Elszálltak a szuper sasok

Vágólapra másolva!

2002.06.07. 20:29

Címkék

A kezdő tizenegyek kihirdetésekor három dolog derült ki. Egy: hiába reménykedtek a svédek, a húzódással bajlódó Patrik Andersson beteget jelentett erre a mérkőzésre. Kettő: hiába reménykedtek a nigériaiak, az argentinok elleni csata nyomait magán viselő, a bokáját, valamint a bordáját fájlaló Nwankwo Kanu nem jött annyira rendbe, hogy az első perctől fogva a gyepen tartózkodhasson. Három: a "szuper sasok Argentína elleni találkozóját a kispadról végignéző Femi Opabumninak ezúttal is csak a cserék között jutott hely.

Magnus Hedman (sötét mezben), illetve Taribo West (fehérben) harca a labdáért – a nigériai védô lemaradt, csapata meg kiesett

Hogy utóbbi miért érdemel említést? Azért, mert ha Adegboye Onigbinde szövetségi kapitány még ezen a tornán bizalmat szavazna a 3SC Ibadan (tudnak olyasvalakiről, aki ne hallott volna erről a klubról?) csatárának, egy világ(bajnoki)rekordhoz adhatná a nevét. Egy pontos lövés esetén ugyanis az idáig kétszeres válogatottsággal büszkélkedő támadó lehetne a legfiatalabb labdarúgó, aki vb-gólt ünnepelhet. Ezt a csúcsot, ugyebár, Pelé tartja az 1958-as svédországi viadal óta, amikor is 17 esztendősen és 239 naposan, a Wales elleni negyeddöntő 66. percében szerzett gólt a brazil együttesben. Opabumni útleveléből viszont megtudhatjuk: 1985. március 3-án jött a világra, azaz a svédek elleni összecsapás napján 17 éves és 96 napos volt. Vagyis bőven van ideje arra, hogy megjavítsa a "Fekete Gyöngyszem” rekordját – gondoltuk még az első labdaérintés előtt.
Aztán az utolsó után nyilvánvalóvá vált, a krónikáskönyvekbe vágyó ifjú tehetségnek már csak egy lehetősége maradt.

Persze, ne a végén kezdjük, hanem az elején. Speciel azzal, hogy a Tommy Söderberg és Lars Lagerbäck személyében két szakvezető által dirigált (így könynyű…) svédek kis híján három perc alatt eldöntötték a három pont sorsát. A sárga-kék parókákban és a megszokott vikingsapkákban pompázó északi drukkerek háromszor ugrottak talpra, ám Marcus Allbäck és Olof Mellberg lövését, illetve Henrik Larsson bólintását követően csalódottan huppanhattak vissza a székükre. Odaát az első helyzetet a 12. percben jegyezhettük fel, amikor Augustine (ismertebb nevén: Jay-Jay) Okocha jobb oldali beadását Celestine Babayaro – egy pengésnek mondott afrikai futballistához méltatlan módon – az ötösön belül elügyetlenkedte. Az arra járó Babayaro példáján a többiek is felbuzdultak, imígyen a folytatás az Okocha vezérelte nigériaiak fölényét hozta.

No meg azt, hogy a 27. percben változott az eredmény. Történt, hogy Joseph Yobo centerezett, középen Julius Aghahowa emelkedett a legmagasabbra, és hat méterről könnyedén bólintott a kijövetelekért nem túlságosan rajongó Magnus Hedman kapujának jobb oldalába. A következő pillanatban a júniusban is brillírozó Julius újabb csodás mutatvánnyal rukkolt elő: gólöröm gyanánt hat flikket, és a végén egy hátraszaltót produkált. Kár, hogy a levegőben szétnyíló lábak, valamint a rossz leérkezés miatt csupán 9.4 pontot ért a gyakorlat…
Több se kellett ellenlábasaiknak, a harmincfokos hőségben, ötvenöt százalékos páratartalom mellett, egy sebességgel feljebb kapcsoltak. Az össznépi lelkesedés előbb egy sárgát (Johan Mjällby szembesült a figyelmeztető kártyával), majd egy ígéretes lehetőséget (Anders Svensson lőtt mellé), végül pedig egyenlítést eredményezett. A 35. percben Larsson kapott remek labdát Fredrik Ljungbergtől, szépen elfektette Isaac Okoronkwót, aztán jobbal az elvetődő Ike Shorunmu mellett a kapuba spiccelt. Taribo West hiába csúszott be, lecsúszott.

