Kis túlzással az ország összes futballszurkolója árgus szemekkel nézte március 30-án este a Sport 1 csatorna Harmadik Félidő c. műsorát, amelyben Leonardo, a Ferencváros brazil középpályása vendégszerepelt, és fejtette ki véleményét arról, hogy adott esetben kész lenne-e felölteni magára a magyar válogatott címeres mezét.
Nos, az egyértelmű igen helyett a sok reménykedőnek be kellett érnie egy halvány "nem zárkózom el" sejtetéssel, ami ha úgy nézzük, akár visszautasításként is értelmezhető. A valóban kivételes tehetséggel megáldott labdarúgó sejtelmes mosolyával egyrészt jelezte, hogy nem lenne teljesen ellenére az ötlet, másrészt egyértelműen kifejezésre juttatta azt is, hogy számára jelenleg klubcsapata az első. Testbeszédéből ráadásul inkább arra lehetett következtetni, hogy hasonló kötelezettségekre nincs igazán szüksége, de ha úgy alakul és rábeszélik, talán kötélnek áll.
Adódik a kérdés, érdemes-e ráerőltetni valakire ilyesmit? Tegyük félre nemzeti önérzetünket és fussunk az egyetlen épkézláb irányító középpályás után, aki valahogy idekeveredett a magyar bajnokságba, és próbáljuk meg rátenni azt a terhet, ami a 2016-os Eb-re való kijutással jár, hátha ő képes elviselni? A régóta várt eredmények miatt csábítsunk olyan labdarúgót a válogatotthoz, aki nem ismeri a nyelvet, nincs érzelmi kötődése, akinek a magyar himnusz mindössze egyszerű dallam?
Ha a világ futballját nézzük, a megoldás nem példa nélküli. Több nemzet alkalmaz előszeretettel brazil játékosokat, akik ugyan kiváló képességűek, de annyira mégsem, hogy hazájuk bombaerős keretébe beférjenek. Ebben az esetben a pénz, a karrier, a dicsőség miatt sokan rábólintanak a honosítással kapcsolatos ajánlatokra. Szerencsénkre Leonardót valószínűleg a felsorolt érvek egyike sem motiválhatja túlságosan, hiszen úgy nem a magyar bajnokságban csillogtatná tehetségét, hanem már régen odébb állt volna. Ki tudja, nyáron talán sor is kerül erre. Ha igen, a magyarosításával kapcsolatos kérdés rögvest okafogyottá válik. Amennyiben mégsem... Nos, akkor minden az MLSZ vezetőin és Pintér Attila szövetségi kapitányon múlik. Ha valóban megváltót keresnek, és készek feladni néhány elvet, az élvonal mezőnyéből jobb jelöltet keresve sem találhatnak!Leonardo, a Ferencváros brazil középpályása vendégszerepelt, és fejtette ki véleményét arról, hogy adott esetben kész lenne-e felölteni magára a magyar válogatott címeres mezét.
Nos, az egyértelmű igen helyett a sok reménykedőnek be kellett érnie egy halvány "nem zárkózom el" sejtetéssel, ami ha úgy nézzük, akár visszautasításként is értelmezhető. A valóban kivételes tehetséggel megáldott labdarúgó sejtelmes mosolyával egyrészt jelezte, hogy nem lenne teljesen ellenére az ötlet, másrészt egyértelműen kifejezésre juttatta azt is, hogy számára jelenleg klubcsapata az első. Testbeszédéből ráadásul inkább arra lehetett következtetni, hogy hasonló kötelezettségekre nincs igazán szüksége, de ha úgy alakul és rábeszélik, talán kötélnek áll.
Adódik a kérdés, érdemes-e ráerőltetni valakire ilyesmit? Tegyük félre nemzeti önérzetünket és fussunk az egyetlen épkézláb irányító középpályás után, aki valahogy idekeveredett a magyar bajnokságba, és próbáljuk meg rátenni azt a terhet, ami a 2016-os Eb-re való kijutással jár, hátha ő képes elviselni? A régóta várt eredmények miatt csábítsunk olyan labdarúgót a válogatotthoz, aki nem ismeri a nyelvet, nincs érzelmi kötődése, akinek a magyar himnusz mindössze egyszerű dallam?
