– Meglepődött a válogatott meghívón?
– Nem mondom, hogy számítottam rá, de titkon reménykedtem benne − válaszolta lapunknak Szűcs Kornél, az angol másodosztályban szereplő Plymouth 23 éves védője. − Gyakorlatilag ezzel ébresztett Tömő Attila, a válogatott csapatmenedzsere: éppen reggelizni mentem volna, amikor hívott, Marco Rossi meghívót küldött nekem. Leírhatatlan érzés volt!
– Ha a nyáron Kecskeméten marad és nem szerződik az angol második ligás Plymouthba akkor is kapott volna meghívót?
– Úgy érzem, igen. Kecskeméten rengeteget fejlődtem, bíztak bennem, a kecskeméti középpályás, Nikitscher Tamás példája is mutatja, onnan is lehet valaki válogatott. Az biztos, hogy a Championship nagyon erős bajnokság, sokat lehet fejlődni, ezt én is érzem a bőrömön: az első egy-két hétben rá kellett kapcsolnom. Elsősorban gondolkodásban kellett gyorsulnom, itt nincs idő szinte semmire a pályán, azonnal kell dönteni. De az egyre több játéklehetőség bizonyítja, felvettem a ritmust. Wayne Rooney vezetőedzőnek kitűnő meglátásai vannak, időnként beáll az egymás közötti játékba, nem volt könnyű tartanom… Belső védőként számol velem, Kecskeméten a három−öt−kettes felállásban a középpálya jobb oldalán kaptam lehetőséget, hogy Marco Rossi hová tenne, arról még nem esett szó. Hogy játszom-e vagy sem Hollandia és Bosznia-Hercegovina ellen, nem tudom, nem leszek csalódott, ha nem, lépésről lépésre kell haladnom. Persze mondanom sem kell, milyen boldog lennék, ha bemutatkozhatnék!
– Gondolta volna a 2022–2023-as idényben, amikor három NB II-es és tíz NB III-as mérkőzésen kapott szerepet Diósgyőrben, hogy 2024 októberében arról beszélhetünk, hogy légiós, és van esélye bemutatkozni a válogatottban?
– Nem… Akkor sérüléssel bajlódtam, felépülésem után sajnos nem kaptam esélyt a bizonyításra Diósgyőrben, így tavaly nyáron a legjobbkor jött a kecskeméti lehetőség, sikerült újraépítenem magam. Abban az időszakban nagyon keménynek kellett lennem lelkileg, de akkor sem adtam fel egy pillanatra sem. Vannak olyan időszakok, amikor hullámvölgybe kerül az ember, de a szüleimtől azt tanultam, kemény munkával, elhivatottsággal eljuthatunk a kitűzött célig, az álmaink megvalósításáig. Ezen az úton haladok tovább.