a mai magyar futballvalóság.Ezek szerint meg is bánták, hogy két éve megvették a Kispestet?–A sok idegeskedés mellett azért szép élmények is értek bennünket, a futballisták nagy részében igazán korrekt embereket ismerhettünk meg. De üzleti szempontból még egyszer nem vágnánk bele. Mi is hibáztunk, néhány magyar játékosért nem kellett volna ötven-hatvan milliót kidobni. Talán az első évben hagytuk túlságosan is érvényesülni a szakmai érdekeket, de ebből tanultunk, és később már mi is beleszóltunk abba, hogy kit kellene igazolni.–Azért elég sok támadás érte önöket az elmúlt időszakban, és nem a szakmai munka miatt. Összekülönböztek az önkormányzattal, tárgyaltak a Szegedre költözésről, nem fizettek a keramikusművésznek, és még lehetne sorolni. Tiszta a lelkiismeretük?–Erre azt mondom, az eredmény minősít. Két hetedik helyet értünk el, ezzel talán nem kell szégyenkezni. És azért azt megjegyezném, hogy ha két éve nem jövünk, akkor most nincs miről beszélni. Mert akkor már nincs Kispest-Honvéd. –Igen ám, de most ott tart a klub, ahol két éve. Lehet, hogy holnap tényleg nem lesz Kispest-Honvéd…– Ezt a két évet tudtuk vállalni. Nézze meg, ezer ember hajlandó fizetni ezért a csapatért. Pedig egy igazi szurkoló akkor is kijárhatna, ha gyengébben megy a játékosoknak, de úgy látszik, mi csak ezeket a drukkereket tudtuk magunk mögé állítani. Évi kétszázmillióból pedig egyszerűen nem szórakoztathatunk ezer embert… Azzal viszont nem értek egyet, hogy a klub ott tart, ahol két éve. Mert ne feledjük, most nincs komoly adóssága a káeftének, 2000-ben viszont mínusz kétszázmillióról indultunk. Az új befektető most teljesen tiszta lappal láthat munkához.– De ki lesz az új befektető? Visszalépett ez a titokzatos Balogh úr, visszalépett Rácz Gábor, kell-e egyáltalán valakinek a Kispest?– Bárki jöhet. Rácz Gáborral még mindig tárgyalunk, abból talán lesz valami. Sőt nem kizárt, hogy néhány tehetősebb Honvéd-szimpatizáns is segít az egyesületen. De mindenképpen úgy akarjuk átadni a csapatot, hogy biztosítva lássuk a jövőjét. Azt nem szeretnénk ugyanis, ha valaki jelentkezne megmentőnek, és másnap reggel kiárusítaná a játékosokat.– Még szerencse ugye, hogy pang a játékospiac… Önök amúgy mennyit kérnek a leendő befektetőtől? Mert, gondolom, nem hagyják veszni azt a háromszázmilliót.–Üzletemberek vagyunk, így szándékaink szerint az általunk vásárolt három-négy román focista játékjogát kérnénk el. Így talán valamennyi visszajönne.–Marius Sasut, Cristian Dulcát meg mondjuk Florin Batrinut nézve máris megvan az a háromszázmillió.– Adja ide a pénzt… Sasuért valóban adna egy görög csapat hatvan-nyolcvan milliót, de mindenki tudja, mennyien kínáltak már érte pénzt, mégis Kispesten játszik. Szóval vagy kapunk érte egy megfelelő öszszeget, vagy nem. – És mi lesz a klubbal? Életben marad?– Ha végre valóban jelentkezik valaki, aki képes fenntartani egy élvonalbeli középcsapatot, akkor igen. Ha azonban senkit nem érdekel a Kispest… De ezt a mondatot inkább nem fejezném be.