Ez az úr nagyon ismerős. Erősen kopaszodik, nevezzük jóindulattal kissé köpcösnek, szemüveges, fogalmunk sincs, ki lehet, de azt tudjuk, hogy láttuk már. Persze több mint három hét után annyi ismerős arc bukkan itt fel nap mint nap, hogy könnyű megzavarodni. Ám még a brazilbelga meccs előtt láttuk, hogy amikor ez az úr bejött a sajtóközpontba, többen odamentek hozzá, szemlátomást nagy tisztelettel beszéltek vele, sztárként kezelték.A meccsről hazaindulva egymás mellett várjuk, hogy a metró felszívja a tömeget, és az első médiabusszal bemenjünk a városba. Miközben egy másik férfival beszélget, el tudjuk olvasni a nyakában lógó akkreditációs kártyán a nevét: Andrade, Eduardo Goncalves.Ezt nem szabad kihagyni.Ha valakinek a név így nem ugrik be, ne tegyen magának szemrehányást. A világ ezt az urat Tostaóként rajongta körül, és így azért már illik ismerni 1970 egyik világbajnokát, a korszak nagy csatárgéniuszát, aki 1973-ban, 26 évesen kényszerült abbahagyni fényes labdarúgó-karrierjét megbetegedett szeme miatt. Mi, magyarok onnan is ismerhetjük, hogy 1966-ban, az angliai világbajnokságon játszott ellenünk a számunkra dicsőséges, 3:1-re megnyert mérkőzésen, annyira, hogy ő szerezte a brazilok gólját.Tehát ezt nem lehet kihagyni.Megszólítjuk, de sajnálkozik, hogy nem tud angolul, ám szerencsére a társa beszéli a nyelvet, és amikor rajta keresztül egy gyanakodó pillantás kíséretében megkérdezi, hogy miben lehet a szolgálatunkra, gratulálunk neki ahhoz a szép gólhoz, még hatvanhatból. Bozontos szemöldöke valósággal felugrik a homlokára, aztán hirtelen kapcsol:
– Fogadjunk, hogy magyarok!– Nyert. – Jól kezdik… És mire kíváncsiak? Gondolom, nem arról a régi mérkőzésről akarnak beszélni. – Csak azt szerettük volna tudni, hogy emlékszik-e rá. – Emlékszem, mert nekünk az a mérkőzés pecsételte meg a sorsunkat azon a világbajnokságon. Nagy kudarc volt a számunkra, hiszen címvédőként utaztunk, és hamar kiestünk. – Tegyük hozzá, hogy Pelé sérült volt, és ezért ellenünk sem játszott. – Ez igaz, és rengeteget számított. Én pontosan tudom, hogy mekkora futballista volt ő, hiszen mellette játszottam utána éveken keresztül, és végül Mexikóban együtt lettünk világbajnokok. Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy valaha a világ legjobb labdarúgójának a csapattársa lehettem. Ám nem udvariasságból mondom, azon a napon a magyarok káprázatosan futballoztak. Sajnos a nevekre már nem emlékszem, csak egyre, Albertére. Ô a korszak bármelyik brazil válogatottjába befért volna.
