Válogatott: Tudnunk kell, kik vagyunk, és hol a helyünk – Marco Rossi

– A meccset megelőző napokban sokan faggatták arról, milyen érzésekkel várja az Olaszország elleni csatát. A kérdés már csak az: hogyan élte meg a kilencven percet?
– Köszönöm, jól – felelte egy mosoly kíséretében az őt kérdező Nemzeti Sportnak, az MTI-nek és az M4 Sportnak Marco Rossi. – Szerettem volna jól szerepelni az olasz válogatott ellen. Félreértés ne essék, nem azért, mert bármit is meg akartam mutatni, arról sem volt szó, hogy valamiféle revansvágy dolgozott volna bennem. Olaszország a szülőhazám, nagyon szeretem, de én Magyarország szövetségi kapitánya vagyok, már évek óta az vezérel, hogy a magyar válogatott minél sikeresebb legyen. Cesenában sem motivált semmi más, mint hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Végül vereséget szenvedtünk, de úgy érzem, megálltuk a helyünket az Európa-bajnok ellen. Utólag is köszönöm a játékosaimnak ezt a meccset, még akkor is, ha nem minden alakult tökéletesen. Ugyanakkor emlékeztetnék mindenkit arra, hogy már a találkozó előtt is elmondtam, kizárólag abban az esetben szerezhetünk pontot, esetleg pontokat, ha hibátlanul futballozunk, míg az olaszok elmaradnak csúcsformájuktól. Ez sajnos nem jött össze, el kell ismernem, nem fogtunk ki jó napot – különösen az első félidőben akadtak problémáink.

– Megfejtette már, miért?
– Beigazolódott, ha nem tudjuk szorosan követni a taktikát, gondjaink adódhatnak. Akkor fel kell vállalnunk az egy az egy elleni párharcokat, és az olasz élvonalból érkező játékosokkal szemben ezek nem feltétlenül dőlnek el a mi javunkra. Mint említettem, a szünetig szenvedtünk emiatt, amiért természetesen nem csak mi voltunk felelősek: az olaszok jól futballoztak, az első félidőben kontrollálták a játékot, uralták a középpályát.

– Mivel magyarázza, hogy a második felvonásra fordult a kocka?
– Addigra rendeztünk a sorainkat. Muszáj is volt, mert az első félidő nem úgy alakult, ahogyan reméltük, sőt elterveztük. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az angolok elleni szombati mérkőzés után a rendelkezésünkre álló két nap kevés volt a felkészülésre Olaszország ellen. A házigazdák pozíciós játéka nem feküdt nekünk, hiába akartuk lelassítani őket, az elképzelés nem jött be. A térfélcsere után már jobban néztünk ki, talán még azt is kijelenthetem, hogy jól játszottunk. A cserék is jól szálltak be, úgy mozgott a csapat, ahogyan kell. Mindent összevetve azt mondom, ez a vereség vállalható.

– Ilyet is régen hallottunk öntől…
– Nyilván nem voltam boldog a lefújást követően, de szerintem nekünk még belefér az, hogy kettő egyre kikapunk az olaszok otthonában. Hiába nyertünk három nappal korábban Anglia ellen, tudnunk kell, kik vagyunk és hol a helyünk. Senki sem várhatja el tőlünk, hogy az angolok legyőzése után eljövünk Olaszországba, és nyerünk. Ilyet nem tudok garantálni, nem is ígértem, hogy legyőzzük az Európa-bajnokot. Nem szabad keseregnünk, el kell fogadnunk az eredményt, még akkor is, ha Roberto Mancini csapata már nem ugyanaz, amely tavaly nyáron aranyérmes lett a kontinenstornán. A kapitány több játékost lecserélt azóta, de a válogatottja így is erős. Minőségi kerettel dolgozhat, nagyszerű labdarúgók állnak a rendelkezésére, akik topbajnokságokban edződnek – és persze Eb-győztesek is szép számmal maradtak közöttük. Ehhez képest a második félidő valóban kiegyenlített volt, az egygólos vereségünk megfelel a játék képének.

