Sokan gondolták, hogy lehetetlen vállalkozás összeállítani egy csapatot azokból, akik meghatározó szerepet játszottak, illetve játszanak a XXI. század magyar labdarúgásában. A Nemzeti Sport szerkesztősége ugyanakkor már a koronavírus-járvány közepén, áprilisban hozzákezdett a 20 év ászai elnevezésű nagyszabású csapatépítő játék előkészítéséhez. Lapunk célul tűzte ki, hogy miközben a harmadik évezred kezdetének legjobbjait keresi, hangulatos múltidézésre – és szavazásra – csábítsa a futballkedvelőket.
Lapunk először elkészített egy bővített, összesen 148 nevet tartalmazó listát, amelyre azok a labdarúgók kerültek fel, akik 2001 és 2020 között a Nemzeti Sport posztonkénti rangsorában az élen végeztek, vagy abban az esztendőben a válogatott alapemberének számítottak. Szakíróink közülük választották ki többfordulós nyílt szavazással, érvek és ellenérvek heves ütköztetésével a jelölteket, aztán eredményesség alapján következtek a szakvezetők is.
Tökéletességre törekedtünk, ám idővel lemondtunk róla, mert ahogy azt sejteni lehetett, a jelöltek ismertetésekor és a nyertesek kihirdetésekor rendszeresen felvetődtek olyan kérdések, hogy ez miért, az meg miért nem. Ettől is volt olyan szép ez a játék.
AZ ÁLOMCSAPAT
Király Gábor (kapus)
Szombathelyen született, édesapja, Király Ferenc a Haladás VSE labdarúgója volt, ezért 1982-től ő is a Haliban kezdett futballozni. A német Hertha színeiben bajnoki bronzérmet szerzett, megmérette magát a BL csoportkörében, később az UEFA-kupa nyolcaddöntőjéig jutott. 2015-ben tért haza a Haladásba. Jelentős szerepet játszott abban, hogy válogatottunk 44 év után ismét kijutott az Európa-bajnokságra, és ott a nyolcaddöntőig menetelt. 40 évesen és 74 naposan védett az osztrákok ellen, így minden idők legidősebb Eb-játékosa lett A szintén 108-szoros válogatott Dzsudzsák Balázzsal a válogatottsági örökrangsor élén áll.
Bodnár László (jobbhátvéd)
Debrecenben kezdte pályafutását – tagja volt 1999-ben a klub első Magyar Kupa-győztes csapatának –, 2000-ben állt légiósnak, amikor az ukrán Dinamo Kijev szerződtette, melynek színeiben a Bajnokok Ligájában és az UEFA-kupában is játszott. A holland Rodánál (ahol 38 bajnokin összesen nyolc gólt szerzett), majd Salzburgban folytatta. Ezután visszatért a DVSC-hez, amellyel a BL csoportkörébe jutott, a Levszki elleni BL-rájátszás első meccsén óriási gólt rúgott Szófiában. 2009-ben közlekedési baleset miatt egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. 46 alkalommal lépett pályára a válogatottban.
Juhász Roland (középhátvéd)
Pályafutását támadóként kezdte, később lett védő. Az MTK-ban vált élvonalbeli labdarúgóvá, 2003-ban bajnoki címet nyert a csapattal, majd 22 esztendősen Belgiumba, az Anderlechthez igazolt át. Négyszer bajnok, egyszer kupagyőztes lett a brüsszeli klubbal, 2013-ban a Videotonhoz szerződött – a fehérváriaknál fejezte be 37 évesen a futballt, húsz év után, a mögöttünk hagyott idény végén ért véget a profi pályafutása. A Vidivel kétszer nyert bajnoki címet és egyszer Magyar Kupát. 2016-ban három meccsen lépett pályára a franciaországi Európa-bajnokságon, összesen 95 mérkőzést játszott a válogatottban.
Dragóner Attila (középhátvéd)
Sokan ős-fradistának gondolják, pedig Kispesten nevelkedett, és Sopronban lett élvonalbeli labdarúgó. A BVSC-vel 1997-ben Magyar Kupa-döntőt játszott, később a Ferencvárossal Magyarországon mindent megnyert, amit csak lehetett. Három bajnoki címet szerzett a Fradival – az egyiket az NB II-ben. Légióskodott Németországban és Portugáliában, ahol rövid idő alatt a bajnokság legjobb légiósai között tartották számon. A portugál Vitória Guimaraes csapatával szerepelt az UEFA-kupa csoportkörében is. Két mérkőzésen lépett pályára az 1996-os atlantai olimpián. 28 találkozón játszott a válogatottban.
Lőw Zsolt (balhátvéd)
Az Újpest saját nevelésű labdarúgója, idehaza nem is futballozott másik klubban, mert négy évadot és 98 élvonalbeli bajnokit követően a Bundesligába szerződött. Első idénye végén az Energie Cottbusszal kiesett az első osztályból, mégis maradt. Később a Hansa Rostocknál szerepelt, 2006 júliusában pedig a Hoffenheimhez került. 169 bajnokin játszott a német első, másod- és harmadosztályban összesen. Pályafutását 2010-ben súlyos bokasérülés miatt fejezte be. 25 alkalommal lépett pályára a válogatottban, másodedzőként 2018 óta a Paris Saint-Germainnél dolgozik.