Ők mondták:

Lars Lagerbäck: – Mi rúgtunk két gólt, ellenfelünk rúgott két kapufát. Ha így vesszük, szerencsénk volt. Ugyanakkor én azt mondom, megérdemelten szereztük meg a három pontot. Azzal viszont tisztában vagyunk: hiába gyûjtöttünk idáig négy pontot, még korántsem biztos a továbbjutásunk. Ha netán kikapunk Argentína ellen, meglehet, semmit sem ér majd az eddigi produkciónk. Henrik Larssonról is szólnék pár szót: nagyon örülök, hogy kétszer is eredményes volt, ismerem ôt, tudom, hogy két gólja mennyire feldobja. Nigéria nem játszott rosszul, de amíg a támadók remekeltek, addig a védôk gyakran hibáztak, s mi ezt használtuk ki. Büszke vagyok a csapatra.

Adegboye Onigbinde: – Fortuna volt a svédek tizenkettedik embere! Óriási pechünk volt, a szerencsésebb csapat szerezte meg a három pontot. Rengeteg helyzetet hagytunk ki, kétszer eltaláltuk a kapufát, miközben a gólvonalról is többször mentettek a svédek. Sajnos, ilyen a labdarúgás, nem mindig a jobbik együttes nyeri meg a mérkôzést. Amúgy a látottakkal elégedett vagyok, hiszen jobban teljesítettünk, mint az elsô meccsünkön. A tényekkel, bármennyire is nehéz, de szembe kell néznünk: kiestünk. Ám a búcsú ellenére nem adjuk fel, az angolok elleni utolsó találkozón a becsületünkért harcolunk.

Henrik Larsson: – Elismerem, szerencsénk volt. Ha az ellenfél két kapufája közül az egyik bemegy, nem biztos, hogy nyerünk. Én mégis azt mondom, megérdemelten gyôztünk. Hogy rúgtam két gólt? Nem ez számít, hanem az, hogy megvertük Nigériát, és hogy a csoport élén állunk. A helyzetünk biztató, mivel elônybe kerültünk riválisainkkal szemben. Megnyugtathatok mindenkit, a svéd futballista nem az a típus, aki hátradôl. Éppen ezért meg kell vernünk Argentínát is!

Nwankwo Kanu: – Csalódott vagyok. Azt hittük, megverjük a svédeket. Most már elárulhatom, az orvosok nem javasolták, hogy pályára lépjek, de vesztésre álltunk, és úgy gondoltam, hiába vagyok csak ötvenszázalékos állapotban, megpróbálok segíteni a fiúknak. Sajnálom, hogy nem jártunk sikerrel. Így, hogy kiestünk, az angolok elleni találkozót biztosan kihagyom.

Három minitummal később Mjällby találta telibe a kapufát, az európai gárdáért szorítók mégis hálát adtak az égnek, hogy a bekk egy-két (de inkább egy…) centit tévedett. Azt megelőzően ugyanis Okocha úgy bolondította meg a svéd védelmet, ahogy a campari a vodka-juice-t szokta, gyakorlatilag aki elé ugrott, azt elfektette, ám borzalmasan gyatra lövéssel zárta le az akciót. Azaz: dehogy zárta! Hiszen a felszabadítani szándékozó Teddy Lucic pontosan Mjällby sípcsontjára bikázta rá a labdát, aztán jött a csattanó a végére, a kapufa…
A második félidő első negyedórája említést sem érdemel, nem úgy a záró harminc perc. Ennek krónikája röviden: a 62. percben Larsson növelte kettőre góljainak számát, miután értékesítette a buktatásáért megítélt büntetőt; a 66.-ban beállt a rettegett Kanu; a 72.-ben a korábban felszakadt, majd különleges varázskenőccsel bekent és összevarrt szemöldöke miatt bekötött fejjel játszó West stukkolt mellé öt méterről; a 82.-ben a svéd kapust is kicselező John Utaka gurítását követően a Hedman helyére "beugró” Mjällby vágta ki a labdát a gólvonalról; a 84.-ben Yobo 18 méterről célozta meg a kaput, kapufa lett belőle; a 91.-ben Kanu menthetett volna pontot csapatának, ha a svédek hálóőre nem csípi el a jobb felső sarokba tartó labdát.
Csakhogy elcsípte, René Ortube sporttárs pedig két perccel később véget vetett a találkozónak. A 2–1 Ljungbergéknek nagyon jó, Okocháéknak nagyon rossz eredmény. Utóbbiaknak olyannyira rossz, hogy két forduló elteltével bizonyossá vált: a "szuper sasok” a csoportmérkőzések befejeztével repülhetnek haza. Addig azért vár még rájuk egy számukra tét nélküli fellépés. Ja, egy tétje mégiscsak akad az angolok elleni találkozónak.
Tudják, Opabumni…