Népsport: Pelle Istvánon bosszút állt a BBTE

Vállukra kapták az Uri utca lakói, úgy vitték haza az autóból kiszálló Pellei Istvánt 1932-ben, a Los Angeles-i olimpia után itthon. A világklasszis tornász két-két aranyat és ezüstöt szerzett a játékokon. Lehetett volna három bajnoki cím is, de a pontozók másként gondolták. Nem bírt velük, ahogy nem sokkal később a tornaszövetséggel sem.

A Sporthírlap – amely mindvégig kiállt mellette – pendítette meg, hogy Pellét artistának hívják a varieték. A bajnok nem tagadta a megkereséseket, de elmondta, hogy nincs aktualitása, mert hamarosan megjön a kinevezése, és anyagilag ezzel egyenesbe kerül. Aktuálisan a honvéd sportoktatói tanfolyamon volt állása, havonta 110 pengőt keresett, ami nem volt elég, ugyanis édesapját nyugdíjazták, s ezzel a jövedelme 150 pengőre csökkent.

Az artistavilág nem volt szűkmarkú, évi 30 ezer pengős szerződéssel is kecsegtették, mellette az egyik varieté igazgatója felajánlotta, hogy tízezer pengőt készpénzben a szülők javára letétbe helyez. „Amatőr akarok maradni még abban az esetben is, ha száraz kenyéren kell élnem. Az artistáskodás színes világa nem csábít, büszkébb vagyok az olimpiai babérágra, mint amennyi örömet a gazdagság nyújtana”  – szögezte le Pelle. Később mégis artista lett, de ezt akkor még nem sejthette.

Ez volt szeptemberben. Októberben robbant a bomba, korábban is létező, de elhallgatott ellentétei a szövetséggel „betetőződtek egy súlyos váddal: a professzionizmus vádjával. Olyan hírek kerültek forgalomba, mintha Pelle Istvánnak anyagi előnyei származnának tornaművészetéből és a világbajnoki hírnevéből.”

A tornász beadványt intézet a szövetséghez, a vizsgálat előtt nem akart nyilatkozni, ám a Sporthírlap munkatársa meggyőzte őt arról, hogy az érte rajongó közvéleménynek tudnia kell, mi a helyzet.

Erre beadta a derekát. Elmondta, hogy Kiss József postaigazgató fennen hangoztatja, hogy esetek egész sorát tudná citálni a profivád bizonyítására. Aztán kiderül, hogy két esetről van csupán szó. Az egyik, hogy Sopronban a helyiek kérésére egy nappal meghosszabbította bemutató körútját, s ezért 50 pengő költségtérítést fogadott el, a másik, hogy Kalocsán a szövetség engedélye nélkül tornázott. Határozottan tagad: „Nevetséges dolog állítani, hogy ötven pengőkért akarom amatőrségemet kockáztatni”     – ez helytálló annál, akit tízezrekért szerződtetnének. Emellett: „Az előléptetést már évek óta várom, és így még feltételezni is merész dolog, hogy hivatali karrieremet az amatőr sporttal ellentétes cselekedetekkel ássam alá.”

Ami pedig a kalocsai esetet illeti, meghívták egy iskolai tornaünnepélyre, s miután megtapsolta a gyerekeket, hosszasan kérlelték, hogy ő is a szerekhez lépjen.  „Ezt nem tagadhattam meg, hiszen gyerekekről volt szó”   – mondta, s ez is elfogadható érv.

Közben kiderül, mi bántja. Amikor 1930-ban Luxemburgban világbajnok lett (nyújtó), „Teleki gróf, a szövetség elnöke határozott ígéretet tett, hogy meghívnak a tornászok művezetői tisztségére. Ezt az ígéretet az elmúlt évi párisi világbajnokság után megismételte az elnök, sőt az idén is kilátásba helyezték. Ez a tornászok kiképzésére hivatott tisztség természetszerűleg megfelelő díjazással jár, és így nagyon jól jött volna akkori leromlott anyagi viszonyaim között”    – az ígéretet nem tartották be. „Nagyon bántott a dolog és tagadhatatlan, hogy emiatt most is ellenszenvet érzek egyes szövetségi funkcionáriusokkal szemben” – magyarázza Pelle.

Akiről az is hír, hogy a szövetség tanácsülésén olimpiai sikereiért megkapja   „az MOTESz nagy aranyérmét” , majd utána rögtön tárgyalják a beadványát. Előtte azonban közleményt tettek közzé arról, hogy a testület „foglalkozott az utóbbi hetekben a sajtóban a szövetséget több oldalról ért méltatlan és alaptalan támadásokkal” . A Sporthírlap megállapítja, hogy újra a régi recept, ha kiderül, hogy baj van, máris a sajtó a felelős.