Gera Zoltán (középső középpályás)
Pécsen nevelkedett, az NB I-ben 20 évesen mutatkozott be 2000. február 26-án. Először 2000-ben lett a Ferencváros játékosa, másodszor 2014-ben. 18 év telt el első és utolsó NB I-es meccse között. Hogy csak a Mágikus Magyar legnagyobb sikereit említsük: háromszor volt bajnok (2001, 2004, 2016) és ötször Magyar Kupa-győztes a zöld-fehérekkel (2003, 2004, 2015, 2016, 2017), a Fulhammel Európa-liga-döntős volt 2010-ben, míg válogatottbeli pályája csúcsát a 2016-os Eb-részvétel
Dárdai Pál (középső középpályás)
A példaképének tekintett édesapját követve szülővárosában, Pécsen kezd el futballozni, 12 nappal a 16. születésnapja után a PMSC színeiben mutatkozott be az NB I-ben. Idehaza csak a BVSC-ben játszott a nevelőegyesületén kívül, míg Németországban kizárólag a Hertha BSC létezett neki. A berliniek egy U21-es válogatott meccsen „szúrták ki”, aki felfigyelt rá, Bernd Storck volt. 373 tétmérkőzésen játszott a Herthában, a klub ikonjává vált. Amióta felhagyott a játékkal, edzőként szolgálja a kék-fehéreket – felnőtt és utánpótlásszinten egyaránt alkotott már maradandót. Hét meccsen irányította a magyar válogatottat.
Dombi Tibor (jobb oldali támadó)
Futógyorsaságával és lelkesedésével tűnt ki a magyar mezőnyben, ahol csak a Debreceni VSC mezét viselte. Nevelőegyesületénél három ciklusban is futballozott. Hét bajnoki címével és öt Magyar Kupa-győzelmével a legsikeresebb magyar labdarúgók közé sorolható. A Bombázó becenevet a varasdi Varteks ellen a felső sarokba lőtt gólja után kapta, de becézik még Az Alföld gepárdjának is. Az 1996-os atlantai olimpián három mérkőzésen játszott. 35 válogatott összecsapásán egyszer volt eredményes. 43 éves volt 2016-os visszavonulásakor, 2017-ben a debreceni önkormányzat Hajós Alfréd-díjjal tüntette ki.
Lisztes Krisztián (támadó középpályás)
Budapesten született, a Ferencvárosban nevelkedett. A Fradival kétszeres magyar bajnoknak (1995, 1996) és kétszeres MK-győztesnek (1994, 1995) vallhatja magát. Légiósként is sikeres pályafutást tudhat maga mögött, a Stuttgarttal elhódította a Német Kupát (1997), szerepelt a KEK-döntőben (1998), míg a Werderrel megnyerte a Bundesligát (2004), sőt ugyanebben az évben felemelhette a Német Kupát is. Megszakítás nélkül csaknem tíz esztendőt (1997–2006) légióskodott Németországban A Pakssal megnyerte a Ligakupát (2011). Az 1996-os atlantai olimpián mindhárom meccsen játszott. 49 alkalommal lépett pályára a nemzeti együttesben.
Dzsudzsák Balázs (bal oldali támadó)
A Debrecenben nevelkedett játékos háromszor nyert bajnoki címet a klub első csapatában, majd Hollandiába szerződött, ahol bajnok és húzóember volt. A PSV színeiben 2009-ben két szabadrúgásgóllal és gólpasszal járult hozzá az Ajax elleni 4–3-as győzelemhez. Később Oroszországba vezetett az útja, majd Törökország és az Egyesült Arab Emírségek következett. A 2016-os Eb-n alapember volt a válogatottban. 100. válogatott meccsén két gólpasszt adott a Horvátország elleni 2–1-re megnyert Eb-selejtezőn. 108 alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban, ezzel Király Gáborral együtt társrekorder.
Szalai Ádám (középső támadó)
Az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású gólját szerezte: a közönség kívülről idézi Hajdú B. István szavait, ahogy az osztrákok elleni Eb-meccsen szerzett vezető gólját világgá kiáltotta. Az újpesti utánpótlásból Stuttgartba kerülő center a Real Madrid fiókcsapatában is megfordult, de a Bundesliga lett az otthona, 2010 óta Németországban futballozik. 50. Bundesliga-gólját éppen egyik korábbi klubja, a Schalke ellen érte el 2019-ben. 21 gólt szerzett a válogatottban, a Puskás Aréna első magyar góllövője, a megnyitón Uruguay ellen lőtt a hálóba 2019. november 15-én (1–2). 61 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban.
Dárdai Pál (szakvezető)
A legnépszerűbb magyar edző játékosként klublegendává vált a Hertha BSC-nél, karrierje befejezése után az egyesület utánpótlásában kezdett dolgozni. A magyar válogatottat 2014 októbere és 2015 júniusa között irányította, eredményeivel, szemléletével, nyílt és őszinte kommunikációjával, valamint szakmai felkészültségével az egész országot maga mögé állította, s reményt adott a kilátástalan helyzetben lévő magyar válogatottnak. Közben Berlinben a kiesés ellen küzdő együttesből stabil középcsapatot faragott, amely az Európa-liga csoportkörébe is bejutott. Hét tétmérkőzésen irányította a válogatottat – veretlenül.