Városlátogatás: Bari

A történelmi csapatbemutató írások átmenetileg szünetelnek, mert jelenleg nincs energiám a hosszabb írásokra. A Serie B magyar facebook oldalának rendszeres követői már láthatták, hogy az idén több európai városban jártam korábban és lefényképeztem a helyi stadionokat, most azonban végre az "őshaza", Olaszország felé vettem az irányt.

Elsőként Bari városa volt a célpont. Még sosem jártam Olaszország déli részén, de annyi minden jót és rosszat egyaránt hallottam róla, hogy nagyon kíváncsi voltam már erre a kissé háttérbe szoruló régióra, hogy végre a saját szemeimmel is láthassam. Már ahogy a reptérről buszoztam a városközpontba, lehetett látni, hogy itt délen bizony más az élet, mint északon vagy akár Magyarországon. Bari környékén rettentő kietlen és bántóan szemetes a táj a környező sztrádák mellett. Bent a városban már egy fokkal jobb a helyzet, de azért ott sem a tisztaság az úr, és akkor finoman fogalmaztam.

A belvárosban viszont minden napszakban óriási a pezsgés, rengeteg túrista és/vagy helyi sétál az utcákon. Minden sarkon hangulatos kávézók és/vagy fagyizók csábítják az arrajárókat, nem is beszélve a mosolygós, csinos, nap barnította bőrű, természetes, szépséges hölgyekről.

Az Universitá degli Studi Bari Aldo Moro előtti Piazza Umberto téren minden padnál rosszarcú, színesbőrű népes csoportok lógnak, nem árt vigyázni velük - de gondolom nem véletlen, hogy minden alkalommal ha arra jártam, legalább három-négy rendőrautó állt a park különböző pontjain.

Nagyon tudom ajánlani viszont az Óvárosi részt, ahol számtalan régi épület közt megtalálható a Basilica di San Nicola, valamint a Cattedrale di San Sabino is. A Via Venezia nevű kisutcán végig sétáltam a részt, be-betérve a környező gyalogos sétányokra, amelyek olyan vékonyak, hogy legfeljebb két ember fér el egymás mellett és az út mellett állnak közvetlenül két oldalt a lakóházak, a helyiek (főképp az idősek) pedig kint ülnek az utcán a kis székükön és nézelődnek. Észnél kellett lennem, nehogy az egyik kanyar alkalmával valakinek a konyhájába forduljak be tévedésből. Olyan volt mint egy időutazás, mert voltak részek, ahol rajtam kívül éppen senki nem járt, csak én és a régi épületek, bibliai eredetű szobrok, freskók, mintha visszamentem volna pár évszázadot, soha nem éreztem még hasonlót sem. De egyébként nagyon jófejek voltak a helyiek, semmiféle idegen nyelvet nem beszélnek (itt sem és máshol sem igazán jellemző), de amikor kicsit eltévedtem és megkértem egy bácsit, hogy mutassa meg a térképen, hogy hol vagyunk, egyből beszaladt a házba a szemüvegéért, hogy tudjon segíteni.

Összességében ez jellemző itt délen az olaszokra: szegénység, egyszerűség, nem beszélnek idegen nyelvet, viszont nagyon jókedvűek, jóindulatúak, segítőkészek. Nekem legalábbis ez volt a benyomásom, egyfolytában kiabálnak (aztán rájöttem, hogy ők így beszélnek egymással), a buszokon meg énekelnek, van egyfajta, sajátos hangulata.

Természetesen jártam a Stadio San Nicolánál, a Bari híres stadionjánál, ahogy láthattátok róla a képgalériát. Közvetlenül a sztráda mellett áll, monumentális méretű stadion, már jó messziről látszik. Elképesztő kietlen volt a mostani állapotában, nehéz elhinni, hogy egy-egy meccsre itt simán 15-20 ezren összejönnek. Most a madár se járt arra, csak én sétáltam körbe, végeláthatlanul a több méter magas kerítésekkel körülvette stadion körül. Így kívülről azért látszik, hogy nem mai építésű aréna, de a hatalmas mérete magáért beszél, nagyon kíváncsi lennék rá akár egy mérkőzésen is, hogy megtekintsem belülről.

Voltam még például a kikötőben és a strandon is, szép, de elég koszos erre felé az Adria, meg a strandon a rengeteg mozgó árus elég idegesítő volt, számtalan feka csávó jött a hóna alatt egy kisteszkóval, hihetetlen mi mindent próbálnak rásózni a lazítani vágyó szerencsétlenekre. Elég is volt belőle egyszer lemenni.

Ezúton ajánlanám a városról készült képgalériámat.

Azt hiszem, meg tudnám szokni hosszabb távon is ezt a környezetet, csak még a nyelvet kéne jobban fejlesztenem, bár a végére már egész jó, olasz és angol mondatokat mondtam egyben. Szerintem néhány hónap alatt simán megtanulnám az olaszt, olvasni már eddig is egész jól tudtam, csak beszélni meg érteni a beszédet nem nagyon tudom.

A városok közti nagy távolságok miatt sajnos itt nem tudom jobban felfedezni a környéket, de hamarosan újra repülőre ülök és egy új környékről fogok jelentkezni.