Tostao (9) az 1970-ben világbajnokságot nyert brazil válogatott alapembere volt
Tostao (9) az 1970-ben világbajnokságot nyert brazil válogatott alapembere volt
– Véleménye szerint melyik volt minden idők legjobb brazil csapata? – Ennek a kérdésnek nincs semmi értelme. A szurkolók szeretnek nosztalgiázni, legeket osztogatni, hagyjuk meg ezt nekik. Tudom, hogy a magyaroknak is volt az ötvenes években egy csapatuk Puskással az élen, amelyik akkor a világ legjobbja volt, aztán jöttünk mi ötvennyolcban, hatvankettőben, hetvenben, és mindegyik remek együttes volt, tele hatalmas géniuszokkal. – Azért az előbb ön is kiosztott egy leget Pelének… – Az más. Tényleg ő volt a legnagyobb. Azt is gyakran megkérdezik tőlem, hogy például Ronaldo befért volna-e a hetvenes csapatba, mire én mindig azt felelem, hogy semmiképpen, hiszen még nem is élt. Ez az összehasonlítósdi játéknak jó, de komolyan véve semmi értelme. – Akkor beszéljünk a jelenről! Megnyeri-e a brazil csapat a világbajnokságot? – Képes rá, és úgy, hogy kiesett már több olyan csapat, amely ebben megakadályozhatná, egyre nagyobb az esélye. Ám ennél is fontosabb, hogy Ronaldo kiváló formában van, az ő szereplése ugyanis meghatározó. Láthatták most is, hogy a belgák hiába futballoztak remekül, Ronaldo minden megvillanása veszélyes volt, nagyon kellett rá figyelniük, ott volt mellette Rivaldo is, és két ekkora csillag már sok a világ legjobb védelmének is. – Melyik válogatott lehet veszélyes a brazilra? – Mindig a soron következő. De félretéve a tréfát, most valóban sorsdöntő mérkőzés következik, amely könnyen lehet az egész világbajnokság legjobb, legemlékezetesebb mérkőzése. Az angolok ugyanis nagyon jók, egyedül ők tudnak az állva maradt mezőnyben ugyanannyi klasszist felvonultatni, mint mi, gondolok elsősorban Owenre és Beckhamre. Ez igaz a franciákra és az argentinokra is, de ők szerencsére már nincsenek itt. – A németek? – Előbb legyünk túl az angolokon! A németeket, abból a kevésből, amit láttam, egységes csapatnak ítélem meg, de a kapusukon, Kahnon kívül nincsenek klasszisaik. Mondom, szerintem a pénteki angol–brazil lesz a vébé meccse. – Ezt a brazil válogatottat ugyanúgy állítaná össze, mint a jelenlegi kapitány, Felipe Scolari? – Nézzék, én még sohasem állítottam össze egyetlen válogatottat sem, tehát nem tudhatom, csak sejthetem, hogy mekkora felelősség ez. Természetesen sok mindenben nem értek egyet Scolarival, kezdve a taktikától az összeállításig, de ha megnyeri a világbajnokságot, nekem nem sok szavam lehet. Ha nem nyeri meg, akkor nekem lesz igazam, ilyen az élet. – Nem is gondolt még arra, hogy edző legyen? – Nem foglalkoztat ez a kérdés. Kaptam már ajánlatokat, de egyik sem vonzott. Nincs kizárva, hogy egyszer megpróbálom, de nem is ígérem meg. – Ha jól emlékszünk, akkor a korai visszavonulása után nagyon sokáig távol élt a futballtól, és orvosként dolgozott. Ha ez igaz, akkor miért lett "civil”, és később miért tért vissza? – Igen, így volt. Tudják, számomra hatalmas megrázkódtatás volt, hogy erőm teljében, a karrierem derekán abba kellett hagynom a játékot. Képtelen lettem volna új életet kezdeni úgy, hogy valamilyen tisztségben mégis az öltöző környékén lebzselek, mert akkor állandóan fájt volna a szívem. Olyan ez, mint a dohányzás: csak drasztikusan lehet leszokni róla. Meg is találtam a boldogságomat orvosként, aztán 1994-ben kaptam egy felkérést, hogy tudósítsak a világbajnokságról. Érdekes kalandnak ígérkezett, és annyira megtetszett, hogy újságíró lettem, és most kilenc brazil újságnak dolgozom rendszeresen. – Hogyan tetszik ez a világbajnokság? – Remeknek tartom. Különösen azért, mert engem igazol. Ma a csapatjátékban hisz mindenki, nagyon helyesen, és valóban azok a válogatottak szerepelnek eredményesen, amelyek csapatként kifogástalanok. Ám az igazi sikerhez szükséges pluszt továbbra is a kulcsjátékosok jelentik, ők alkotják a mérleg nyelvét, és két egyformán felkészült, megszervezett csapat közül az nyer, amelyik több egyéniséget, zseniális futballistát tud felvonultatni. Ez azért fontos, mert az emberek nem csapatokért, hanem a sztárokért mennek ki a meccsekre. – Bár már beszéltünk az esélyekről, ki meri mondani, hogy Brazília megnyeri az ötödik világbajnoki címét? – Még egyszer azt mondom, szerintem az angol–brazil győztese lesz a világbajnok. Az pedig természetes, hogy én a brazilokban hiszek.
