FFT: kisemmizve Mexikóban, avagy a magyar futball legkínosabb zsíroskenyér-túrája

A magyar labdarúgó-válogatott 1994. december 14-én a mexikóvárosi Azték-stadionban játszott barátságos mérkőzést, amely az egyetlen meccse volt egy olyan túrának, amely mintha az első pillanattól kezdve el lett volna átkozva.

Egyébként is kimagaslóan pocsék esztendeje volt a magyar futballnak az 1994-es: 12 meccsen öt döntetlen és hét vereség volt a mérleg, és a bukták között voltak olyan ízesek is, mint a hollandok elleni 1–7, vagy a fiatal új állam, Szlovénia elleni itthoni 0–1.

Ebben a letargikus hangulatban úgy hiányzott mindenkinek a karácsony előtti napokban még egy barátságos meccs a világ túlsó felén, mint púp a hátra. Az alapcsapatot nem is sikerült összeszedni, leginkább csak az itthon játszókra számíthatott a kapitány, az egyetlen idegenlégós az osztrák Admira Wackerben szereplő Klausz László volt, mert Urbán Flóriánt a Mechelen, Halmai Gábort az Ekeren, Petry Zsoltot a Gent, Mészöly Gézát a Le Havre nem engedte el, Détári Lajos pedig nem másította meg elhatározását, és valóban visszavonult. A Benkő László elnök által vezetett MLSZ azzal próbálta magát jobb színben feltüntetni a vendéglátóknál, hogy a küldöttséggel tartott Puskás Ferenc is.

Az újságok jót élcelődtek a „túrán”, amely csupán egy meccsből állt, amelyért oda és vissza is 19–19 órás utazást vállalt be a magyar szövetség. Más idők jártak, a kassza kongott az ürességtől, és az MLSZ-elnök meg sem próbálta elkendőzni, hogy valójában csak a 20 ezer dolláros fellépési díj miatt kötötték le a mérkőzést. „A magyar labdarúgás manapság már nem annyira kapós, hogy csak úgy visszautasítsa a kérőket. Könnyen pártában maradhat!” – fogalmazott Benkő László a Nemzeti Sportban. Az egész azzal kezdődött, hogy eredetileg a brazilok hívtak meg minket december 21-re, hogy visszaadhassuk az 1986-os látogatásukat, ám miután kiderült, hogy csak a szállásköltségeket fedeznék a házigazdák, az utazás árát az MLSZ-nek kellene állnia, a magyar fél visszautasította a meghívást. Ezután az argentinok is szívesen játszottak volna velünk, miután Uruguay visszamondta a meghívásukat, de a dátum, december 21. sportdiplomáciai szempontból nem felelt meg, hiszen arra a napra a brazilokat visszautasítottuk. Aztán szóba került, hogy Afrikában karácsonyozik a válogatott, és megmérkőzik Egyiptom legjobbjaival, de ez sem jött össze. Nagy volt a káosz, december elsején az MLSZ elnöke még nem tudta megmondani, hogy lesz-e meccs 14-én. Ez csak 8-án vált biztossá, amikor is a Kisteleki Antal (a későbbi MLSZ-elnök, Kisteleki István testvére) vezette menedzseriroda tető alá hozta az összecsapást.

Utólag mindenki egyetértett abban: bár ne hozta volna tető alá…

Az elképesztő történet elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!