Nem akármi: Sárosi, Puskás és Kozma mezét is kiállították Madridban

A 2023 nyarán, a Puerta del Solnál, Madrid abszolút központjában egy régi ház mind a hét szintjét birtokba véve megnyílt múzeum, ajándékbolt és bár – amely nem tévesztendő össze a Bernabéu-stadionkörút során megtekinthető Real Madrid klubmúzeummal, Madrid első számú turistacélpontjával – egy magán mezgyűjteményre alapozva, a nagy trófeák másolatával és néhány látványos vetítéssel kiegészítve „a világ legnagyobb futballélményeként és a legteljesebb gyűjteményként" hirdeti magát, s ugyanazon év őszén Rijádban is megnyitotta a kapuit ugyanezen márkanév alatt, hasonló tartalommal.

A Legendsnek kezdettől partnere a FIFA zürichi múzeuma, amelynek ez, a madridi az első állandó, külföldi (Svájcból nézve) tárlata. Tavaly óta a La Liga is hivatalosan a nevét adta a múzeumhoz, amelynek a logója előtt megjelent ez az állandó elem: „a La Liga bemutatja".

Az alapötlet szerint minden nagy tornát, csapatot és játékost egy-egy mez révén mutat be a tárlat, alapvetően végigveszi a válogatott- és klubtornákat, s a különféle csoportosítások, időrendi felsorolások – az adott trófea bemutatása mellett – mezek sorba rendezését jelentik, kiegészítő információkkal és tárgyakkal. Amilyen például a híres nyugatnémet Adidas-cipő az 1954-es vb-döntőről vagy bizonyos labdák, belépőjegyek, és így tovább. A győztes csapat meze mindenütt látható, de sok esetben a döntős ellenfélé vagy néhány egyéb történelmi dressz is.

Így lett része az állandó kiállításnak Sárosi György 1938-as, a párizsi világbajnoki döntőn viselt meze (a felirat állítása szerint), aztán Puskás Ferencé 1954-ből, igaz, a kiírás azt állítja, hogy a magyar csapat kapitánya ezt a mezt a brazilok elleni negyeddöntőn viselte, amelyen köztudottan nem játszott és amelyre sérültként feltehetően át sem öltözött (bár a visszaemlékezések szerint az öltözőfolyosón részt vett a meccs utáni, „a berni csataként" elhíresült verekedésben). Ez a furcsaság mindenesetre vet fel kérdéseket a tárgy eredetiségével kapcsolatban, ráadásul más, hasonló mezekkel összehasonlítani is nehéz az időnként felbukkanó, sok esetben egyértelműen hamis „Puskás-mezeket", hiszen a korszakból fennmaradt, a felcsúti Puskás Intézet birtokában lévő eredeti Bozsik- és Hidegkuti-dresszen kívül Palotás Péternek a manchesteri Angol Nemzeti Futballmúzeumban őrzött mezéről tudunk, a korabeli válogatott által használt darabok közül jószerével egyedüliként. S ezek anyaga mind vékonyabb, mint a Madridban kiállított, állítólag nyáron viselt mezé.

De a történelmi koronás magyar címeres meg a Rákosi-éra címerével varrt mez után láthatunk egy „Kádár-címeres" magyar válogatott dresszt is, az 1972-es Európa-bajnokságról, ahol a négycsapatos, belgiumi tornán negyedikek lettünk, de a Legendsben kiállították a mezt, amelyet a felirat szerint Kozma Mihály viselt a belgák elleni bronzmeccsen. A legendás csatár igencsak meglepődött, és meg is hatódott, amikor – barátja, a Honvéd egykori sajtófőnöke, Asztalos Zoltán segítségével – szembesítettük a Madridban kiállított hajdani trikója fotójával. Mint mondta, nem tudott erről a kiállításról, a mez – közvetlenül – biztosan nem tőle származik.

Igyekeztem lefotózni más, így vagy úgy magyar vonatkozású kiállítási tárgyakat is, mondjuk az Eb-ezüstérmes szovjetek 1988-as dresszét, amelyet a kárpátaljai Rácz László is magára húzott, a 2020-ban Budapesten rendezett Szuperkupa-meccsen győztes Bayern München mezét és néhány hasonló ereklyét. Például Gavril Bálint Pelé 10-es dresszét az 1986-os BEK-döntőről, amelynek különlegessége, hogy egyszerűen hiányzik róla a Steaua Bucuresti címere. Ennek pedig az volt az oka – ezt már Bölöni Lászlótól tudom, aki, ugye, aznap szintén ott volt a győztes csapatban –, hogy a két piros-kék együttes közül a sorsolás alapján a Barcelona játszhatott a hazai szerelésében, a Steaua játékosainak pedig fehér dresszt kellett húzniuk, csakhogy ilyenjük nem volt. Az Adidas az utolsó pillanatban szállította le a fehér mezeket Sevillába, a BEK-döntő helyszínére, de a logó nélkül, amit már nem volt mód rátenni. De ki van itt állítva az 1975-ös KEK-döntőben a Fradit legyőző Dinamo Kijev vagy a Videoton ellen sikeres Real Madrid UEFA-kupa-győztes meze is.

Amikor csütörtök délután az utcáról beállítva akartam megnézni a kiállítást, közölték, hogy aznapra már minden jegy elkelt, csak másnapra tudok belépőt vásárolni, vagyis folyamatosan nagy az érdeklődés a tárlat iránt, de az is igaz, hogy a viszonylag szűk termekben és lépcsőházban egyszerre nem fér el több néhány tucat látogatónál, hiába az összesen 4200 négyzetméternyi kiállítótér. Ebből a szempontból aligha helytálló a világ legjobb, legnagyszerűbb futballmúzeuma titulus, alighanem inkább a gyűjtemény méretére és minőségére igaz, amely az alapját adja a madridi és a rijádi kiállításnak is.