– Tudósításunkat azzal zártuk, hogy büszke lehet a csapatára. Helytálló megállapítás?
– Legyen az ellenfelünk Anglia, Olaszország, Németország vagy bárki más, minden mérkőzés előtt azt kérem a játékosaimtól, hogy adják ki magukból a maximumot. Kérem őket továbbá arra is, hogy ha tehetik, a hétköznapok során, a klubjukban végezzenek extra munkát, mert minél keményebben dolgoznak, annál messzebb juthatnak. Nálunk van egy mérce: ha a szurkolók a mérkőzés végén eléneklik a csapattal a Himnuszt, azt jelenti, hogy nincs ok a szégyenkezésre. Cese­nában sem volt ez másként, a Himnusz ott is felcsendült, ami engem arról győzött meg, hogy a drukkerek büszkék voltak a válogatottra – hozzám hasonlóan.

– Az Angliát legyőző csapaton egy helyen változtatott. Mi volt az oka annak, hogy Cesenában ugyanaz a tíz mezőnyjátékos kezdett, mint a Puskás Arénában?
– A stábbal konzultálva, az adatokat elemezve úgy ítéltem meg, jó állapotban van mindenki. Azt gondoltam, belefér még egy meccs mindenkinek. Senkin sem vettük észre a fáradtság jeleit, hittem abban, helyesen döntök, ha csak kapusposzton változtatok. Az első félidőben látottak ugyan nem engem igazoltak, a szünet utáni lendületes játékunkra már nem lehet panasz, nem tűnt úgy, hogy erőnléti gonddal küszködnénk. Persze jöttek a cserék is, örömtelinek tartom, hogy több fiatal is lehetőséget kapott. Velük türelmesnek kell lennünk, nem várható el tőlük, hogy nyomban meghatározó emberek legyenek. Még nem tartanak ott – de idővel azok lehetnek. Ezért is vannak velünk.

– Vancsa Zalán személyében újoncot is avatott. A tizenhét éves támadó mivel győzte meg?
– Azért hívtam meg, és azért állítottam be, mert rendkívüli kvalitású játékos, nagyon gyors és technikás. Nincs rajta teher, bátran futballozik. Abban a kevés időben, amit kapott, megmutatta, mit tud. Valami oka csak van annak, hogy a Manchester Cityt is birtokló City Group megvette… Korábban is elmondtam már, lépésről lépésre kell felépítenünk a csapatot. Eddig is követtük azokat a fiatalokat, akik számításba jöhetnek a válogatottnál, ez a jövőben sem lesz másként. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll, ezt Vancsa Zalán példája is bizonyítja.

– Szombaton újabb nehéz erőpróba vár a csapatára. Miben reménykedik a Németország elleni összecsapás előtt?
– Csupán egyet kérek: ne helyezzenek nagy nyomást a srácokra! A németek semmivel sem gyengébbek, mint az angolok, ha valaki azt gondolja, reális esélyünk van ellenük a győzelemre, téved. Egyet ígérhetek, nem többet: ami tőlünk telik, ezúttal is megtesszük. S közben bízunk abban, hogy mi életünk meccsét játsszuk, ők meg nem.

NEMZETEK LIGÁJA
A-LIGA, 3. CSOPORT
A MAGYAR VÁLOGATOTT PROGRAMJA
Június 4., 18.00: MAGYARORSZÁG–Anglia 1–0
Június 7., 20.45:Olaszország–MAGYARORSZÁG 2–1
Június 11., 20.45:MAGYARORSZÁG–Németország
Június 14., 20.45:Anglia–MAGYARORSZÁG
Szeptember 23., 20.45:Németország–MAGYARORSZÁG
Szeptember 26., 20.45:MAGYARORSZÁG–Olaszország