FTC: szurkolók kontra vezetés

Tenyérleolvasó, vénaszkenner, biometrikus adatok. Nem, nem egy kórházról szól a következő bejegyzés, nem is valamilyen futurisztikus filmről. A felsorolt dolgok mind a Ferencváros új stadionjához köthetőek, amelybe kizárólag úgy lehet belépni, hogy a drukkerek új szurkolói kártyát csináltatnak és a művelet folyamán beszkenneltetik a tenyerüket is. A meglehetősen szigorúnak tűnő biztonsági technológia természetesen sok fanatikusnál kiverte a biztosítékot. Reakciójuk nem meglepő, hiszen akik már a korábbi, fényképes szurkolói kártya ellen is tiltakoztak, ettől egészen biztosan nem lettek nyugodtabbak. De mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk, vizsgáljuk meg a két oldal álláspontját.

Mi fáj a szervezett szurkolói csoportoknak? Például a kivételezés, rossz értelemben véve. Magyarországon egyetlen futball klub sem alkalmaz hasonló szigort saját drukkereivel szemben, ráadásul az új stadion belépőinek árai sem úgy alakultak, ahogyan sokan várták. Ellenérzés alapja lehet még a tudat, hogy az új technológiának, a kamerarendszernek és egyéb biztonsági intézkedéseknek köszönhetően ezentúl mindenki könnyen beazonosítható. Ez sokaknak nem probléma, de azért ne legyünk naivak. A Fradi tábor egyes tagjai nem éppen virágárusként keresik kenyerüket, nem is ministrálnak vasárnap reggelenként a templomban. Bizony lehetnek többen, akik nem szívesen hangoztatják, hogy kinn vannak vagy egyszerűen csak idegesíti őket a tudat, hogy valakik egy csomó monitor előtt folyamatosan figyelhetik őket.

Mi a célja a vezetőségnek? A rendcsinálás. Nem adtam össze az MLSZ Fegyelmi Bizottságának a Ferencvárosra kirótt büntetéseit, de talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, a legutóbbi bajnoki szezon során a zöld-fehérek kapták a legtöbb büntetést. Nem ritkán több százezer forintot, összességében pedig több milliót. Ezt az összeget márpedig nem a bírságért felelős szurkolók fizetik be, hanem a klub. További szempont a biztonsági kockázat csökkentése azáltal, hogy valóban azok lehessenek ott a lelátókon, akik fizettek a belépőért. A klub nemrég kiadott közleménye szerint ugyanis a 2013/2014-es évadban többen kijátszották a rendszert a szurkolói vezetők közül. A szigorítás ebből a szempontból tehát védhető.

Természetesen a felsoroltakon kívül még rengeteg ilyen-olyan indok, érv és ellenérv merülhet fel a kérdésben. Mi kell a kiegyezéshez? Szurkolói oldalról nagyobb nyitottság és elfogadás. A mondás, miszerint máshol nincs ekkora szigor, teljesen igaz, de máshol ilyen minőségű stadion sincs. El kell dönteni, mi a fontosabb. Az önérzet vagy a csapat. Amennyiben az utóbbi, tehát a tábor valójában Fradi-tábor és a mérkőzésért, a csapat buzdításáért látogat ki a stadionba, alkalmazkodni kell. Ahogy valamelyest a vezetésnek is! Meggyőződésem, hogy az ellenérzések egy része abból fakad, hogy a szurkolók egyszerűen nem értik, miről van szó. Vénaszkenner, tenyérolvasás... Elsőre senkire nem hat bizalomgerjesztően. A vezetőség legnagyobb dolga most tehát a tájékoztatás, hogy elmagyarázzák a közvéleménynek, hogy ez az egész mégis micsoda. Hogyan fog kinézni pontosan a belépés, mire használják fel az adatokat, miért jobb ez a megoldás, mint az eddigiek, stb. Mindezek mellett folyamatosan kommunikálni kell a szurkolókkal és bármilyen nehéz is, de normális kereteken belül rendezni kell a viszonyt. Miért fontos ez? Mert a szurkoló a csapat tizenkettedik embere. És bármennyire is sokan ülnek a felezővonal környékén békésen szotyolázgatva, hangulatot az ultrák csinálnak, miattuk fog remegő lábakkal pályára lépni az ellenfél, miattuk zavarodik meg egy-egy rutintalan játékos a pályán és ők húzhatják ki a csapatot a gödörből. Márpedig amennyiben jövőre a bajnoki cím, idén pedig minél sikeresebb Európa-liga szereplés a cél a Ferencváros háza táján, erre a segítségre mindenképp szükségük lesz!