Pelle ügyét végül nem tárgyalták a megadott időpontban, viszont megtiltották neki, hogy erdélyi körútra menjen. A bemutatók lemondása 14 települést érintett, „Nagyvárad, Szatmár, Nagykároly, Szilágysomlyó, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Brassó, Székelyudvarhely, Kolozsvár várta a világbajnokot, sőt legújabban Medgyes, Székelykeresztúr és Temesvár is csatlakozott a meghívókhoz”  , s persze óriási volt a felháborodás, hogy nem engedik el a várva várt bajnokot.

Megszólal az édesapa, Pelle László is, megvilágítva, hogy miért néznek ferde szemmel a szövetségben fiára. Történt pedig, hogy 1925-ben személyes sérelmek miatt kiléptek a BBTE-ből és átmentek a BTC-be. A BBTE korifeusai azóta is sértve érzik magukat, s például az erdélyi túra törlésénél a tanácsban négy BBTE-tag is volt.

Az érdektelen kívülállók úgy vélik, „hiába játszik a szövetség nagyhatalmasdit, Pelle a világbajnok”   . Ráadásul nincs főbenjáró bűne, így értelmetlen a hajsza. Hasonló a véleménye a Nemzeti Sportnak, is humorrovatában (B. Ö. K.), így foglalja össze a történetet:  „Előre megfontolt szándékkal, fondorlatos előkészítéssel két olimpiai bajnokságot nyert Los Angelesben. (…) Mire ítélhetik Pellét? A MOTESz most latolgat a büntetések fölött. Kezdetben a felfüggesztés mellett voltak. Mások azt ajánlották, hogy villamosszék helyett villamos lóra ültessék. De ilyen magas ló nincs a MOTESz-ben. Ami van, az már el van foglalva. Voltak, akik a Szövetségi Ház pincéjébe akarták deportálni életfogytiglani kényszertornára.”

A szövetség nem tágít, a fegyelmi szabályzat 5.§-a pontjai szerint „a szövetséggel szemben engedetlen és fegyelmezetlen magatartás, bemutatókon való engedély nélküli részvétel, a szövetség és annak munkásságának sértő módon való beállítása”    a vád ellene. Az ítélet fegyelmi dorgálás, az indoklás pedig megjegyzi, hogy súlyosabb büntetést érdemelne, ám figyelembe vették fiatal korát, Los Angeles-i érdemeit és azt, hogy „káros idegen befolyások hatása alatt” volt, hibáit viszont jórészt beismerte.

Pelle nem hagyta magát, fellebbezett. Sikertelenül, mert az újabb tárgyalás során tizenheten a büntetés helybenhagyására szavaztak, s csak hárman ellene.

Így álltunk november végén. December elején a tornász Münchenben, a Turnverein München 1879 bemutatóján vett részt, ahol  „valósággal extázisba hozta a közönséget teljesítményével” , majd december 8-án váratlanul bejelentette, hogy nem indul többé tornaversenyen, s törölteti magát a MOTESz versenyzői sorából. Klubja, a BTC azonosította magát vele, Hajós Alfréd azonnal lemondott szövetség társelnökségéről, mert: „Kár volt ezt az ügyet felfújni fegyelmi eljárással, egy olimpiai bajnok versenyzési jogának felfüggesztésével, amely sokkal súlyosabb büntetése volt Pellének, mint a dorgálás. Egészen jelentéktelen, gyerekes és kicsinyes dolgokat állítottak az ügy hátterébe, amelyre most Pelle tesz pontot.”    Ráadásul a küzdelem egyenlőtlen esélyekkel folyt – ezt már Pelle teszi hozzá.

A BTC próbál egyeztetni a felek között, majd karácsony előtt közvetlenül kénytelen közölni: „Miután közeledés egyik részről sem volt remélhető, sőt a puhatolózások szerint kizártnak látszott, teljesítenünk kellett kérését, és a törlését kérő levelét elküldtük. Pelle azt hangoztatta, hogy amatőr sportoló, saját maga rendelkezik maga fölött, és megtorló lépéseknek nem hajlandó magát alávetni.”

Így ért véget a bajnok meghurcoltatása és fényes pályája is. A berlini olimpia (1936) előtt újrakezdte, a játékokon egy 12. hely volt a legjobb eredménye.

Buenos Airesben hunyt el 1986. április 8-án, a hír csak a hónap végén jutott el a Népsport szerkesztőségébe, a nekrológban Dávid Sándor Szaltószabadság   című könyvéből idéz a szerző:  „A II. világháború után a tengerentúlra távozott, artistaként járta a világot. Ha megpihent, sikereire gondolt, de legszívesebben arra emlékezett, amikor az edzések előtt zsakettben úgy csinált fogadásból nyújtógyakorlatot, hogy nem lett magnéziás, vagy a mecseki kilátó kőpárkányán estélyi ruhában kézen állt. Hazájától távol volt, halálával még távolabb került, csak a legendája maradt meg nekünk.”