Az Év Sportolója Gála: Gulácsi Péter számára a németek elleni győzelem volt a csúcs

– A labdarúgó-válogatott egyik vezéreként ön vette át az év legjobb csapatának járó díjat: mit gondol, lehetett volna még sikeresebb az elmúlt esztendőt?
– Az olaszok ellen közel álltunk ahhoz, hogy a csoportelsőséget is megszerezzük, ebből a szempontból igen, akár még csodálatosabb is lehetett volna ez az év. Persze, így sem panaszkodhatunk. Amit a Nemzetek Ligájában elértünk, az szenzációs volt! Olyan meccseket nyertünk meg, olyan ellenfelekkel szemben győztünk, amelyek a világ elitjébe tartoznak, sőt decemberben a katari világbajnokságon is ott voltak. Ez óriási teljesítmény volt.

– Különösen, ha abból indulunk ki, a csoport kisorsolását követően mindenki biztos kiesőként gondolt Magyarországra…
– Pontosan. A sorsolás után nem sokan gondolták volna, hogy ilyen eredményeket érünk el, sőt, a legtöbben valóban sima kiesőként könyveltek el bennünket. Ehhez képest az utolsó meccsig az első helyért harcoltunk, de úgy vagyok most már ezzel, ez nem több, mint jó alap az előttünk álló esztendőhöz. A díjátadót követően a színpadon mondtam is a legjobb edzőnek választott Marco Rossi szövetségi kapitánynak, jó évet zártunk, de a kettőezerhuszonhármas esztendő ha lehet, még fontosabb lesz. Nyolc kőkemény Európa-bajnoki selejtező vár ránk.

– A G-jelű csoportban Szerbia, Bulgária, Montenegró és Litvánia vár ránk: melyik ígérkezik a legrázósabb meccsnek?
– Mindegyik! Ha pusztán az ellenfeleket nézzük a csoportban, valóban más kaliberű együttesek várnak ránk, mint a Nemzetek Ligájában. Nem a németeket kell legyőzni, nem Anglia ellen kell bravúrt bemutatni, nem az olaszok ellen kell mindent kiadni magunkból, hanem Szerbia, Bulgária, Montenegró és Litvánia vár ránk. Nehogy bárki is azt higgye, hogy könnyű meccseink lesznek. Rendkívül kellemetlen, erős csoportba kerültünk. Olyan ellenfelekkel találkozunk, ahol gyakran nekünk kell fölényt kiharcolnunk, ez pedig más szerepbe kényszerít bennünket. A selejtezők fontosságát nézve még fontosabb esztendő lesz a mostani, hiszen semmi kétség, szeretnénk ott lenni a németországi Európa-bajnokságon.

– Ha a kétezerhuszonkettes esztendőből egy mérkőzést kellene kiemelnie, melyik lenne az?
– Számomra egyértelműen a németek elleni idegenbeli meccs volt a csúcs. Ötvenedik válogatott mérkőzésemen léptem pályára, Lipcsében, második otthonomban játszottunk, rengeteg magyar szurkoló előtt, és végre sikerült legyőznünk a németeket. Korábban kétszer is döntetlent játszottunk ellenük, olyan mérkőzéseken, melyeken valójában a győzelmet is megérdemeltük volna. Harmadszor sikerült legyőznünk őket, számomra ez volt az esztendő legszebb győzelme.

– A pódiumon a díjat szorongatva a beszéde végén aktuális mondattal búcsúzott, sérülésmentes esztendőt kívánt mindenkinek. Hogy van a térde?
– Most már jól. Sajnos volt kisebb hullámvölgy, fellépett némi komplikáció, hat hét után elfertőződött a térdem. Kétszer is ki kellett tisztítani, antibiotikumos kezelést is kaptam, de szerencsére ismét jó úton vagyok. Ezekben a hetekben idehaza Magyarországon végzem a rehabilitációt, Halmai Tamás, a válogatott fizioterapeutája felügyeli a munkámat, szóval, a lehető legjobb kezekben vagyok.

– Meddig marad idehaza?
– Amint eljön az idő, hogy ismét együtt tréningezhetek a csapattal, indulok is Lipcsébe. Nem tagadom, az ünnepek alatt jó volt itthon lenni, feltöltődtem, kitisztult a fejem, nem gyakran lehetek ilyen sokat a családommal, barátaimmal. Ha visszatérhetek a pályára, mentálisan biztosan friss leszek, és ismét olyan motivációval állok a kapuban, mint régen.