Népsport: elmenekült a tél elől a futballválogatott

Az 1963-es esztendő februárjának végén jó hír volt, hogy válogatott labdarúgóink nyugati túrára utaznak, rossz, hogy a játéktér alkalmatlansága miatt a Csepel ellen tervezett edzőmérkőzés elmaradt – a tél, a hó, a fagy megviselte a honi pályák állagát. Baróti Lajos a sportcsarnokban vezényelt tréninget, és a létesítmény erkélyére vagy ezren zsúfolódtak be az edzőmeccsre érkező nézők közül... A szövetségi kapitány három részre osztotta a gárdát, a kispályás villámtornán némi meglepetésre a 18 gólból 12 védők nevéhez fűződött.

Sándor Károly nem utazott a kerettel, mert Csikar filmezett (a csatár Rényi Tamás Mindennap élünk      című filmjében kapott szerepet), helyére Bene Ferenc került a csapatba. A Népsport bemutatta a francia Bordeaux-t és Toulouse-t, „a Bordeaux kemény ellenfél lesz”   – summázott a lap, Baróti elismerte, hogy a tabellán 3. Bordeaux-t leszámítva nincsen tisztában az ellenfelekkel. A felkészülés a Wales elleni idegenbeli Nemzetek Európa-kupája-mérkőzés jegyében zajlott     .

A kapitány Bordeaux-ban Csikar helyett Benét állította a jobb szélre. A Budapest néven játszó csapat 4:1-re lépte le francia ellenfelét, „nagy elismerést váltott ki válogatottjaink játéka”. Göröcs János „a mezőny kimagaslóan legjobb játékosa volt, gyors volt, kitűnően kezelte a labdát”, Albert Flórián „nagy akarással játszott. Sok jó leadást láttunk tőle”.Tichy Lajos „igen sokat dolgozott, ha szükség volt rá, segítette a védelmet is”. Baróti elégedetten értékelt: „Örvendetes volt, hogy csatáraink milyen sokat mozogtak, általában a sokmozgásos, lendületes játék jellemezte együttesünk teljesítményét.”Salvador Artigas, az ellenfél edzője is dicsérte a mieinket: „Különösen tetszett, hogy milyen stílusosan, rugalmasan játszottak a magyarok, ha szükség volt, felgyorsították vagy lelassították a játékot, ez talán a magyar csapat egyik legnagyobb erénye. Köszönjük a leckét.”

Toulouse-ban az élvonal 7. helyén álló helyi csapat ellen rossz talajú játéktér fogadta a mieinket, félidőben 0:0 volt az állás, aztán Sipos megszerezte a vezetést, de négy perccel a vége előtt Jean Mouthon egyenlített. Tabák Endre, a Népsport tudósítója szerint válogatottunk játékáról túlzók az olyan vélemények, mint amit például a Sud-Ouest szakértője írt: „Nagy volt a magyar csapat technikai fölénye, s csak a hegedűk hiányoztak, hogy koncertteremben érezze magát az ember...”Tabák hozzátette, nem most, majd Wales ellen kell formában lenniük a játékosoknak. Albert a döntetlen után mondta is Barótinak „Ne felejtse el, Lajos bácsi, előzőleg azt mondta, hogy az eredmény másodlagos.”A kapitány azért visszavágott, mondván, a játékon lett volna a hangsúly, mire Albert elismerte, az bizony akadozott.

Az is kiderült, a fiúk rengeteg képeslapot írtak haza. „Különösen nagy sikerre számíthat majd egy toulouse-i specialitás: az ibolya parfümmel illatosított színes képeslap, amely a toulouse-i strand egyik karcsú francia szépségét ábrázolja”, a használati utasítás pedig: „Néhány pillanatig gyönyörködj a fürdőruhás hölgy szépségében, aztán fordíts, mert az ibolyaillat a címoldalon élvezhető...”

