Pintértől Rossiig – 5 év, 6 kapitány, 27 meccs a Groupama Arénában

A magyar labdarúgó-válogatott öt évvel ezelőtt, 2014. szeptember 7-én játszotta az első mérkőzését az egy hónappal korábban átadott, Üllői úti Groupama Arénában. Azóta a hazai találkozóin csak egyszer, 2015. júniusában, a litvánok elleni felkészülési meccsen hagyta el a fővárosi létesítményt (Debrecenben győzött 4–0-ra).

Mialatt felépült az új Puskás Aréna, válogatottunk 27-szer lépett fel a Groupama Arénában, hat különböző szövetségi kapitány irányítása mellett. Az első alakalommal az ősfradistaPintér Attila első és egyben utolsó tétmérkőzésén, Észak-Írországtól a hajrában kapott két góllal 2–1-es vereséget szenvedtünk. LegközelebbDárdai Pál irányításával a finnek ellen meglett az első siker (1–0). Az említett 27 meccsből 13-szor győztünk, négyszer döntetlent játszottunk és tízszer kikaptunk.

A legtöbb mérkőzést, 12-t a német Bernd Storck vezetésével vívta meg a Fradi-pályán a válogatott, ebből ötöt nyert meg, míg Marco Rossi kapitányi időszakában a hétből hatszor örülhetett győzelemnek, vagyis eddig vele volt a legsikeresebb a válogatottunk a Groupama Arénában, ami a győzelmek számát illeti. A válogatottat megbízott kapitányként irányító, újpesti kötődésű Szélesi Zoltánnak csak egy hazai mérkőzés jutott a Fradi-arénában, azt meg is nyerte a csapat Costa Rica ellen 1–0-ra. A leghosszabb veretlenségi időszakot ezen a helyszínen Dárdai Pállal és Bernd Storckkal közösen produkálta a csapat (előbbivel kezdte, utóbbival folytatta), amikor 2015. március 29-től, a görögök elleni 0–0-tól számítva másfél éven át, hat mérkőzésen keresztül nem talált legyőzőre. A legrosszabb mérleg a belga Georges Leekensé volt, akivel háromból háromszor kaptunk ki: a kazahoktól (2–3), a skótoktól (0–1) és az az ausztráloktól (1–2). Ráadásul Leekens nevéhez köthető a legmeglepőbb vereség is, hiszen Kazahsztán együttese úgy nyert Budapesten, hogy előtte két évig nyeretlen volt. A legfájóbb vereség alighanem a legutóbbi, Szlovákia elleni zakó (1–2) volt.

A legnagyobb diadal egyrészt a norvégok elleni, Eb-pótselejtezőn elért 2–1-es győzelem (Priskin Tamás gólja örök emlék marad), amivel válogatottunk kivívta a 2016-os Eb-szereplés jogát, másrészt a vb-ezüstérmes horvátok elleni 2–1, idén tavasszal. Számszerűen az Andorrával szembeni 4–0-s győzelem (2016) volt a legnagyobb különbségű magyar siker a Groupama Arénában. A legnagyobb különbségű, 3–0-s vereséget Oroszországtól szenvedtük el felkészülési mérkőzésen (2017-ben).

A magyar válogatott történetében az elmúlt hetven évben nem sűrűn volt arra példa, hogy szinte megszakítás nélkül, öt év alatt 27 meccset ugyanazon a helyszínen játsszon a csapat. 1939. június 8. (Magyarország–Olaszország 1:3) és 1948. május 23. (Magyarország–Csehszlovákia 2:1) között volt az egyik leghosszabb széria ugyanazon a helyszínen, akkor a második világháború idején és az után, összesen kilenc évig mindig az Üllői úton lépett pályára, de ez idő alatt itthon csak 20 mérkőzést rendeztek. Egyébként az 1900-as évek elején előbb a Csömöri út, a Margitsziget, majd a Millenáris, később az Üllői út, a Hungária út adott otthont a nemzeti csapat meccseinek. 1948-tól – „kiszabadulva az Üllői úti fogságból” – már Újpesten, a Megyeri úton is rendeztek találkozókat (az elsőn, 1948 júniusában 9:0-ra győzött Magyarország Románia ellen, s az azt követő 14 itthoni meccsből 12-t Újpesten rendezett meg az MLSZ), az első vidéki helyszín 1949. július 10-én a debreceni Nagyerdei Stadion volt, a lengyeleket 8:2-re vertük meg.

A Népstadionban 1953. november 15-én játszott először a válogatott (Magyarország–Svédország 2:2), a nemzeti stadionban s 1961-ig sorozatban 30 találkozón szerepelt, majd egy Megyeri úti kitérő után, 1972-ig újabb 37 találkozó következett a Népstadionban. A hetvenes években már többször vendégeskedett vidéken a nemzeti csapat, többek között Székesfehérváron, Szolnokon, Szombathelyen és Nyíregyházán is rendeztek meccset. Az első számú helyszín a Népstadion maradt, de gyakoribb volt a helyszínváltás, mint az elmúlt öt évben. A Népstadionban, illetve későbbi nevén a Puskás Ferenc Stadionban legutóbb 2014. június 7-én játszott a válogatott, még Pintér Attila szövetségi kapitányi időszakában (Magyarország–Kazahsztán 3–0).

A vasárnapi, Azerbajdzsán elleni győzelmet követően legközelebb, Uruguay ellen már ismét az újjáépített nemzeti stadionban lép pályára a csapat. Éppen november 15-én, 66 évvel a Népstadion első válogatott mérkőzése után. Egyébként 1962-ben már volt arra példa, mint most lesz, hogy Uruguay után nem sokkal Walesszel is megmérkőzünk: a Népstadionban áprilisban 1:1-et játszottunk a dél-amerikaiakkal, majd novemberben 3:1-re nyertünk Wales ellen, igaz, akkor az a meccs is itthon volt (nem mellékesen a két találkozó között kilenc mérkőzést lejátszott válogatottiuunk, többek között részt vett a chilei világbajnokságon…). Most a stadionavató után négy nappal Cardiffban kellene győznünk, az immár valóban sorsdöntő Eb-selejtezőn…