Vághy Kálmán: vezérkari tiszt a kapitányi kispadon

Lehet, hogy 1942 októberében mégis lesz Svájc elleni válogatott meccs, október 1-jén Budapestre jöhetnek a bolgárok, ellenben a svédek 1942-ben előreláthatólag nem tudnak eleget tenni a magyarok meghívásának – ilyen fontos kérdésekről tárgyalt 1942. szeptember 5-én az MLSZ elnöksége. És mellesleg kinevezte Vághy Kálmánt, a játékvezetői testület ügyvezetőjét szövetségi kapitánynak. Egyben  „ a z elnökség felkérte Vághy Kálmánt, hogy rövid munkatervet dolgozzon ki és azt a legközelebbi elnöki ülésen ismertesse ” .     

Vághy nem volt ismeretlen, bár kétségtelenül regénybe illő életének csak apró epizódja az, amit a magyar futballban töltött, de például az 1936-os berlini olimpiára amatőr kapitányként ő vezette ki csapatunkat. Még úgy is, hogy a szakmai munkáért Opata Zoltán edző felelt, amúgy pedig már az első meccsen (Lengyelország ellen 0:3) elbúcsúzott a társaság a játékoktól.

Az 1897 szilveszterének napján született Vághy az első világháború elején, 1915-ben még be sem töltötte a 18-at, amikor jelentkezett a frontra, ahol rövid időn belül ellőtték a bal csuklóját. A háború után elvégezte a tiszti iskolát, és századosi rangig vitte. Az 1920-as évektől Klebelsberg Kuno vallás és közoktatásügyi minisztériumában dolgozott, az 1930-as évek elejétől pedig egészen a nyilas hatalomátvételig vezérkari százados volt, egyben titkár Kéry Kálmán vezérkari tábornok (később az 1990-ben megalakult első szabadon választott országgyűlés doyenje), Horthy szárnysegédje mellett.

A futballtól fontos tisztségei mellett sem szakadt el, 1921-től a Közép-magyarországi Labdarúgó-szövetség, a KÖLASZ elnöke volt, később az MLSZ játékvezetői testületének tagja, majd ügyvezetője. (Magánéleti szál, de nem érdektelen, hogy Vághy 1918-ban elvette feleségül Nagy Gizellát, a cseh főnemesi Chotek család leszármazottját, a Szarajevóban meggyilkolt trónörökös felesége, Chotek Zsófia első unokatestvérét. Ugyanakkor az asszonyt a családja kitagadta, mert egy magyar vezérkari tisztet választott férjéül...)

Vághy a korábbi magyar válogatott csatárt, a Kistextet edző, mindössze 34 éves Kalmár Jenőt neveztette ki szövetségi edzőnek maga mellé, ez a döntése osztatlan örömet váltott ki a szakmán belül és a szurkolók között is

„Megmondom őszintén: valami nyugodtság töltötte el a  l elkemet erre a hírre, úgy éreztem, hogy a magyar labdarúgás hánykódó hajóját most egy biztos kikötőbe vezették és a vihar lecsendesedik most már. Hálás voltam magamban Vághy Kálmánnak, mert a választása reád esett  ”   – írta például a Nemzeti Sportban Kompóti-Kléber Gábor, az egykori remek fedezet, Kalmár korábbi hungáriás csapattársa. (Kalmár Jenő 1952-től Puskásék edzője volt a nagy Honvédnál, 1956-ban ő is az emigráció mellett döntött, körbeedzősködte a spanyol La Ligát, Málagában hunyt el 1990-ben.)

A Sporthírlapban Vághy régi BLSZ-es kollégája, Sebestyén Mihály nyilatkozott,a magyar kapitányok örök sorsát látta bele jó barátja kinevezésbe:  „Azt mondják, hogy a szövetségi kapitányság a sportvezetők legutolsó kiállása. Aki ebben a szerepben megbukik, az ki is bukik a szövetségi életből. De ne félj, Kálmán, nálunk a Duna-Tiszaközi kerületben  m indig fenntartunk a számodra egy helyet, ahol dolgozhatsz, ha mint  kapitány   megbuktál ...”     

Vághy alig több mint egy éven át ült a válogatott kispadján, ez idő alatt tétmeccsekről szó sem lehetett, ám az első öt összecsapását (kétszer Svájc, egyszer Bulgária, Svédország és Finnország ellen – a hadihelyzet eleve kijelölte a szóba jöhető ellenfelek névsorát) egyaránt megnyerte, az utolsó négyet ráadásul idegenben, majd 1943 novembere után, egy svédek elleni hazai 2:7 után több mérkőzés már nem jutott neki osztályrészül. Igaz, a nemzeti tizenegynek sem, hiszen a front közeledett, Európa lángokban állt, és legközelebb csak a háború után, 1945 augusztusában lépett pályára a csapat. Akkor már Gallowich Tibor irányított, Vághy pedig távol a hazájától éppen a francia erők fogságában várta, hogy hazatérhessen...

Előbb azonban – még 1943. szeptember 12-én –, amikor Stockholmban 3:2-re legyőztük a svéd válogatottat, Gusztáv Adolf svéd király személyesen fogadta a magyarok szövetségi kapitányát. Az uralkodó pontosan tudta, hogy Vághy a magyar királyi honvédség vezérkari tisztje. Vélhetően már akkor tagja volt a Magyar Függetlenségi Mozgalomnak, állítólag a király vele üzent Horthynak. Vághy mindenesetre Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után is tartotta a kapcsolatot a magyar ellenállási mozgalom vezetőivel és a Budapesten tevékenykedő svéd Raoul Wallenberggel is. Vághy katonai futárautóval szállított élelmet Vecsésről a budapesti gettóba zárt zsidóknak, de ez utóbb később a kommunistákat különösebben nem érdekelte.

A Horthy-proklamáció szövegét 1944. október 15-én a vezérkari főnök utasítására ő vitte el a Magyar Rádióba, nem rajta múlt, hogy szinte azonnal a nyilasok kezébe került a hatalom. Vághy a vezérkarral nyugatra menekült, 1945-ben francia hadifogságba került, ahonnan egy évvel később súlyos vesebetegséggel szabadult. Gyorsan megtapasztalhatta, milyen felfordult világ vár Magyarországra, hiszen amikor hazajött és be akart menni szolgálati lakásába, egykori cselédasszonya még a személyes holmijáért sem engedte be, sőt a rendőrséggel fenyegetőzött...

A Horthy Miklós kormányzóhoz kapcsolható vezérkari tiszti múlt és a francia hadifogság miatt nem fogadta be az újonnan megalakuló magyar Néphadsereg, sőt B-listára tették, az MLSZ-ből is elbocsátották.

A kommunisták hatalomra jutása után előbb a vecsési sportegyesületi edzőségtől tiltották el, majd a helyi futballpályán is persona non grata lett, csak az utcáról, egy bicikli ülésén állva adhatta meccs közben az instrukciókat korábbi játékosainak. De a rezsimnek ez sem volt elég, több tízezer sorstársával egyetemben Vághy sem kerülhette el a végzetét: mint „köztünk élő ellenség” gyorsított eljárással a hírhedt recski munkatábor várt rá.

Egy nappal azelőtt, hogy a büntetését elkezdte volna, Vecsésen veserákban elhunyt. Másnap az érte érkező ÁVH-s különítmény már csak a ravatalozóban találkozott az egykori szövetségi kapitány földi maradványaival. Korábbi játékosainak és a labdarúgó-szövetség munkatársainak Rákosi rendőrsége azt sem engedte meg, hogy koszorút vagy csokrot helyezzenek el sírjára.