Szalai Attila: A mentalitásom segít át a nehézségeken

– Mi volt az első gondolata, amikor aláírt a Standardhoz?
– Az, hogy öröm ekkora klubhoz szerződni – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a 27 éves, 46-szoros válogatott Szalai Attila, aki a Hoffenheim kölcsönjátékosaként az idény hátralévő részét a tízszeres belga bajnoknál tölti. – Mindenki tudja, mi történt velem az utóbbi időszakban, úgyhogy sejthetik, mennyire boldog voltam a szerződés megkötésekor. A Standard Liege jól csengő név az európai klubfutballban, a múltja sikerekben gazdag, a szurkolótábora is nagy. Nagyon várom, hogy pályára lépjek a színeiben!

– Miért éppen a belga klubot választotta?
– Megkeresésekből szerencsére nem volt hiány, ami pozitív visszajelzés. A Standard sportigazgatójával és Ivan Leko vezetőedzővel jó hangulatú, előremutató egyeztetéseken vettem részt, szimpatikus volt az általuk vázolt terv. Elmondták, olyan játékost keresnek, mint én, akinek van nemzetközi tapasztalata, játszott magasabb szinten, úgyhogy számítanának rám a tavasszal. Az elmúlt másfél hétben jó benyomásokat szereztem, megbizonyosodhattam arról, jó mentalitású a csapat, roppant intenzívek az edzések.

– Szakmailag is megfelelő lépést tett?
– Úgy érzem, igen. Aligha kell felsorolnom a legnevesebb belga klubokat, amelyek magas szintet képviselnek, a nemzetközi kupaporondon jól szerepelnek, köztük a Standard is, amely patinás egyesület. Erős bajnokságba írtam alá, láttam az itteni futóadatokat, amelyek megközelítik az elitligákéit, és színvonalban is a legerősebbek után következik. A meccseken rengeteg megfigyelő nézi a játékosokat, szem előtt vannak a futballisták, akik közül sokan szerződnek elitligába. Az eddigi tapasztalataim alapján jó helyre igazoltam.

– Marco Rossi szövetségi kapitánnyal egyeztetett az aláírást megelőzően?
– Folyamatosan kapcsolatban vagyok vele, mindig érdeklődik felőlem. Természetesen kikértem a véleményét a kölcsön­adás előtt, támogatta a klubváltásomat, és sok szerencsét kívánt. Ő is bízik benne, hogy jó irányt vesz a pályafutásom Belgiumban.

– A télen a sajtóban megjelent, hogy Törökországba szerződhet, ám ebből nem lett semmi. Ezzel együtt márciusban összejöhet az isztambuli utazás?
– Nagyon jó lenne, ha ott lehetnék a Törökország ellen készülő keretben, fontos párharc vár a magyar válogatottra a Nemzetek Ligájában. Nagyszerű lenne megtartani az A-ligás tagságot, de rettentő nehéz lesz, ismerve az ellenfelet. Minden erőmmel azon leszek, hogy a klubomban a következő másfél hónapban a lehető legtöbb játékperchez jussak és jól teljesítsek, hiszen nem titkolt célom, hogy ismét meghívást kapjak a válogatottba, és már márciusban csatlakoznék.

– Negyvenhatszor lépett pályára a nemzeti csapatban, ám mivel alig játszott a klubjaiban 2023 nyara óta, az Európa-bajnokság után kikerült a keretből. Hogyan lendült át az elmúlt másfél év nehézségein?
– Először éltem át ilyen időszakot a pályafutásomban, ami sajnos túl hosszúra nyúlt. Nem játszottam a mérkőzéseken, hiányoztak a játékpercek, de mindig is hittem abban, hogy a kemény munka, az alázat és a becsületes hozzáállás kifizetődik – kiskoromtól kezdve ez a mentalitás lendített át a nehézségeken. Igyekeztem minél többet dolgozni, hogy a lehető legjobb erőnléti állapotban legyek, mert nagy céljaim vannak, azokhoz pedig elengedhetetlen a profizmus és a felkészültség, ami a világ futballjában szükséges. Amikor a futballistának nincs hetente két mérkőzése, többet kell edzenie, a konditeremben és a pályán nagyobb terhelésnek kell kitennie magát. A munkába temetkeztem, igyekeztem a pozitív hozzáállásomat megtartani, és abban bíztam, hogy jóra fordul minden.

– Ez az attitűd honnan ered?
– A személyiségemből és a neveltetésemből, mindemellett olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik hisznek bennem. Nyilván hozzátett a személyiségfejlődésemhez az is, hogy milyen környezetben nőttem fel, milyen úton terelgettek a szüleim. Kiskorom óta azt hallottam, bízzak magamban, az élet pedig igazolta, mennyire fontos a magamba vetett hit: jöhetett bármilyen nehézség, sohasem adtam fel és sohasem fogom, mert mindig megtérült a befektetett munka és a kitartás – hiszem, hogy ezúttal is így lesz. Nem mondanám magam idős játékosnak, a minap töltöttem be a huszonhetet, de azért már sokat megéltem. Szerencsés helyzetben érzem magam, amiért több futballkultúrát megismerhettem, több ország klubcsapatában futballozhattam, illetve a magyar válogatottnak meghatározó játékosa lehettem. A labdarúgás világában pillanatok alatt változhat a helyzet, bízom benne, hogy még sok szép élmény vár rám a pályán.

– Mintha még nem tett volna le arról, hogy visszatérjen a Hoffenheimhez, vagy hogy valamelyik elitbajnokságban folytassa.
– Abszolút nem, továbbra is az visz előre, hogy visszakerüljek arra a szintre, amelyet egyszer már elértem. 2027-ig érvényes a szerződésem a Hoffenheimnél, nem tettem le arról sem, hogy a jövőben a csapatban játsszak, ám nem tekintek ennyire előre, lépésről lépésre haladnék, hogy minél hamarabb azt a Szalai Attilát láthassák a pályán, akit korábban megismertek.

– Fűti a bizonyítási vágy – a Hoffenheim miatt is?
– A német klubnál azt mondták, hogy a télen találjunk olyan megoldást, amely mindenkinek megfelel: kapjak játéklehetőséget, aztán meglátjuk, mit hoz a nyár, a jövő. De emiatt nincs olyan érzés bennem, hogy akkor én most csak a Hoffenheimnek akarom bizonyítani, hogy márpedig én itt vagyok, azonnal rendeljetek vissza – szerintem ez nem is lenne egészséges. Persze tudom nagyon jól, mire vagyok képes, és azt is, milyen szinten tudok futballozni, viszont most csak azokra a feladatokra figyelek, amelyek a Standardnál vannak.

– Melyek ezek?
– Azért hajtunk, hogy az alapszakaszban az első hatban végezzünk és bekerüljünk a rájátszásba – hetedikek vagyunk, jól állunk, ám rengeteg munkára lesz még szükség. Mivel a védelemben rendkívül fiatal játékosok szerepelnek, szeretném segíteni a fejlődésüket, átadni a tapasztalataimat, valamint sokat kommunikálva, megbízható játékkal szeretnék vezérszerepet felvenni a pályán.

– Vasárnap bemutatkozhat a Dender elleni hazai bajnokin?
– Erről még nincs információm, de készen állok!