A németek nyerték a háborút

Vágólapra másolva!

2002.06.11. 20:45

Címkék

Winfried Schäfer és Rudi Völler barátságosan üdvözölte egymást a NémetországKamerun mérkőzés előtt, ami két német edző esetében érthető. De akkor becsülendő gesztus is, ha eláruljuk, hogy ők ketten ezúttal eltérő célok érdekében munkálkodtak: Schäfer a "szelídíthetetlen oroszlánok, míg Völler a Nationalelf továbbjutása érdekében akart megtenni mindent. A barátság azonban képes volt felülemelkedni a téten, néhány pillanat erejéig az az érzésünk támadt, hogy ez ismét csak játék, sportszerű játék, nem pedig kőkemény üzlet.A pályán persze véget ért a barátkozás, az első tíz percben Foé és Jancker sárga lapja is jelezte: kemény harcra kell felkészülnünk. Aztán szép lassan jöttek a helyzetek is, az elsőt a németek hibázták el Klose passzát követően Ballack picit éles szögből fölé lőtt , azt követően viszont hosszú ideig csak kameruni lehetőségeket jegyezhettünk fel.

Figyeljék a kezemet, mert csalok! – mondhatta volna López Nieto, és valljuk be, minden bûvész megirigyelhette kártyatrükkjeit

Az első mindjárt egy óriási ziccer volt. A 13. percben Linke rossz passzából indulhattak az afrikaiak, Olembének egy kényszerítő után már csak Kahnt kellett volna mattolnia. A Marseille légiósa azonban kétszer is elhibázta a befejezést: előbb egy az egyben a kimozduló kapusba passzolt, majd a visszapattanó labdát sem tudta a hálóba továbbítani. A félidő felénél jártunk, amikor Kahn védett, majd imádkozott, a németek szempontjából mindkettőt kifogástalan eredménnyel. A Bayern kapusa előbb Wome szabadrúgását ártalmatlanította, majd sikerült kiszurkolnia, hogy Song tiszta helyzetből fél méterrel a jobb kapufa mellé fejelje a labdát.
Ezután megint az indulatok kerültek előtérbe. Hamann sportszerűtlen belépőjével elérte, hogy esetleges német továbbjutás esetén ne szerepelhessen a nyolcaddöntőben, a már sárga lapos Foé büntetlenül fellökte az esetre alaposan rájátszó Ballackot, Schneider feje egy kameruni stoplival találkozott, és még sorolhattuk volna az apróbb tüskéket, ha Ziege néhány pillanat erejéig nem csempész némi labdarúgást a sizuokai arénába. Szerencsére a Tottenham középpályásának eszébe jutott, hogy itt futballmeccs zajlik, és megpróbált ennek szellemében tevékenykedni: a 36. percben szabadrúgásból, a tizenhatossal egymagasságból, szinte az oldalvonalról kapura csavarta a labdát, amelyet a visszalépő Alioum kisebb nehézségek árán kitessékelt a jobb felső sarok elől.

Ôk mondták

Rudi Völler: – Természetesen nagyon örülök a továbbjutásnak, annak pedig még inkább, hogy emberhátrányban sem vallottunk szégyent. Ramelow kiállítása után pont jókor jött a szünet, rendeztük a sorainkat, a második félidô pedig egyértelmûen a miénk volt. Kár, hogy a nyolcaddöntôben eltiltás miatt Hamann, Ziege és Ramelow sem játszhat.

Winfried Schäfer: – Láthatták, hogy a német válogatott tapasztalata, lendülete mennyit ért. Voltak helyzeteink, de gólt nem sikerült rúgnunk. Sokkal jobban örültem volna, ha Eto'o Ramelow kiállítása helyett mondjuk egy gólt harcol ki. Nulla–nullánál nem tudtuk berúgni a hatalmas helyzeteinket, ennek elsôsorban Kahn az oka. Ki tudja, annak idején talán túlságosan is jó edzôje voltam?!

Carsten Ramelow: – A piros lapom talán jót is tett a csapatnak. Az egész mérkôzés felpörgött, ráadásul a második félidôben sokkal jobban játszottunk, mint az elsôben.

Rigobert Song: – Kemény, talán túlságosan is kemény mérkôzés volt, amelyen ellenfelünk a sportszerûtlenségektôl sem riadt vissza. Sajnálom, hogy kiestünk, igazából nem a mostani mérkôzésen dôlt el a sorsunk. Ha az írek ellen megtartottuk volna az elônyünket, akkor most nem keseregnénk ezen vereség miatt.

