Egy félidőnyi amerikázás

El lehet képzelni, milyen terhet cipel a vállán a portugál válogatott, ha arra gondolunk, hogy a minap Eusébio, az élő legenda vélekedett úgy: a mostani csapat jobb, mint az övék, az a bizonyos 1966-os, bronzérmes tizenegy. Ehhez képest az amerikaiak azt nyilatkozták, az 1998-as utolsó helynél roszszabbul úgysem tudnak szerepelni, tehát nem aggódnak.Veszélyes portugál akciókkal indult a meccs, többször megpróbálták a védelem mögé "dobni” a labdát, aztán a 4. percben óriási hideg zuhanyt kaptak a nyakukba. Az első szöglet után Vítor Baía ahelyett, hogy megfogta volna Brian McBride közepesen veszélyes fejesét, a lehető legrosszabb helyre, John O'Brien elé paskolta a labdát, így vezetéshez jutottak az amerikaiak.Nehezen ment az ébredés Figóéknak, és a 7. percben csak Eddie Pope rossz helyzetfelismerésén múlt, hogy nem lett 2–0. A hátvéd egy lecsorgó labdát az ötösön belül, közvetlenül az alapvonal előtt ért utol, s hiába ácsingózott rá Landon Donovan az üres kapu előtt, az oldalhálóba durrantotta a bőrgolyót.Amint magukhoz tértek a portugálok, rákapcsoltak, az előretolt Joao Pinto azonban jobbára csak vergődött a védők szorításában. Pauletának volt egy ígéretes fejese, amely nem sokkal ment mellé, ám rögtön utána egy ravaszul előrevágott labda – amelyet Vítor Baíának kifutva kellett eltakarítania – mutatta, hogy jobb, ha az európai csapat odafigyel a kontrákra.
Bátran játszottak, lövésekre is vállalkoztak a tengerentúliak, általában nagyszerű volt az iram. Az tehát már ekkor látszott, hogy nyíltsisakos harcra lehet számítani, és szó sem lesz macska–egér játékról (sőt…), de a folytatás minden elképzelést felülmúlt. Hajmeresztő jelenet játszódott le az első félóra vége előtt egy perccel. A portugálok felszabadítás helyett egyszerűen elbohóckodták a labdát a tizenhatosuk vonala és az oldalvonal közötti területen, Donovan középre akart tekerni, az előtte felugró Jorge Costa fejéről pedig, a veterán hátvéd szerencsétlenségére, a kapuba perdült a labda.
Megdöbbentő eredmény állt az eredményjelzőn, de ennél is megdöbbentőbb volt, hogy a kétgólos vezetés birtokában lévő, előzetesen esélytelennek mondott gárda nem állt vissza bekkelni. A 35. percben O’Brien húzott le az alapvonalig, félmagasan középre adott, és csak a portugál drukkerek nem sajnálták, hogy az ajtó-ablak helyzetben lévő, szép mozdulattal nekikészülő Donovan nem kapáslövéssel fejezte be az akciót, hanem eltörte a labdát.
Hatvan szekundum telt csak el azonban, és mégis fejéhez kapott a futballvilág: a Team US háromgólos előnyre tett szert nagynevű vetélytársával szemben. A hihetetlenül magabiztos és hasznos Tony Sanneh száguldott el a jobb oldalon, és "automatalabdát” varázsolt McBride fejére. Antonio Oliveira tanítványainak becsületére legyen mondva, letargiájuk ellenére összeszorították a fogukat, és még az első félidő 39. percében szépítettek, egy gazdátlan labdára a leggyorsabban reagáló Beto révén. Az utolsó percek Pedro Pauleta fejeseivel, szögletekkel, valamint Rui Costa nagy lövésével teltek. Az amerikaiakat láthatóan fejbe kólintotta a szépítő találat.
Ekkor – ha már nem 3–0 után – nyilván minden portugálban felötlött az 1966-os, angliai vb emléke, amikor a negyeddöntőben 0:3-ra "égtek” a Koreai NDK-val szemben, de a négygólos Eusébio vezérletével 5:3-ra fordítottak. (Ugyanakkor, még ha igazat is adunk az akkori hős bevezetőben említett véleményének, ez az amerikai tizenegy semmi esetre sem említhető egy lapon azzal az észak-koreaival...)
Bruce Arena legénysége ennek megfelelő fegyelmezettséggel kezdte a második 45 percet, jóllehet természetesen piros-zöld akciókkal indult a játékrész. Az egyik szélen Joao Pinto, míg a másikon Sérgio Conceicao húzta szét a védelmet gyors elfutásaival, de az ellenfél higgadtan, értelemszerűen a kontrákra apellálva futballozott. Az 56. percben, egy szöglet után a "hibáját” kijavítani akaró Jorge Costa keveredett az amerikaiak ötösére a kapunak háttal, nekitámaszkodott a kétségbeesetten kalimpáló, de a labdát el nem érő Brad Friedelnek, aztán – csizmaszárral csúnyán mellé emelt. Óriási helyzet volt!
Felfogni is alig volt idő a történteket, mert az ellentámadásból Donovan lódult meg, ám éles szögből leadott lökete kevéssel a hosszú sarok mellett suhant el. Ipari mennyiségben termelték a csapatok az újabb lehetőségeket – Beto szabadrúgását újabb Pauleta-fejes követte – , majd a 63. percben megint Beto ívelt keresztbe az ötösön, de pontosan üresbe. Furcsa leírni, de ebben az időszakban lehetett először azt mondani, hogy a portugál válogatott jobban játszik riválisánál.
Aztán a 70. percben Pauleta beadásából Jeff Agoos teljesen váratlanul irtózatosan nagy öngólt lőtt a földbe gyökerezett Friedel kapujába. Húsz percük maradt a luzitánoknak, hogy egyenlítsenek, netán a győzelmet is megszerezzék – Oliveira ennek reményében Jorge Andradét küldte be a pályára druszája, Jorge Costa helyére, és később ugyancsak becserélte Nuno Gomest, a nem túl agilis Rui Costát ültetve a padra. Ezek után szinte minden portugál támadás veszélyt jelentett. Figo például a 75. percben mintaszerűen csavart középre, ám a remek Sanneh ezt is kifejelte a kapu szájából.
Mégsem sikerült a bravúr a portugáloknak, mert a végén Donovan és társai roppant okosan játszva tartották a labdát. Hosszú percek mentek el azzal, hogy az ellenfél szögletzászlója közelében egymás után harcolták ki a bedobásokat. Vitathatatlanul megérdemelték a három pontot.