Ha a világ futballját nézzük, a megoldás nem példa nélküli. Több nemzet alkalmaz előszeretettel brazil játékosokat, akik ugyan kiváló képességűek, de annyira mégsem, hogy hazájuk bombaerős keretébe beférjenek. Ebben az esetben a pénz, a karrier, a dicsőség miatt sokan rábólintanak a honosítással kapcsolatos ajánlatokra. Szerencsénkre Leonardót valószínűleg a felsorolt érvek egyike sem motiválhatja túlságosan, hiszen úgy nem a magyar bajnokságban csillogtatná tehetségét, hanem már régen odébb állt volna. Ki tudja, nyáron talán sor is kerül erre. Ha igen, a magyarosításával kapcsolatos kérdés rögvest okafogyottá válik. Amennyiben mégsem... Nos, akkor minden az MLSZ vezetőin és Pintér Attila szövetségi kapitányon múlik. Ha valóban megváltót keresnek, és készek feladni néhány elvet, az élvonal mezőnyéből jobb jelöltet keresve sem találhatnak!
Kis túlzással az ország összes futballszurkolója árgus szemekkel nézte március 30-án este a Sport 1 csatorna Harmadik Félidő c. műsorát, amelyben Leonardo, a Ferencváros brazil középpályása vendégszerepelt, és ha már ott volt, kifejtette véleményét arról, hogy adott esetben kész lenne-e felölteni magára a magyar válogatott címeres mezét.
Nos, az egyértelmű igen helyett a sok reménykedőnek be kellett érnie egy halvány nem zárkózom ellel, ami ha úgy nézzük, akár visszautasításként is értelmezhető. A valóban kivételes tehetséggel megáldott labdarúgó sejtelmes mosolyával egyrészt jelezte, hogy nem lenne teljesen ellenére az ötlet, másrészt egyértelműen kifejezésre juttatta azt is, hogy számára jelenleg klubcsapata az első. Testbeszédéből mindemellett arra lehetett következtetni, hogy igazából minderre nincsen igazán szüksége, de ha úgy alakul és rábeszélik, akkor talán kötélnek áll.
Adódik a kérdés, érdemes ráerőltetni valakire ilyesmit? Tegyük félre nemzeti önérzetünket és fussunk az egyetlen épkézláb irányító középpályás után, aki valahogy idekeveredett a magyar bajnokságba, és próbáljuk meg rátenni azt a terhet, ami a 2016-os Eb-re való kijutással jár, hátha ő képes elviselni? A reménybeli eredmények miatt csaábítsunk olyan labdarúgót a válogatotthoz, aki nem ismeri a nyelvet, nincs érzelmi kötődése, akinek a magyar himnusz mindössze egyszerű dallam?
Ha a világ futballját nézzük, a megoldás nem példa nélküli. Több nemzet alkalmaz előszeretettel brazil játékosokat, akik ugyan kiváló képességűek, de annyira mégsem, hogy hazájuk bombaerős keretébe beférjenek. Ebben az esetben a pénz, a karrier, a dicsőség miatt sokan rábólintanak a honosítással kapcsolatos ajánlatokra. Szerencsénkre Leonardót valószínűleg a felsorolt érvek egyike sem motiválhatja túlságosan, hiszen akkor nem a magyar bajnokságban csillogtatná tehetségét, hanem már rég odébb állt volna. Ki tudja, nyáron talán. Ha igen, a magyarosításával kapcsolatos kérdés rögvest okafogyottá válik. Amennyiben mégsem... Nos, akkor minden az MLSZ vezetőin és Pintér Attila szövetségi kapitányon múlik. Ha valóban megváltót keresnek, és készek feladni néhány elvet, jobb jelöltet keresve sem találhatnak.
