Lang Ádám: A csapatunkban mindenki utál veszíteni

– Tudja, hány válogatottsággal vezet Marco Rossi előtt?
– Hattal! – vágta rá a Nemzeti Sport érdeklődésére Lang Ádám, a ciprusi élvonalban szereplő Omonia 30 éves védője. – Én ötvenötnél járok, a szövetségi kapitány negyvenkilencnél, az észtek elleni mérkőzésen jubilál.

– Egymás közt beszéltek már arról, hogy illene győzelemmel köszönteni a mestert?
– Egyelőre csak ő említette, hogy kerek számhoz érkezik, de nyilván az is vezérel minket, hogy jó játékkal és sikerrel tegyük emlékezetessé neki ezt a meccset. Igaz, maga a kapitány jegyezte meg mosolyogva, az első mérkőzése után nem hitte volna, hogy idáig eljut…

– Ha nem tévedek, nem sokat kell azon gondolkodnia, melyik volt az első közös fellépésük Marco Rossival.
– Tamperében, a finnek elleni Nemzetek Ligája-meccsen irányította először a válogatottat, nekem kezdőként szavazott bizalmat. A csapatunk átalakult mostanra, az öt évvel ezelőtti keretből nem sokan maradtunk. Az a legfontosabb, hogy sokat fejlődtünk, s olyan csapattá váltunk, amely állandó szintet tud hozni. Korábban hullámzó volt a játékunk, akadt néhány jó mérkőzésünk, amelyeket néhány rossz követett, aztán jött néhány közepes. Jelenleg ott tartunk, hogy szinte mindig jó teljesítményt nyújtunk, ha esetleg adódnak nehézségek, átvészeljük őket. Arról nem szólva, hogy az évek során elért eredményeink jelentős előrelépésről tanúskodnak, beérett az elmúlt években elvégzett tudatos munka. Ha nálunk magasabban jegyzett ellenféllel kerülünk szembe, akkor is ki-ki meccset tudunk játszani, míg azokon a találkozókon, amelyeken mi számítunk esélyesebbnek, többnyire érvényesítjük a papírformát. Nem becsülünk le senkit, csak magunkra összpontosítunk, ami általában jó játékkal és eredménnyel párosul.

– Nézzünk egy tavalyi mutatót: ha azt hallja, tízből tíz, eszébe jut valami?
– A válogatott tíz mérkőzésen lépett pályára az előző évben, mindegyiken lehetőséghez jutottam, aminek nagyon örültem. Ráadásul csupán egyszer, a görögök elleni felkészülési meccsen voltam csere, a másik kilenc alkalommal kezdőként szerepeltem, a kilencből nyolcat végig is játszottam.

– Ha minden igaz, a legtöbb játékperc az ön nevéhez fűződött.
– Lehetséges, igen. Talán hozzá sem kellene tennem, mennyire büszke vagyok erre. Az idén is úgy akarok futballozni, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen a helyem a csapatban. Szeretek a válogatottban lenni. Azt látom és érzem, hogy aki belép az edzőtábor kapuján, kivirul. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy folyamatosan viccelődünk, a kemény munkát beletesszük ezekbe a napokba, csakhogy a jó, egyben pozitív hangulat és a meló megfér egymás mellett. Vannak célok, amelyekért érdemes küzdeni, mindennél jobban hajt bennünket, hogy elérjük őket. S akkor még nem beszéltem arról, hogy ragyogó háttér, minden téren profi stáb van mögöttünk, nekünk egy feladatunk van, hogy a pályán minden rendben legyen. Az elmúlt időszakban rendben is volt, de ezzel nem elégedhetünk meg, mivel mindig lehet és kell fejlődni. Amit eddig felépítettünk, nem rombolhatjuk le, sőt!

– Ez az év lehet jobb a tavalyinál?
– Azon leszünk. Azt ugyanakkor ne feledjük, más helyzetben vagyunk. Egy éve ilyenkor a Nemzetek Ligájára készültünk, most az Európa-bajnoki selejtezősorozatra. Más ellenfelek várnak ránk, és ezúttal nem a bennmaradás, hanem a továbbjutás a cél. Szeretnénk megint kijutni az Eb-re, lehetőleg egyenes ágon. Azt azonban nem árt leszögezni, kemény meccsek elé nézünk, a csoportunk nem olyan könnyű, mint sokan hiszik, minden győzelemért meg kell szenvednünk. A szerbek, a montenegróiak és a bolgárok vérében van a harc, a siker érdekében semmitől sem riadnak vissza, de részünkről sincs gond ezzel, mi is megtanultunk küzdeni, azon nem múlhat a győzelem, hogy ki akarja jobban. Hosszú és nehéz út vár ránk, de hiszem, hogy a végén boldogan érünk célba. Az persze még odébb van, nem is azzal kell foglalkoznunk, mi lesz októberben vagy novemberben – lépésről lépésre kell haladnunk. Az elsőt az észtek ellen tehetjük meg, az a mérkőzés jó főpróba lehet a bolgárok elleni összecsapásra.

– Bulgária ellen elvárható a győzelem?
– Minden meccsen elvárjuk magunktól, hogy nyerjünk. Legyen szó biliárdról, dartsról, kártyáról, edzésjátékról, a csapatunkban mindenki utál veszíteni. Tétmeccsen főleg. Szóval, nem is mehetünk ki másként pályára, mint hogy le kell győznünk a bolgárokat, és kész!

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Március 23., 19.30: Magyarország–Észtország

EURÓPA BAJNOKI SELEJTEZŐ
Március 27., 20.45: Magyarország–Bulgária

A MAGYAR VÁLOGATOTT 24 FŐS KERETE A MÁRCIUSI MECCSEKRE
KAPUSOK: Demjén Patrik (Zalaegerszegi TE FC), Dibusz Dénes (Ferencvárosi TC), Hegyi Krisztián (West Ham United – Anglia)
VÉDŐK: Balogh Botond (Parma – Olaszország), Botka Endre (Ferencvárosi TC), Lang Ádám (Omonia – Ciprus), Mocsi Attila (Zalaegerszegi TE FC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Bolla Bendegúz (Grasshoppers – Svájc), Ferenczi János (Debreceni VSC), Kalmár Zsolt (Dunaszerdahelyi AC 1904 – Szlovákia), Kerkez Milos (AZ – Hollandia), Kleinheisler László (Panathinaikosz – Görögország), Nagy Ádám (Pisa – Olaszország), Loic Nego (Mol Fehérvár FC), Vécsei Bálint (Ferencvárosi TC)
TÁMADÓK: Ádám Martin (Ulszan Hyundai – Dél-Korea), Csoboth Kevin (Újpest FC), Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Németh András (Hamburger SV – Németország), Sallai Roland (SC Freiburg – Németország), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig – Németország), Varga Barnabás (Paksi FC)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Marco Rossi