Casablancában a marokkói válogatott volt az ellenfél: „Erényük a harcos szellem, az állóképesség. Taktikailag ugyan nem elég fejlettek, de lelkességük, kondíciójuk kiegyensúlyozza ezt a hátrányt. (...) több játékos megüti az európai klasszist.”Tabák némi meglepetéssel állapította meg: „Az itteni totóban a mi mérkőzésünk szerepel az első helyen és a lapok fix 1-est, tehát hazai győzelmet tippelnek.”A reptérre érkezés Barótinak különleges élményt jelentett, szegedi első edzője, az éppen az országban dolgozó Zsigmond Vilmos – a később világhírű operatőr édesapja – üdvözölte. Baróti megkérdezte, emlékszik-e az első edzésére, mire a tréner rávágta: „Hogyne emlékeznék Lajoskám, bemelegítésül tíz kört futtattam veled...”

A Budapest-válogatott 2:1-re megverte Marokkót, de csak az első félidőben volt jó játék. Tabák a Képes Sportba írt cikkében meg is jegyezte, túlzók a megállapítások, amelyek a helyi újságokban olvashatók, mint például: „A csodálatos Göröcs, Albert, Tichy hármas.”      A sportújságíró hozzátette: „Hej, ha csak a fele lenne igaz annak, amennyi jót és szépet ott összeírtak! Játszi könnyedséggel hullna ölünkbe a világbajnoki cím...”     

Ő így értékelte játékosaink futballját: „Mészöly volt a védelem legjobbja. Úr volt a levegőben és a földön egyaránt, kitűnő érzékkel lépett rendre közbe, s tőle mentek a legpontosabb indítások is. Sipos egyenletes, jó teljesítményt nyújtott. Göröcs ha nem is volt a szokott gyors és veszélyes, a csapatjátékból azonban jól kivette a részét, a gólt ragyogóan készítette elő. Albert eleven, ötletes játéka általános tetszést aratott. Ezúttal bátran bocsátkozott közelharcokba is. A csatársor végig legjobb teljesítményét Fenyvesitől láttuk. Gyors volt, lendületes, s jól segítette a hátsó alakzatokat is.”

Baróti is összegezte a látottakat: „Az volt a benyomásom, hogy a csapat lassan formába lendül. A játék egyes időszakaiban még a bordeaux-i teljesítményt is felülmúlta. A II. félidőben lassúnak, fáradtnak bizonyult a csapat. Az eredmény megfelel a játék képének.”Massoun Mohamed, az ellenfél szövetségi kapitánya: „Az I. félidőben azt a játékot láttam, amelyre számítottam. Szünet után mindkét csapat visszaesett, a budapestiek még jobban, mint mi. Szerintem a döntetlen igazságosabb lett volna.”

A válogatott keret visszatért Európába, a tervekkel ellentétben – a vezetők a sok utazásra, fáradtságra tekintettel lemondták a további NSZK-beli és hollandiai meghívásokat – már csupán egy találkozó várt rá, Hannoverben a Hamburger SV hannoveri futballistákkal megerősített együttese ellen. Ba­róti a három mérkőzés alapján megállapította, hogy az együttes állóképesség tekintetében még nem képes 50-60 percnél többre, ugyanakkor a formába hozás tekintetében előrelépett: „Egyenletes, jónak mondható formát csak Mátrai, Mészöly és Sipos árult el. (…) Albert és Tichy például Bordeaux-ban nagy kedvvel, kitűnően játszott, Toulouse-ban visszaestek, éppúgy, mint a casablancai második 45 percben.”

Hannoverben kétszer is vezetett Budapest, mégis 2:2 lett az eredmény, azért is, mert „sok helyzet maradt kihasználatlanul”. A legendás tréner, Sepp Herberger is megnézte a hamburgi meccset, utána Barótinak elmondta, nagyon tetszett neki a hátvédhármas (Mátrai, Mészöly, Sárosi) játéka, a kapusokról (Ilku, Szentmihályi) viszont nem volt jó a véleménye. Úgy vélte meg, hogy a fedezetpár (Solymosi, Sipos) kimagaslott a mezőnyből, a belsők (Göröcs, Albert, Tichy) sok szép akciót vezettek, a szélsők (Rákosi, Fenyvesi) azonban nem eléggé veszélyesek, lendületesek.

Hazaérkezve sokan gratuláltak Albertnek, aki bekerült a Brazília ellen készülő világválogatottba. Flóri így reagált: „Rajtam kívül még 27-en vannak benne.”