Tucatnyi gól Frankfurtban, dugógyárrá változott a magyar csapat

Ott hagytuk abba, hogy Drezdában (3:0), Párizsban (4:0) és Bordeaux-ban (5:0) hengerelt a magyar profi válogatott 1933-as téli túráján, miközben a játékosok megszenvedték az európai telet, majdnem mindenki megfázott, influenzás lett.

Bordeaux-ból Lisszabon felé vette az irányt a csapat, bízva abban, hogy az enyhébb időjárás talpra állítja a betegeket. A küldöttség 11 órán át utazott Madridig, ahol megpihent egy éjszakára a Hotel Mercedesben. Máriássy Lajos profikapitány örömmel közölte a Nemzeti Sporttal, hogy a két kapus, Háda József és Szabó Antal már rendben van, Bíró Sándor állapota javul. Ugyanakkor Korányi Lajos húzódása nehezen gyógyul, Szemere Antalnak pedig a foga fáj – ki is húzatta Madridban, így játszhatott később.

A mediterrán enyheségben hiába reménykedtek, zuhogó eső, erős szél fogadta a társaságot Lisszabonban, de másnapra már kiderült az ég. Jobb is lett a játékosok hangulata. „A csapat minden egyes tagja át van hatva a győzelem akarásától”– mondta Máriássy, akit a Sporting játékosa, edzője, a Kispest és az MTK (Hungária) egykori klasszisa, Jeny Rudolf látott el tanácsokkal.

A portugálok már akkor hivatalos országok közötti mérkőzésként hirdették meg és iktatták a találkozót, az MLSZ 2002-ben tette meg ugyanezt. Így furcsa a helyzet, hiszen hivatalosan az itthon lévő Nádas Ödön szövetségi kapitány szerepel a dokumentumokban, a lisszaboni kispadon viszont Máriássy ült.
Kikaptunk 1:0-ra, persze akadt mentség. A Nemzeti Sport szerint: „Az egygólos vereséget a futballban ugyanis már régen olyannak tekintik, amely nem tisztázta a szembekerült csapatok erőviszonyát, nem határozza meg az egymással viaskodó kétféle futball rangját, felsőbbségét vagy alacsonyabb mivoltát. Az egygólos vereség vagy győzelem igen gyakran, sőt legtöbbször a véletlen játéka.”

Ezzel együtt a vereség az vereség, esetünkben az is kellett hozzá, hogy a csatársor nem bírt a kemény portugál védelemmel, Sárosi „Gyurkát” megfélemlítették, a gól pedig hatalmas potya volt.

Ami a részleteket illeti, a 35. perc fordulópont volt. „A portugálok mind vígabban rugdalják Sárosit”, Barátky Gyula nem tűri jól, „hasonló modorban válaszol”, következmény, hogy Barátkyt és Cesar Matost párban kiállítja a spanyol bíró. „Már nem tudtam nézni, hogy mint rugdalja a centerhalf a Gyurkát, a világ legfairebb játékosát”– magyarázta később Barátky.

Egy perccel később jeges zápor söpört végig a pályán, szünet után pedig a portugál támadások. Az 57. percben jön a potya gól. Álvaro Pereira szabadrúgást ívelt a kapunk elé, Szabó „későn indul ki a kapuból, nem éri el a labdát, amely a földre esik, majd a földön irányt változtatva pattan fel és Szabó felett száll a hálóba. 1:0.”A Nemzeti Sport így írta le a gólt, miközben a jegyzőkönyvben Pinga a gólszerző. Kétségtelen, a center ott ólálkodott a kapu előtt – Bíró szorításában. Maradjunk annyiban, hogy Szabó kapus gólja volt, aki persze megmagyarázta: „Becsapott a labda ívelése, és ezért nem jött ki a lépésem. De azért a csatársorunknak mégiscsak kellett volna gólokat rúgni.”

Felelősség áthárítva, de van benne igazság. Ugyanakkor a csatárok azért sem mentek sokra, mert „a fedezetsor soha sincs a csapat nyomában. (…) A félvonalon tanyáz, s onnan nem igen jön előrébb.”A tényekhez hozzátartozik, hogy Sárosi „nem adta önmagát”, magyarán: félt. Marad tehát Máriássy igazsága: „Balszerencse! (…) Milyen nagy úr ez a láthatatlan valami a pályán. Nála csak egyetlen nagyobb úr van, a Szerencse.”

Meg az, amit a portugál szövetség elnöke, José Carreira mond: „Technikában és taktikában a magyarok még előttünk járnak. Itt azonban a gyors és energikus játék a döntő. Ezen a téren a magyar csapat nem produkálta azt, amihez mi szokva vagyunk.”

A csapat áttette a székhelyét Portóba, ahol javított, 8:4-re nyert a város válogatottja ellen. Minden szép és jó volt. Kisütött a nap, híre sem volt a kellemetlen hidegnek. Vezettünk 2:0-ra, aztán 2:2, 7:2 és a vége 8:4. Máriássy szerint a portói csapat semmivel sem volt gyengébb, mint a lisszaboni, a Nemzeti Sport pedig áradozik: „Ezzel a nagy út portugál része is hódító úttá változott. A magyar futball jó híre újra megelevenedő igazság lesz Portugáliában, amelyre emlékezik majd az ottani futballhívek apraja és nagyja.”

