„A legjobb döntést hoztam meg, amikor igent mondtam Gera Zolinak”

– Nem érezte egy kicsit furcsán magát szombaton? A Csákvár felkészülési meccset játszott az Ajkával, ám annak ellenére kihagyta a mérkőzést, hogy játékra kész állapotban volt.
– Szombaton már nem futballcipőre volt szükségem, hanem jegyzetfüzetre: a Siófok–ZTE mérkőzést néztem meg – felelte a kilencszeres válogatott Sándor György, aki egy hete még pályára lépett a Csákvárban, majd csütörtökön bejelentette, befejezi a labdarúgást, és Gera Zoltán segítője lesz az U21-es válogatott mellett. – Amióta az eszemet tudom, a futball határozta meg az életem, és mostantól is így lesz – csak már nem játékosként. Amikor a napokban Gera Zolival beszéltem, említettem is, furcsán érzem magam, hiszen nem kell edzésre mennem, mire azt felelte, ne aggódjak, gyorsan elmúlik majd, neki nagyjából egy évre volt szüksége ehhez.

– Nem kérdés, miután igent mondott a kilencvenhétszeres válogatott Gera Zoltán felkérésére, lezárult egy fejezet az életében. Mennyire volt nehéz ezzel szembesülni?
– Csak néhány napja nem edzek, nem érzem, hogy itt lenne a világvége, nem szenvedek, de gyanítom, később azért ez változik majd. Nagyon lelkes vagyok az új feladatkörömmel kapcsolatban, várom az összetartásokat, hogy edzéseket tartsunk, jöjjenek a meccsek, és elemezzünk, ugyanakkor azt is tudom, valamikor, néhány hónap múlva azért lesz majd olyan érzésem, hogy de jó lenne a pályán lenni még.

– Több mint tizenöt esztendeje már, hogy az Újpest FC színeiben bemutatkozott az NB I-ben…
– Mégpedig a Haladás ellen, Polonkai Attila cseréjeként. Már korábban, Mezey György edzősége idején is voltam kerettag, de pályára Mészöly Géza küldött először. Egyébként jól sikerült a bemutatkozásom, hiszen kettő nullára nyertünk idegenben, ráadásul a második gólunkat én szereztem.

– Az Újpesten kívül az élvonalban futballozott még az ETO-ban és a Videotonban, az NB II-ben pedig a Puskás Akadémiát és a Csákvárt erősítette. Mi az, amire szívesen gondol vissza ebből az időszakból?
– Újpesten kezdtem, hálás vagyok a klubnak, amiért fiatalon lehetőséget kaptam. A pályafutásom csúcsa egyértelműen a Videotonnál eltöltött időszak. Bajnoki címet nyertünk, csapatkapitány lehettem, az Európa-liga-csoportkörébe jutottunk; Székesfehérváron vált belőlem igazán érett labdarúgó. Sok barátot szereztem, nagyon jó edzőkkel dolgozhattam, rengeteget tanultam tőlük. Még egy csapatot feltétlenül meg kell említenem, ez a Csákvár. Egy kicsi, de nagyon szerethető klubról van szó, amelynél minden adva van ahhoz, hogy a fiatalok tapasztalatokat szerezzenek, de én is meg tudtam újulni. Annak idején apuval rengeteget jártam Akasztón a Stadlernél, ott tapasztaltam ha nem is ugyanilyen, de hasonlóan családias hangulatot.

– A Csákvár vezetőedzője, Visinka Ede a következőt mondta: „Meg sem próbáljuk Sándor Györgyöt pótolni, hiszen nem akarunk utódja vállára mázsás terhet tenni.”
– Nyilván jólesik az embernek, amikor ezt hallja. Többek között azért is voltam nehéz helyzetben a döntésem meghozatalakor, mert jól éreztem magam az új csákvári stábnál. Kitűztem magam elé célokat, apunak is mondtam, harmincöt évesen még jó állapotban érzem magam, egy-két idényt még labdarúgóként akarok eltölteni, de jött Gera Zoli felkérése, és neki nem mondhattam nemet.

– Ha jól tudom, a Ferencváros legendájával együtt jártak az MLSZ edzőképző tanfolyamára.
– Nekem már korábban is megvolt a B-licencem, Zolival csoporttársak voltunk, és az A-licencet is megszereztük. Nagyjából egy hete hívott fel, és igen váratlanul ért, amikor elmondta, miért keres. Korábban rendre a pályán, ellenfélként találkoztunk, esetleg a válogatottnál, de mindig is felnéztem rá, éppen ezért megtiszteltetésnek vettem, hogy az U21-es válogatottnál a segítőjeként számítana rám. Zoli azt mondta, ne haragudjak, hogy ilyen helyzetbe hoz, de ha vállalom a felkérést, be kell fejeznem a futballt, hiszen ez a munkakör ezt kívánja meg. Beszéltem néhány emberrel, akiknek adok a szavára, így meghallgattam a feleségemet, az édesapámat és a testvéremet, de kíváncsi voltam Joan Carrillo, Róth Antal és Visinka Ede véleményére is.

– Publikus, hogy a Vidivel bajnoki aranyat nyerő Joan Carrillo mit mondott?
– Ugyanazt, amit apu, vagyis hogy el kell vállalni, mert nagyszerű kihívás, és ha edző akarok lenni – márpedig az akarok lenni –, el kell kezdeni tapasztalatokat gyűjteni. Mindent megteszek, hogy a stábunk, a csapatunk sikeres legyen.

– A már említett Siófok–ZTE felkészülési találkozót tudta már szövetségi edzőként szemlélni?
– Amióta az edzésképzésre járok, kicsit másképpen nézem már a meccseket. A pálya mellett állva nyilván másra fókuszálok, mint amikor még játszottam, de mint mindenbe, ebbe is bele kell rázódni. Csak azért, mert papírom van róla, még nem vagyok edző, ugyanakkor a lelkesedésem töretlen, tanulni és fejlődni akarok. Úgy érzem, a legjobb döntést hoztam meg, amikor igent mondtam Gera Zolinak és az MLSZ-nek.