Eto’o még időben jött

A legnagyobb bűnbak természetesen a kapitány, Nasszer el-Dzsohár lett, akinek egy ilyen produkció után büntetésül ha nem is a megbotozás, de az arrafelé honos szakáll-levágás méltán járt volna – kész szerencse, hogy a mesternek amúgy is csak bajsza van. Azért az otthoni reakciókat ismerve főhetett volna a feje (a régebben ismert nevelő célzatú intézkedéseknél maradva: pláne a sivatagban, a homokba ásva…) a jövője miatt, hiszen a szurkolók legszívesebben már a németek elleni meccs szünetében kirúgták volna, de Abdullah herceg egyelőre a trónján hagyta a bemutatkozásképpen nagyot bukó válogatott szakvezetőjét. El-Dzsohár természetesen bőszen verte a mellét, és szorgalmasan mormolta a bocsánatkéréseket a szánalmas játék miatt, és megígérte, hogy a következő két meccsét mindenképpen megnyeri a csapat. Na persze, mert volna mást mondani…

A szaúdiak dicséretére legyen mondva, csütörtökön valóban jobban játszottak, és nemcsak az első meccsen látott önmaguknál, hanem a kameruniaknál is. A "szelídíthetetlen oroszlánok” úgy voltak vele, hogy altatnak, altatnak, aztán csak találnak egy gólt, amellyel behúzzák a három pontot. Találtak is, de a félidő végén Lauren Etame Mayer (művésznevén csak Lauren) hiába bólintott a kapuba, Hauge játékvezető les miatt csírájában elfojtotta a kameruni ünnepet. Tegyük hozzá, az ítélet bizony igencsak téves volt. Emlékezhetünk, az afrikaiaknak négy éve sem volt szerencséjük a sporikkal, akkor Vágner László mehetett volna – a rosszmájúak szerint szó szerint – a levesbe…

Ezzel le is tudtuk az első játékrész Winnie Schäfer csapatával kapcsolatos részét, hiszen e lesnek ítélt találaton kívül Kamerun semmivel sem vétette magát észre. Szerencsére legalább a tisztességükért hajtó szaúdiak igyekeztek valamennyi futballt csempészni ebbe a mérkőzésbe, és elsősorban Navaf el-Temjat révén több lehetőségük is volt, de az ötvenedik válogatottságát ünneplő futballista minduntalan tévedett néhány centit. Persze igazi, úgymond ezerszázalékos ziccere nem volt a szaúdi együttesnek, és bár a játékosai ügyesen adogattak, a kapu előtt már nem tudtak egyérintőzgetni, így inkább a távoli lövésekben bíztak. Boukar Alioum kapusnak néha bizony meg kellett nyújtania karjait, ám komoly gondot egyetlen arab kísérlet sem jelentett neki. Kollégája, a FIFA kimutatása szerint a 170. válogatottbeli fellépésén résztvevő Mohamed el-Diaja még ennyit sem tudott hozzátenni a meccshez, bár ez nem az ő hibája volt: a szaúdi kapus szinte csak a kirúgásoknál ért labdához. Igaz, mindezt eljátszotta már a németek ellen is, de ez a semmittevés akkor nyolc kapott gólt ért…

Azért egy igen méretes bakit mégis sikerült elkövetnie a szaúdi hálóőrnek, amikor egy óra elteltével nagyon roszszul jött ki egy beadásra, és csakis Salomon Olembének köszönhette, hogy maradt a nulla–nulla. Meglehet, nem sokáig: a szaúdiak ugyanis minden helyzetüket kihagyták (el-Temjat például hatalmas szóló után gurított Alioum kezéhez), míg Kamerun a másodikat már nem hibázta el. Samuel Eto’o a leshatárról indulva nyargalt egészen el-Diaja ötösének az előterébe, és nagyon higgadtan gurított a bal alsóba.
Most lett csak igazán gondban a szaúdi kapitány, hiszen a gól miatt roppant messze került ígérete teljesítésétől. Nem meglepő, hogy támadásba küldte fiait, de ezek a rohamok bizony nem okoztak nagy vérnyomás-emelkedést az ellennél. Igazából csak el-Haszán el-Jami kísérlete érdemel említést, de az is csak azért, mert húsz méterről, álló helyzetből nagy bravúr vagy tizenöt méterrel a kapu fölé lőni a labdát…

A kameruniak éltek is a fellazuló szaúdi védelem kínálta lehetőséggel, és a mérkőzés utolsó harmadában több ügyes akciót hoztak össze. Egy fegyelmezett csapat jól meg is szórta volna Szaúd-Arábiát, ám a Schäfer-alakulat tökéletesen elégedett volt ezzel az egygólos vezetéssel – talán a játékosok is belátták bölcsen, hogy aligha gólkülönbséggel előzik majd meg Németországot… Más kérdés, hogy ezzel a gyenge produkcióval még a szerdán látott német válogatottat sem verhetik meg.
Az írek, a németek és a kameruniak következő napjai így izgalmas matek órákkal telnek majd, Szaúd-Arábia azonban már csak a szép búcsúban reménykedhet, hiszen el-Dzsohár csapata volt az első, amelyik a csoportmérkőzéseken már biztosan nem tudja kiharcolni a továbbjutást. Gyanítjuk, a szaúdiak nem ilyen összevetésben szerettek volna az élen végezni.
Mint ahogy az is biztosnak tűnik, hogy Abdullah herceg hamarosan enged a közvélemény nyomásának…