Van egy futballtörténet, ami a korabeli sajtóból, az évkönyvekből megismerhető. Van egy másik, amit a szurkolói emlékezet őriz, és közös, generációs élmények táplálják, meg aztán van egy harmadik, párhuzamos történelem, amelyet most kezdünk csak megismerni, és amely megsárgult, egykor csak kiváltságosok által olvasható levéltári papírokat böngészve rajzolódik ki előttünk. Az utóbbi években kutathatóvá vált kommunista titkosszolgálati iratok közül a történészek elsőként a nagypolitika, a fősodratú történelem titkait őrző anyagokat keresték, persze, sokszor éppen a legérdekesebb dokumentumok semmisültek meg vagy tűntek el örökre az archívumokból. Mostanában pedig egyre többen kutatják a sport, azon belül a futball titkosszolgálati iratait, hiszen a mindennapok egyik legfontosabb, legnépszerűbb ügye volt a foci a szocializmusban,
így aztán a közismert labdarúgók viselkedése, utazásai, csempészése, magánélete, politikai álláspontja fontos célpontja lett a titkoszszolgálati munkának is.A FourFourTwo-nak sikerült szerződtetnie az egyik legelhivatottabb és már eddig is sok érdekes anyagot publikáló fiatal kutató-újságírót, Vörös Csabát, aki az elképesztő eseményeket feldolgozó sorozatunk legújabb részében arról ír: ha valakinek kétsége lenne afelől, hogy az Aranycsapat a világ legjobbja volt, annak érdemes elolvasnia a nyugatnémet Jupp Wolff elemzését a budapesti Magyarország–Anglia 7:1-es visszavágóról. A jeles külföldi újságírót megfigyelte az ÁVH
(erről írtunk sorozatunk 33. részében, az FFT 2020. novemberi számában), így a tudósítása bekerült az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának iratai közé.
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!