Leonardo a brazilokra tippel

– Ha nehezen is, de a brazil válogatott sikeresen jutott túl a bemutatkozáson. Elégedett volt a látottakkal?
– Azt hiszem, nem játszottunk igazán jól a mai mérkőzésen, de nem is ez volt a fontos. A jó játékra még van időnk, most a pontok számítanak. Az volt a legfontosabb, hogy nyerjünk, hogy sikerélménnyel kezdjük a világbajnokságot. Nagyon fontos volt ez a mai diadal, boldog vagyok, mert a felkészülési időszakban tapasztalt problémák ellenére jól rajtoltunk. Nyertünk, van három pontunk, erre már lehet építkezni.
– Mit mond a meccset eldöntő tizenegyesről?
– Ôszintén bevallom, nem láttam az eseményeket. Csak a találkozó után értesültem arról, hogy nem volt jogos, mert a szabálytalanság a büntetőterületen kívül történt. De azt hiszem, ez része a játéknak, ez benne van egy összecsapásban. A bíró ugyanis bármikor, bármelyik csapat kárára vagy javára tévedhet. Talán ez hatalmas hiba volt, de hangsúlyozom, ez része a futballnak. Alighanem volt már a mainál nagyobb tévedés is egy futballmeccsen.
– A brazil szurkolók többsége kíváncsian várta, hogy Ronaldo helyet kap-e a csapatban, és ha igen, akkor hogyan játszik. Nos, helyet kapott, játszott, mi több, gólt is rúgott. Mekkora lökést adhat ez neki és a selecaónak?
– Boldog vagyok, hogy gólt rúgott, és azt hiszem, nem is futballozott rosszul. Természetesen még nincs százszázalékos formában, még nem teljesen egészséges, ez néha látszott is a mozgásán. Gondolom, ezt többen észrevették, de szeretnék megnyugtatni mindenkit: hosszú még ez a vb. Meccsről meccsre javulni fog a játéka, a mai még csak a kezdet volt. Nagyon jó, hogy itt lehet a keretben, és tudom, hogy mindenki boldog, ha ő is a pályán van. A brazilok tőle várják a csodákat.
– Nem lenne könnyebb helyzetben, ha olyan társa lenne, mint Romário?
– Ezen nincs értelme hosszan töprengeni, annál is inkább, mert Romário nincs itt. Romário fenomenális játékos, a labdarúgás géniusza, de Scolari kapitány úgy döntött, hogy nem hívja meg a világbajnokságra. Azt hiszem, el kell fogadnunk a döntését, elvégre övé a felelősség. Azért nincs ok az aggodalomra, hiszen a keretben huszonhárom remek játékos van. Rivaldo, Ronaldo, Ronaldinho és még sorolhatnám azokat a futballistákat, akiket bármelyik másik válogatott örömmel elfogadna.
– Gondolom, ilyen remek játékosokkal csak egy célja lehet a brazil válogatottnak.
– Ez így van. Nálunk, Brazíliában csak az aranyérem számít, ha labdarúgó-világbajnokságról beszélünk. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a szurkolóink már az ezüstöt is kudarcként fognák fel, és azonnal elkezdenének felelősöket keresni. Feltételezem, akkor ismét előkerülnének az olyan ügyek, mint a Romário-kérdés, hogy Scolari kit miért hívott be és így tovább.
– És reális a kitűzött cél?
– Igen, azt hiszem, igen. Nem a mai játékunkkal, de odaérhetünk a dobogó tetejére. Javulnunk kell, ha lehet, akkor meccsről meccsre, és akkor nem igazán lehet problémánk. Tudom, sokan leírtak bennünket, de meglátják, korai volt.
– Kik akadályozhatják meg, hogy a selecao megszerezze az ötödik aranyát?
– Úgy gondolom, a franciák és az argentinok. A címvédőt soha, egyetlen tornán sem szabad figyelmen kívül hagyni, míg ősi vetélytársunknak bombaerős kerete van. Szerintem ebből a három csapatból kerül ki a világbajnok.
– Mondja ezt teljes szakkommentátori felelősségével?
– Igen, miért ne? Tudom, mások Olaszországot, Angliát, Spanyolországot vagy éppen Portugáliát is az esélyesek közé sorolják, én azonban azt állítom, a fenti három együttes között rejtőzik a mostani világbajnok.
– Nem lenne könnyebb, ha a pályán segítene a többieknek a riporterkedés helyett?
– Tudomásul kell venni, hogy az én időm már lejárt. Amikor hazatértem, reménykedtem benne, hogy még legalább egy évig játszani tudok, de hamarosan beláttam, hogy a szervezetem mást diktál.
– Elégedetté teszi a televíziós munka?
– Inkább azt mondom, hogy szórakoztat. Furcsa érzés, hogy nekem kell véleményt mondanom azok játékáról, akikkel néhány éve még együtt futballoztam. De meglehet, meg kell szokni, ha az ember ilyen pályára adja a fejét.