De ezzel még nem volt vége, jött még az utolsó állomás, Frankfurt. A küldöttség újra vonatra szállt, s Párizsig utazott. Úgy volt, egy napot ott töltenek, ám aztán mégiscsak egyből továbbmentek Saarbrückenig, ahonnan a meccs előtti napon megérkeztek Frankfurtba. Ahol helyieket nem igazán érdekelte a meccs, egy frankfurti futballvezető szerint: „Hitlerék megszerzik a választáson az abszolút többséget. Ja, hogy a mérkőzés? Persze, persze. De higgye el, kedves uram, hogy Hitler kormányra jutása mellett minden más esemény eltörpül.”

A Közép-Németország elleni meccs napján Adolf Hitler már kancellár volt, miközben: „Dugógyárrá változott Frankfurtban a magyar csapat.”Nyertünk 12:1-re, a (közönség)siker teljes lett, Máriássy pedig a föld felett járt. „Nem tudom, láthatok-e még valaha is olyan remek teljesítményt, amilyet a frankfurti mérkőzésben tapasztalhattam”– kezdte, majd: „Az egységnek, egyet akarásnak, együttérzésnek és gondolkozásnak kicsattanó eredménye a frankfurti siker, amit mindig példaképül fogok állítani a játékosok elé, akiket sikerre akarok sarkallni!”

Este fényes bankett a Hotel Excelsiorban, másnap pedig indulás haza – sikerek ide vagy oda, már mindenkinek elege volt az utazásból, hiszen január közepe óta bejárták szinte egész Európát. „Ennek az útnak a sikere teljes és tökéletes”– magyarázta Fodor Henrik, a profi szövetség főtitkára, kissé sejtelmesen, hiszen azt kérdezték tőle, hogy anyagilag megérte-e az út.

A vonatra Kelenföldön felszállt Nádas Ödön szövetségi kapitány is, hogy első kézből szerezzen információkat Máriássytól, aki ugyebár elődje volt a poszton, és most boldogan szerénykedik: „Úgy érzem, becsületesen végeztem el feladatomat, s nagy elégtétel nekem az eredménysorozat, amit a csapat ezen az úton elért. Nem tartom érdememnek, de jóleső érzés fog el, amikor végiggondolom.”

A Keleti pályaudvaron nagy éljenzés az érkezéskor, a játékosok is mosolygósak és – egészségesek.      „Most már nagyszerű színben vagyunk valamennyien. Én is híztam, s a többi fiúról is ez látszik”      – mondja Sárosi, a debreceni Markos Imre pedig: „A Fodor doktor úr... Ilyent még nem láttam. A határokon felkelt éjjel a vámvizsgálatokat elintézni, hogy mi nyugodtan aludhassunk. Ha városba érkeztünk, lefekvés előtt végigjárta a szobákat, nincs-e valakinek kívánsága. (…) Még a piacra is kiment sokszor bevásárolni gyümölcsöt, útravalót, miegymást. (…) Ilyen lehet a Meisl”– hasonlítja a túravezetőt a legendás osztrák futballvezérhez, Máriássyról pedig ezt mondja: „Nagyon jó ember. Egy csendes társ. Mennék vele túrára minden héten...”

Azt elhisszük, hiszen: 6 mérkőzés, 5 győzelem, egy vereség, a gólarány pedig 32:6.

EMLÉKEZTETŐ
Portugália–Magyarország 1:0 (0:0)
1933. január 29., Lisszabon
Estadio do Lumiar, 15 ezer néző, vezette: Ramón Melcon (spanyol)
Portugália: Roquete – A. Silva, Martins – Mota, Alves, Pereira – Matos, Pinga, V. Silva, J. Luis, Raul Jorge (F. Castro) Szövetségi kapitány:      Salvador Do Carmo
Magyarország: Szabó – Szemere, Biró – Barátky, Sárosi, Magyar – Markos, Cseh, Teleki, Turay, Titkos (Déri, 46.). Szövetségi kapitány: Nádas Ödön
Gól: Pinga (57.)
Kiállítva: Matos, illetve Barátky (mindkettő 35.)

Porto–Magyar profi válogatott 4:8 (2:5)
1933. január 31., Porto
Campo da Constituicao, 18 ezer néző, vezette: Ramón Melcon (spanyol)
Porto: Siska – Alvez, Abellino – Kill, Pereira, Castro – Carneiro, Matta, Misquita, Souza, Nunes
Magyar profi válogatott: Háda – Korányi (Szemere, 46.), Biró – Barátky, Móré, (Sárosi, 46.) Magyar – Markos, Cseh, Teleki, Turay, Déri
Gólok: Misquita (19., 65.), Matta (25.), Nunes (76.), illetve Turay (6., 46., 53., 75.), Déri (14.), Barátky (29. – 11-esből), Teleki (33., 44.)

Dél-Németország–Magyar profi válogatott 1:12 (0:5)
1933. február 5., Frankfurt
Volksbank Stadion, 8000 néző, vezette: Van Moorsel (holland)
Dél-Németország: Wolff – Tienert, Fiks – Gramlich, Wagner, Kraushaar – Grebe, Leichter, Panzer, Münstermann, Haderer
Magyar profi válogatott: Szabó – Szemere, Biró – Barátky, Sárosi, Magyar – Markos, Cseh, Teleki, Turay, Titkos
Gólok: Panzer (46. – 11-esből), illetve Teleki (1., 16., 70., 83., 85.,89.), Cseh (13., 35., 43.), Turay (55.), Markos (64., 72.)