Meglepetés: az esélyes nyert

Brazília–Belgium: a nyolcaddöntők során van ennél fixebb egyes?
Pláne hogy a selecao eddig nagyszerűen játszott, a törökök elleni győzelem után könnyedén agyonvágta Kínát, és egy parádés meccsen öt góllal vette el a Costa Rica-iak kedvét a túlzott kitámadás ilyen szintű alkalmazásától. Ezzel szemben a belgák igencsak felejthető produkciót nyújtottak: egy jó második félidőt produkálva pontot loptak a japánoktól, majd a vb egyik legunalmasabb mérkőzésén ikszeltek Tunéziával, és végül hatalmas csatában, kis szerencsével legyűrték Oroszországot, így kerültek csoportmásodikként a brazilok útjába. A továbbjutás hatására az eddig nyűgösködő újságírók is kibékültek Robert Waseige kapitánnyal, ezért a jó hangulaton bizony nem múlhatott a belga siker.
Múlhatott ellenben Rivaldón, Ronaldón, Ronaldinhón.
Igaz, a mérkőzés nem úgy kezdődött, ahogy azt a szambaimádók várták volna, hiszen a 40. másodpercben már Marcos nagy bravúrjára volt szükség, nehogy Mbo Mpenza a jobbösszekötő helyéről a jobb felsőbe ívelje a labdát. Alaposan meghökkenthette a nagy helyzet a brazilokat, mert a folytatás sem úgy sikerült, ahogy azt a fentebb említett tipp eredményezhette volna. Mezőnyfölényben futballoztak ugyan a kanárisárgák, de hiába jutottak el többször is az ellen tizenhatosa elé, a korábbi meccseken jobbára csendespihenőn lévő másnapos nyugdíjasokat idéző belga védők ezúttal nagyon jól zártak. Az első brazil lehetőségre így a 19. percig kellett várni, amikor is Ronaldo csavart alig a kapu mellé, majd rövidesen a mindig vigyorgó zseni beadását Rivaldo félfordulattal vágta néhány centivel fölé – mondjuk, nem a kapu, hanem a lelátó második szintje fölé…
A belgák jóval pontosabbak voltak: a 36. percben Marc Wilmots remekül emelkedett a magasba, és Marcos kapujának jobb oldalába bólintott – Prendergast játékvezető azonban csúnyán félbeszakította a kezdődő vörös örömöt, mert szerinte a Schalke támadója fejelés közben meglovagolta Edmílsont. Tipikusan az a fajta gól volt, amelynél az is baj, ha megadja az ember, meg az is, ha nem…
Ahogy a régi vicc tartja: Prendergast fején tehát volt sapka.
Fájdalom, Jacky Peeters fején nem, így a középpályás eléggé szomorúan dörzsölgette arcát, amikor a földre vitte őt Roque (azaz most már Rocky…) Júnior. Geert De Vlieger is bajba került, mert az ötös táján a kiugró Ronaldo nemcsak a labdát, hanem őt is telibe találta, a kapus egyetlen öröme így az lehetett, hogy megúszta gól nélkül. Sőt a játékrész végén többször is ünnepelhetett ez okból, hiszen a brazilok akkor jókora rössel támadtak, és előbb Roberto Carlos külsőzött el keresztben a kapu előtt, majd Ronaldinho közeli lövésébe ugrottak bele a bekkek.
Továbbra is ez a kapu maradt komoly veszélyben, ám mivel időközben térfelet cseréltek a csapatok, a játék élvezetessé tétele már az európaiakat dicséri. Negyedórán keresztül tartott a belga hadművelet, amikor többször is ígéretes helyzetben tűntek fel a brazil tizenhatos környékén a támadók, de igazából csak két próbálkozást lehetett feljegyezni. Wilmots és Marcos párharcából mindkét alkalommal a kapus jött ki győztesen, mert előbb a bal alsó sarokba kívánkozó labdát tolta szögletre, majd egy nagyszerűen megtekert lövést simogatott a mezőnybe.
Ekkor valóban élmény volt nézni a belgák korábban igencsak lesajnált játékát, hiszen a Waseige-alakulat a meccs ezen részében simán lefutballozta a pályáról ellenfelét. Márpedig ugye a brazilokkal ezt nem gyakorta teszik meg… Ám hiába volt a belga nyomás, a gólt Rivaldo rúgta. Nem véletlen, hogy a világ egyik legjobb játékosának tartják a Barcelona gólvágóját: a mérkőzés nagy részében ugyan szinte semmit sem tett, ám amikor kapott egy jónak ígérkező átadást, akkor mellre vette a labdát, dekázott és fordult egyet, majd ballal kilőtte a kapu jobb oldalát. Nagyszerű csatárteljesítmény volt, bár a meccsenkénti egygólos átlagát négy fellépés után is tartó Rivaldo azért elrebeghet némi köszönetet Timmy Simons felé, hiszen a védő lábán falsot kapó labda zavarta meg De Vliegert.
A belgáknak ezek után nem volt más választásuk, mint támadni ezerrel, és közben bőszen imádkozni, hogy a várható kontráknál a sprintelő brazil játékosok essenek hasra az oldalvonalban. Ez a feladat azonban már túl nagynak bizonyult a "vörös ördögök” számára: bár becsületesen próbálták kiharcolni az egyenlítést, komoly helyzetig már csak egyszer jutottak el, amikor is Bart Goor nyolc méterről nem találta el fejjel a labdát. Mondjuk, a másik oldal sem vitte túlzásba a gólszerzési szándékot, egyedül Denílsonról tudhattuk meg, hogy önzőbb még a négy évvel ezelőtt látott önmagánál is. Néhány perccel a vége előtt azért csak meglódultak a brazilok, és Ronaldo is betalált, négy meccs/öt gólra javítva idei vb-gólátlagát.
A belgák a tulajdonképpen sima vereség ellenére pironkodás nélkül térhetnek haza, hiszen a játékuk éppen a legfontosabb meccsen volt a legjobb – más kérdés, hogy a brazilok ellen ez is kevésnek bizonyult. A selecao pedig készülhet a döntőnek is beillő, angolok elleni mérkőzésre, amikor többek között kiderül, hogy Rivaldo és Ronaldo képes-e tartani igen jó gólátlagát.
Igaz, ilyen visszafogott játékkal a brazil csapat esélytelen a dánokat lesöprő Eriksson-bandával szemben. A canarinha hívei így abban bízhatnak, hogy sajátjaik jelentős javulása mellett az angolok is "nigériai” formájukat hozzák…