Változnak az idők

Tizenegy év. Ennyi telt el, azóta, hogy a Ferencváros 6-0-ás összesítéssel legyőzte a máltai Birkirkara FC-t a 2003-04-es UEFA-kupában. Érdemes felidézni néhány nevet, amely az idegenben 5-0-ra megnyert találkozón a zöld-fehér együttest alkotta: Dragan Vukmir, Gera Zoltán, Dragóner Attila, Adem Kapic, Leandro de Almeida, Rósa Dénes... És érdemes megtekinteni, milyen fantasztikus góllal alakította Gera 4-0-ra az eredményt, hazaküldve ezzel a máltai szurkolókat: https://www.youtube.com/watch?v=6ARUcE3gu2g&feature=youtu.be&t=1m41shttps://www.youtube.com/watch?v=6ARUcE3gu2g&feature=youtu.be&t=1m41s

Visszatérve kicsit a nevekre. Kik alkották a Fradi keretét? Válogatott magyar futballisták és minőséginek mondható légiósok, akik annak ellenére, hogy a következő kupafordulóban vereséget szenvedtek a dán Köbenhavn ellen, a szezon végén bajnoki címet szereztek, az utolsót a klub eddigi történelmében.

Az idő azonban úgy látszik, ismét elszaladt mellettünk. Azon túl, hogy ismét az FTC keretével edz Gera Zoltán, más párhuzamot ugyanis nehéz lenne vonni a magyar-máltai párharcok alakulás között. Amit a jelen játékosai a Sliema Wanderers elleni 1-1-es mérkőzésen műveltek, maga volt a katasztrófa. És nem feltétlenül az eredmény miatt, hanem a mutatott játék volt elképesztően lassú és körülményes. Erre tett rá egy lapáttal csütörtök este a Diósgyőr, amely hazai pályán ért el vékonyka győzelmet a már emlegetett Birkirkara ellen, ráadásul olyan izgalmak közepette, amihez magyar szurkoló egy máltai ellenféllel szemben idáig nem szokott hozzá. Érdekes volt látni, hogyan tombolt a Nagyerdei Stadionba kilátogatott miskolci szurkolósereg Bacsa Patrik utolsó perces góljánál, mintha BL-főtáblára kvalifikált volna a DVTK.

Persze egy győzelem és egy idegenbeli iksz nemzetközi szinten nem rossz eredmény. A probléma csak annyi, hogy ezeket nem az első selejtezőkörre várná az ember. Az ilyen korai párharcokban még egyértelműen ki kéne, hogy ütközzön az a tudásbeli fölény, amivel a magyar klubok aktuális (most éppen máltai) ellenfelükkel szemben rendelkeznek. Elég csak a már felidézett ferencvárosi diadalra gondolni. Már akkor is kapott a magyar futball hideget-meleget, mégis ezen a szinten nem volt jellemző a probléma. Mi történt az idei két selejtezőn? Sok minden, de a mérkőzések egyértelmű uralása, a dominálás egyáltalán nem. A párharcok még teljesen nyitottak, minden a visszavágókon dől el. És ez ijesztő. Nem azért, mert akár ki is eshet mindkét klub, hanem azért, amit ez előrevetít. A magyar foci hajója tovább süllyed a futball végtelen óceánján, és míg a túristák a fedélzeten pánikolnak, a legénység és a kapitány a bárban sörözik. Csak reménykedni lehet, hogy a hangok előbb-utóbb beszűrődnek hozzájuk is...