Válogatott: A mostani keret hosszú évekig lesz még együtt – Nagy Ádám

– Milyen itthon lenni a csapattal?
– Nagyon élvezem a munkát – felelte lapunknak Nagy Ádám, a Bristol City légiósa, aki meghatározó tagja Marco Rossi válogatottjának. – Nem volt hosszú a szünet, mégis alig vártam már, hogy elkezdődjenek az edzések, hogy nekivágjunk a felkészülésnek.

– A bajnokság vége felé arról beszélt, hogy nem szabad túl sokat foglalkozni a nyári Európa-bajnoksággal. Most már azért elkalandoznak a gondolatai?
– Abszolút! Bristolban még arra kellett figyelmeztetnem magam, nehogy állandóan az Európa-bajnokság járjon az eszemben, hiszen akkor még klubmérkőzések vártak rám, még véletlenül sem szerettem volna abba a hibába esni, hogy gondolatban már máshol járok. Ilyenkor elég egy rossz mozdulat, egy óvatlan pillanat, máris kész a baj... Nem szerettem volna kockáztatni. Hosszú volt az idény, de már vége, immár teljes erőbedobással az Eb-re készülök.

– A Championship végén csapatában nemegyszer szélső középpályást játszott.
– A csapatnál a bajnokság vége egyértelműen a kísérletezés jegyében telt. Nem volt már különösebb célunk, hiszen ki nem eshettünk, a középmezőny eleje pedig távol volt tőlünk. A szakmai stáb úgy volt vele, mikor próbálgasson, ha nem ilyen szituációban? Előfordult, hogy szélső középpályásként gólt rúgtam és gólpasszt adtam, a következő mérkőzés előtt Nigel Pearson menedzser mégis odajött hozzám, és azt mondta, a következő mérkőzésen más poszton szeretne látni.

– Igaz, hogy az idény végén kis túlzással a fél csapat távozott?
– Talán ezért is kísérleteztünk a bajnokság hajrájában. A szakmai stáb látni szerette volna, kivel érdemes szerződést hosszabbítani, kinek érdemes új ajánlatot tenni. Tizenegy labdarúgónak lejárt a szerződése, ők már távoztak is. Ez arrafelé is rendkívül magas szám, hiszen komplett kezdőcsapatnyi játékos intett búcsút a Bristol Citynek, ráadásul sokan meghatározó tagjai voltak a csapatnak.

– Öntől hogyan köszönt el a szakmai stáb? Várunk vissza, Ádám?
– Valahogy így. És sikeres Európa-bajnokságot is kívántak. Nem vitték túlzásba a búcsúzkodást, de éreztették velem, a nyáron várnak vissza, számítanak rám. Ez jólesett.

– És a telki edzőközpontba milyen volt belépni?
– Ide mindig jó jönni. Ezúttal különleges helyzetben vagyunk, hiszen a mérkőzések előtt nem csupán három-négy napunk van felkészülni, hanem kis híján egy hónapunk.

– A legutóbbi, franciaországi Európa-bajnokság előtt is így volt. Lehet ez jó előjel?
– A hátrányunkra biztosan nem válik. Sőt! Ki merem jelenteni, ez az elnyújtott felkészülés hosszú távon lesz igazán nagy hasznunkra. Ezúttal nem kell kapkodnunk, nem az van, hogy beesünk az edzőtáborba, két-három napot együtt töltünk, és az edzéseken is óvatosan mozgunk, nehogy megsérüljünk. Most bőven lesz idő a keményebb munkára is, később pedig a részleteket csiszolgatni.

– Hogy érti azt, hogy a mostani felkészülés hosszú távon lesz igazán a csapat hasznára?
– Arra gondoltam, hogy a későbbiekben biztosan jól járunk azzal, hogy most aprólékosan kidolgozhatjuk a taktikánkat, és minden alaposan begyakorolhatunk. Ilyen sok időt ritkán töltünk együtt, legutóbb öt esztendővel ezelőtt volt rá példa. Csakhogy azóta a válogatott nagy változásokon ment keresztül, fiatalításon is átestünk. A mostani keret hosszú évekig lesz még együtt, hosszú távon nagy hasznunkra lesz a mostani időszak.

– Eszébe jut már a portugálok, franciák és németek elleni ütközet? Vagy túl korai erről beszélni?
– Nem titok, gondolkodtam már azon, milyen lesz ezeken a találkozókon pályára lépni. Különösen fontos lesz az első találkozó, idehaza futballozhatunk, a Puskás Arénában saját szurkolóink előtt léphetünk pályára, kiugró eredménnyel a televízió előtt ülő milliónyi ember szimpátiáját is kivívhatnánk. Az ilyen nagy tornákon sokan az esélytelenebb, úgymond kis csapatnak szurkolnak, és élvezetes, látványos futballal őket is magunk mellé állíthatnánk.

– Mit vár az Eb-n a válogatottól?
– Nincs konkrét célom. Élvezzük a játékot, és adjunk ki magunkból mindent.

– Lát erre esélyt?
– A futball azért is a világ legnépszerűbb sportja, mert sosem lehet tudni, mi történik az adott napon. Sokszor nem az esélyesebb csapat nyer, a kisebb hősi küzdelemben legyűri a nagyot. Semmi kétség, a portugálok, a franciák és a németek elleni ütközet is Dávid és Góliát harcának ígérkezik, de mindent megteszünk azért, hogy a lehető legjobban teljesítsünk ellenük is.

– Ráadásul addigra egy újabb apró taggal bővül a magyar szurkolótábor, nemde?
– A párommal június első hetére várjuk első kisbabánkat, hatodik hó hatodikára van kiírva a szülés. Már meg is beszéltem a kis kópéval, igazi úriember módjára a két edzőmérkőzés között jöjjön a világra, Ciprus ellen június negyedikén, Írország ellen nyolcadikán lépünk pályára. Reméljük, már most szófogadó kisgyermek lesz.