Marco Bode: – A gólom nekem és a csapatomnak is nagyon fontos volt. Szerettem volna a kezdôcsapatba kerülni, de az edzônk másként döntött. Utólag persze nem baj, hogy így alakult. A legfontosabb, hogy nyertünk és bejutottunk a következô fordulóba. Most kezdôdik igazából a világbajnokság, meglátjuk, meddig jutunk.

Samuel Eto'o: – A kiállításon nincs mit vitatkozni, megtoltam a labdát, a német védô pedig belépett elém. Csak az a baj, hogy nem sikerült gólra váltanunk az emberelônyünket. Érzésem szerint akkor roppantunk össze, amikor rövid idôn belül elôbb kiállították Suffót, majd bekaptuk a második gólt is.

A 40. percben pedig bővült az addig egyszínű lappaletta: López Nieto játékvezető kiosztotta az első piros kártyát, méghozzá a néhány minutummal korábban az első sárgáját begyűjtő Ramelow-nak. A középhátvéd az előretörő Eto'o elé lépett be, jogosan villant az orra előtt a második sárga, illetve az ezzel együtt járó piros lap. A német válogatott a felkészülési időszakban kidőlő Nowotny után elveszítette a második számú védelmi parancsnokát is…
A szünetben Völler átalakította a csapatát, Jancker helyett Bodét küldte a pályára, ami azt jelentette, hogy Klose maradt az egyedüli ék. Ebből mindenki leszűrhette: a német csapat elsősorban a számára csoportelsőséget jelentő gól nélküli döntetlent akarta őrizni. Ehhez képest az 50. percben megszerezte a vezetést, méghozzá a csereember jóvoltából. A támadás érdemi részét Klose bonyolította le, aki kiverekedett, közelében három kameruni védővel megtartott, majd az üresbe mozduló Bode elé tett egy labdát. A válogatottól a vb után elköszönő brémai futballistának pedig már csak annyi dolga volt, hogy a kimozduló Alioum mellett a bal alsó sarokba továbbítson.
A gólig jobban, kapura veszélyesebben futballozó kameruniak röviddel később még nehezebb helyzetbe kerültek, méghozzá a másik mérkőzésen történtek miatt. Breen ugyanis kettőre növelte a különbséget az ír és a szaúdi csapat között, ami azt jelentette: Kamerunnak mindenképpen nyernie kellett a nyolcaddöntőbe jutáshoz. Az afrikaiak a cél érdekében még a lelátón helyet foglaló sámánokat is bevetették, de sehogyan sem tudtak közelebb jutni az egyenlítő gól megszerzéséhez. A német tizenhatosig viszonylag könnyen és gyakran eljutottak, de ott falba, élő falba ütköztek. A beadások vagy pontatlanok voltak, vagy a magasabb védők fejelték ki a labdákat, míg a kombinatív játékuk nem tudott érvényre jutni a rengeteg német taktikai szabálytalanság miatt.

Azért az várható volt, hogy a rengeteg faultot követő szabadrúgások egyike előbb-utóbb kalamajkát okoz Kahn felségterülete előtt, és a 73. percben el is jött ez a pillanat. Jobb oldali pontrúgás után Suffo bólintott, a németek nézték, majd szemüket az égre emelve hálálkodtak: a labda a kapufán csattant. Kevéssel ezután ismét a kameruni cserecsatár vonta magára mindenki figyelmét, igaz, erről alighanem lemondott volna. A 77. percben a Ballackkal szembeni rossz ütemű becsúszása – López Nieto szerint – sárga lapot ért. A másodikat, így jött a piros is, a létszám tekintetében máris egyenlő volt az állás. (Itt jegyezzük meg, hogy a spanyol sztárbíró indokolatlanul sok kártyát adott ezen a mérkőzésen. Általában túl szigorú volt, ám néhány esetben következetlenül járt el. Meglepődnénk, ha a FIFA foglalkoztatná őt a folytatásban!) Két perc elteltével pedig eldőlt a továbbjutás sorsa. Hamann, Ballack összjáték után utóbbi jobbról kanyarított középre, ahol érkezett Klose, és az Ázsiában tőle megszokott módon bólintott. Az idei vébén elért ötödik fejes góljánál a labda a kapu bal oldalában kötött ki.
A hajrában Ballack, majd Jeremies tehette volna végképp túlzottá a két csapat közötti különbséget, de Alioum mindkétszer mentett, így a néha túlontúl kemény mérkőzésen – a spanyol bíró összesen két piros és tizenhat sárga lapot osztott ki! – maradt a 2–0, ami a németek számára a csoportelsőséget, a kameruniaknak pedig a búcsút jelentette. Az afrikai térségből a sokra tartott Nigéria után a kontinens legerősebb csapata, a legutóbbi két Afrikai Nemzetek Kupája győztese is kiesett a világbajnokságon.