Újpest: Törőcsik Andrásért égtek a gyertyák a Megyeri úton

 

Táncoló, remegő fényekkel égtek a gyertyák, szaporodtak a virágok a Szusza Ferenc Stadion főbejárata előtt, ahol a szombaton elhunyt legendás újpesti futballistára,Törőcsik Andrásra emlékeztek. Nemcsak a lila-fehér szimpatizánsok rótták le kegyeletüket, jöttek fradisták, MTK-sok, vasasosok is, megjelent a kiváló színész, Eperjes Károly s a Budafok tiszteletbeli elnöke, Jakab János is, de persze nem hiányoztak az újpestiek sem: Zámbó Sándor, Bácsi Sándor, Kisznyér Sándor, Véber György, Nagy László, Dunai Antal, Sarlós András, Kovács Zoltán, Tamási Zoltán, valamint Szlezák Zoltán is feltűnt. A megemlékezők gyertyát gyújtva, fejet hajtva tisztelegtek.

Zámbó Sándor, az Újpest örökös bajnoka is kereste a szavakat lapunknak nyilatkozva: „Haragszom Törőre, mert sokkal többre vihette volna, hiszen zseniális futballista volt. Olyan képességekkel áldották meg az égiek, amilyennel csak keveseket. Mehetett volna a Fradiba, a Vasasba, az MTK-ba, mégis bennünket, újpestieket választott, mert szerette ezt a klubot. Sohasem felejtem el, hogy az első edzés előtt ott állt egy kisgyerek az öltöző előtt, akinek azt mondtam, most pedig ide ülsz mellém, és ha megfogadod a tanácsaimat, nagy játékos lesz belőled. Éveken át futballozhattam a »gyerekkel«, s most fájó szívvel búcsúzom tőle..”     

Dunai Antal, a lila-fehér klub olimpiai bajnok labdarúgója szerint is extraklasszis képességű futballista volt Törőcsik András: „Zseniálisan, kiismerhetetlenül cselezett, robbanékony volt, és mesterien passzolt külsővel. Őrületbe kergette a védőket. Sajnos a sors megkeserített életének utolsó éveit.”    

Égtek a gyertyák – a magyar labdarúgás szerelmeseinek szívében, lelkében örökké táncol Törő, s vele kapcsolatban lapunkban sokan megszólaltak szombat óta, volt csapattársai, barátai, klub- és szövetségi vezetők, közszereplők is beszéltek az újpesti legendához fűződő kapcsolatukról, emlékeikről. Megkerestük azokat is, akikkel a legközelebbi kapcsolatban volt az elmúlt években, akik 2014 februárjában bekövetkezett súlyos balesete óta visszatérően látogatták, támogatókat kerestek neki, követték kórházról kórházra.

Egyikük Kovács Zoltán, aki a közösségi médiában „Retro Zoli” néven ápolja rendíthetetlen elhivatottsággal a magyar futballmúltat, és egykori újpesti ifijátékosból lett bálványa egyik legjobb barátja az elmúlt nyolc évben.

„Az a megdöbbentő, hogy nyolc éve, amióta volt a súlyos fejsérülése, amely után kómába esett és koponyaműtétet kellett végezni rajta, amelyből sohasem gyógyult fel teljesen, folyamatosan számítottunk rá, hogy bekövetkezhet a legrosszabb. Most viszont egyáltalán nem voltunk rá felkészülve, nem volt előjele   – mondta lapunknak Kovács Zoltán.      – Láttuk, hogy le van fogyva, de mindent legyőzött már, kétszer még a koronavírust is annak csúcsidőszakában, nem hittük, hogy most ilyen nagy a baj. A budakeszi szanatóriumból csütörtökön szállították át a Honvédkórházba, szombaton már halott volt. Évek óta azért imádkoztunk, hogy kegyes távozás jusson neki, ez legalább megadatott. A balesete óta Zsengellér Zsolttal és Kalocsay Györggyel lényegében mindennap nála voltunk, főztünk neki, sétáltattuk, vittük gyógytornára, pénzt gyűjtöttünk neki, még kiállítást is szerveztem a támogatására.”     

Zsengellér Zsolt egy másik újpesti legenda, az 1938-as világbajnoki ezüstérmes Zsengellér Gyula fia, nyugdíjas sportújságíró, a Képes Sport korábbi munkatársa, ezer szállal kötődött Törőcsik Andráshoz. A 2014-es balesete után ő és „Törő” korábbi csapattársa, Tóth András érkezett hozzá először a kórházba, nekik kellett azonosítaniuk a Zuglóban súlyos sérüléssel talált férfit, ami részben a futballsérülései révén volt lehetséges. Zsengellér Zsolt – másokkal együtt – hajlik arra, hogy Törőcsik András sorsfordító sérülése 2014-ben nem baleset volt, hanem megtámadták, miután aznap egy vidéki öregfiúkmeccsről hazatért nővére lakásába, ahol akkoriban élt, erre utalnak a sérülésnyomok is, illetve hogy nem volt meg a pénztárcája, az abban tartott iratait pedig később a közeli szemetesládában találták meg. Mindenesetre eljárás nem indult az ügyben.

„Az elsők között értesültem a halálhíréről, amely letaglózott, hiszen májusban, amikor a születésnapján nála jártunk, még bizakodók voltunk az állapota láttán” –  mondta  Zsengellér Zsolt. 

A 17-szeres válogatott, az Újpestben több mint háromszáz NB I-es mérkőzést játszó Tóth András  igyekszik csak a szépre emlékezni:  „Amikor odakerült hozzánk a csapatba, mi már az idősebb játékosok közé tartoztunk, és éppen úgy pátyolgattuk, mint ahogyan a családban a legkisebb gyereket szokták. Hamar feltűnt, hogy amennyire kedves és szeretetreméltó fiú, olyan tehetséges is, és ennek megfelelően védtük, főleg a durva hátvédektől. Bár meg tudta ő is védeni magát, leszámítva azt az egy esetet, amikor Tatabányán eltörték a lábát. Éppen kezdett újra jól futballozni, így rosszkor jött neki a sérülés, lelkileg megtörte. Az a különös, hogy ha napi eseményekről beszélgettünk vele, nehezen kommunikált, kereste a szavakat, de ha régi futballemlékek jöttek szóba, mindenre fényesen emlékezett, és folyamatosan beszélt róluk.”    

Tóth József   1975 és 1984 között kilenc évig volt Törőcsik András csapattársa.

„Óriási futballistát, de még annál is nagyobb embert veszítettünk a halálával – mondta a Nemzeti Sportnak az 56-szoros válogatott védő. – Nagyon jó barátok voltunk, és hiába éltem tizenöt évig külföldön, Finnországban, hazatérve sem kopott meg a barátságunk. Borzalmasan megvisel a halála, fiatal volt még, varázslatos ember, nagyszerű humorral. Rosszat nem lehet rá mondani.”     

Lapunk megpróbálta megszólítani Törőcsik András feleségét – akitől évtizedekig külön élt, de nem vált el tőle –, aki az elmúlt időszakban szintén fáradhatatlanul ápolta és gondozta a futball-legendát, ám ő azt mondta, szeretne inkább csendben gyászolni.