„A munkához hozzá kellett szokni újra, hiszen más napi szinten edzéseket tartani, vagy itthon a kerttel foglalatoskodni – kezdte Dárdai Pál, aki egy év pihenés és feltöltődés után anyáron állt munkába a Hertha U16-os csapatánál. – Én választottam ezt a korosztályt. Több oka is volt, például, hogy Bence fiam is itt játszik, én meg úgy voltam vele, ha már átadom a tudást, akkor mégis kinek adhatnám át, ha nem neki? Mondjuk nincs könnyű dolga, tizenöt évesen az eggyel idősebbek között játszik. Arról nem is beszélve, hogy Németországban az U17 és az U19 a kiemelt korosztály, az U16-os nem. Ez azt jelenti, hogy U17-es csapatok ellen játszunk, ami ebben a korban nem egyszerű, hiszen itt elég jelentős különbségek vannak egy-egy korosztály között, szimplán csak a biológiai korban is. Nem túlzás, fizikailag néha képtelenség felvenni az egy évvel idősebbekkel a versenyt. Nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak. Az elején láttam a fiúkon, hogy féltek a nagyobbak ellen. Persze, hiszen amikor nekik, a kis ötven kilójukkal taposnak oda a lábfejükre egyet a kinézetre szinte felnőtt ellenfelek, az azért tud fájni. De nincs más esély, mint edzeni, rengeteget találkozni a labdával, belemenni a test-test elleni párharcokba. Mondom is nekik, nem kell félni, nem fognak eltörni.”
Adódik a kérdés, nem hiányzik-e Dárdai Pálnak a Hertha első csapatánál és a Bundesligában végzett munka.
„Én akartam így. Megjegyzem, időben még többet is vesz el, hiszen szigorúan felépített heti rend szerint dolgozunk, szinte nincs is szabadnap. Ugyanakkor ez a munka, az U16 mellett stressz nélküli. Nem hiányzik az már nekem, nincs szükségem arra, hogy olyasmikről kelljen beszélnem a médiában, amiről nem is kellene, hogy beszéljek. Van egy negatív hozzáállása a sajtónak, ami nekem cseppet sem hiányzik. Jól érzem magam. Amúgy sem vagyok celeb, hogy folyton szerepelnem kelljen.”
A korábbi szövetségi kapitány legkisebb fiáról, Bencéről is szót ejtett.
„A lentebbi korosztályban rengeteg gólt lőtt, nagyon érzi a kaput, ezt a nagypapájától örökölhette. Csatár lesz, de nálunk a támadók mögött, amolyan 10-es pozícióban játszik. Kicsi még, nem tehetem előre a nagy védők közé. Hátrébb jó labdákat tud adni a társaknak. Aztán ha baj van, és nagyon kellene a gól, még mindig előre tolhatom.”
Dárdai Pál előretekintett a magyar válogatott Izland elleni Európa-bajnoki pótselejtezőjére is.
„A védelemben Orbán, a kapuban Gulácsi jó alap. Ők a legmagasabb szinten bizonyítanak, rendkívül magas a stressztűrő képességük. Nagy sanszot látok arra, hogy meglegyen a kijutás. Az, hogy a Fradi ott van a BL csoportkörében, hogy kicsin múlt a Vidi El-főtáblája, és az, hogy most a válogatott is jó eséllyel léphet pályára az Eb-re jutásért, azt mutatja, jó irányba haladunk. Ehhez szükség volt arra, hogy az utóbbi években rengeteget fejlődött az infrastruktúra. Aki azt mondja, nem kellettek a stadionok, az téved. Ha a »körítés« rendben van, lehet a szakmára koncentrálni, és annak idővel meglesz az eredménye. Ezt látjuk most! Igenis, irigykedjenek csak ránk nyugodtan azok, akiknek nincsenek ilyen stadionjaik.”