– Szóval, hálásak lehetünk a Real Madridnak?
– Most már inkább arra hajlok, hogy magunknak köszönhetjük a sikert – felelte a Nemzeti Sport érdeklődésére a hatszoros válogatott védő, Baráth Botond. – Tudom, nem sokkal a lefújást követően azt mondtam, megköszönhetjük a Realnak, hogy a bajnokság hajrájában nem játszatta Gareth Bale-t, de egyrészt ezt nem gondoltam teljesen komolyan, másrészt a legnagyobbaktól sem várható el, hogy állandóan a topon legyenek – így Bale-től sem.
Pihenő? Na, az nincs. Baráth Botond – és Németh Krisztián – péntek délben repül vissza az Egyesült Államokba, s hogy a védőt idézzük: ott folytatja, ahol abbahagyta. Az MLS-ben ugyanis nincs nyári szünet, a Sporting Kansas Cityre június 23-án már bajnoki vár. A Baráth Botond és Németh Krisztián mellett Sallói Dánielt is felvonultató, tavaly a konferenciadöntőig jutó csapatnak rá kell kapcsolnia, mert csak a tizedik helyen áll a Nyugati főcsoportban. |
– Akkor mi volt a győzelem titka?
– Az, hogy együtt volt a csapatunk.
– Ennyi?
– Tulajdonképpen ennyi. Persze szívesen beszélek hosszabban is a kedd estéről. A meccset követő éjszaka úgysem tudtam aludni, miután átestem a holtponton, volt időm töprengeni, miért győzhettük le az előzetesen esélyesebbnek vélt ellenfelünket. Jóllehet szenzációt nem kell keresni a háttérben, a megfelelő taktika mellett elsősorban a hozzáállásunk vezetett ahhoz, hogy megszereztük a három pontot. Úgy mentünk fel a pályára, hogy egyetlen módon jöhetünk le: győztesen! Ennek érdekében azt kellett tennünk, amit elterveztünk és megbeszéltünk. Vitathatatlan, követtünk el hibákat, de szerencsére nem annyit, hogy az a vesztünket okozta volna. Végig tudtuk, mit akarunk.
– Tény, kívülről úgy tűnt, amennyire szervezett, annyira tudatos a magyar válogatott.
– Belülről én is így éreztem. Amire készültünk, javarészt megvalósítottuk. Bale-re visszatérve: lezártuk azokat a területeket, amelyekre be szokott futni, nem hagytunk neki rést, végig a nyakán lihegtünk.
Az Azerbajdzsánban a kispadtól elküldött, emiatt egy meccsre automatikusan eltiltott szakember a szabály szerint nem vehetett részt a lefújást követően sajtótájékoztatón sem, de a Magyar Labdarúgó-szövetség honlapján később már nyilatkozhatott. |
– A bemelegítésnél korábbi kispesti klubtársával, Holender Filippel passzolgatott. Ha egy éve valaki azzal áll önök elé, hogy kétezertizenkilenc június tizenegyedikén mindketten kezdőként készülhetnek a Wales elleni Európa-bajnoki selejtezőre, mit szólt volna?
– Megmosolyogtam volna az illetőt.
– Miért is?
– Filip nevében nyilván nem beszélhetek, de a sajátoméban igen: tavaly ilyenkor messze voltam attól, hogy válogatott legyek.
– Minek kellett történnie ahhoz, hogy magára ölthesse a címeres mezt?
– Egyrészről Marco Rossi lett a szövetségi kapitány, akivel a Honvédnál éveken át dolgoztunk együtt. Ő tisztában van azzal, mire vagyok képes, és azzal is, hogy amit elvár egy válogatott játékostól, azt megkövetelheti-e tőlem. Másrészről az is sokat segített, hogy a télen az Egyesült Államokba, a Sporting Kansas Cityhez igazoltam át. A Major League Soccer egyik élcsapatában edződöm, a fejlődésem szempontjából jó helyen vagyok. Sokat tanultam az elmúlt hónapokban. Olyan csapatban szerepelek, amely a sokpasszos játék híve. Szereti birtokolni a labdát, szereti kontroll alatt tartani a meccset. Wales ellen éppen ezt éreztem, hogy sokat birtokoljuk a labdát és kontroll alatt tartjuk a meccset.
– Ha elfogadja a dicséretet: talán még nem is láttam olyan higgadtan játszani, mint kedd este.
– Ez az, amit Amerikában gyakorlatilag belém vertek. Hogy ne mindig azt tegyem, amit első szándékból tennék, hanem gondolkodjak kicsit.
– Könnyen ment az „átállás”?
– Kissé macerás volt. Még van hova fejlődnöm, ez az igazság. Kezdetnek azért nem rossz, ahol tartok.
– Kijelenthető, hogy a Sportingban alapemberré nőtte ki magát?
– Játéklehetőségből csakugyan nem szenvedek hiányt, de ebben feltehetőleg az is közrejátszik, hogy a keret néhány tagja sérüléssel bajlódik. Ha felépülnek, meglátjuk, hogy a kezdőben vagy a kispadon jut-e nekem hely.
– Aggódik emiatt?
– Nem. Megmutattam a szakmai stábnak, mire vagyok képes, innentől fogva nem az én dolgom eldönteni, hogy beférek-e a csapatba vagy sem.
Március 21., csütörtök Horvátország–Azerbajdzsán 2–1 (Barisic 44., Kramaric 79., ill. Sheydayev 19.) Szlovákia–Magyarország 2–0 (Duda 42., Rusnák 85.) |
Március 24., vasárnap Wales–Szlovákia 1–0 (D. James 5.) Magyarország–Horvátország 2–1 (Szalai 34., Pátkai 76., ill. Rebic 13.) |
Június 8., szombat Horvátország–Wales 2–1 (J. Lawrence 17. – öngól, Perisic 48., ill. Brooks 77.) Azerbajdzsán–MAGYARORSZÁG 1–3 (Madatov 69., ill. Orbán 18., 53., Holman 71.) |
Június 11., kedd Azerbajdzsán–Szlovákia 1–5 (Seydayev 29., ill. Lobotka 8., Kucka 27., Hamsík 30., 57., Hancko 85.) MAGYARORSZÁG–Wales 1–0 (Pátkai 80.) |
Szeptember 6., péntek 20.45: Szlovákia–Horvátország 20.45: Wales–Azerbajdzsán |
Szeptember 9., hétfő 18.00: Azerbajdzsán–Horvátország 20.45: Magyarország–Szlovákia |
Október 10., csütörtök 20.45: Horvátország–Magyarország 20.45: Szlovákia–Wales |
Október 13., vasárnap 18.00: Magyarország–Azerbajdzsán 20.45: Wales–Horvátország |
November 16., szombat 18.00: Azerbajdzsán–Wales 20.45: Horvátország–Szlovákia |
November 19., kedd 20.45: Szlovákia–Azerbajdzsán 20.45: Wales–Magyarország |
– Jó ajánlólevél, hogy a válogatott legutóbbi három mérkőzésén kezdőként jutott szóhoz?
– Remélem, az. De meglepődtem, hogy Marco Rossi Azerbajdzsánban is bizalmat szavazott nekem. Jóformán az utolsó pillanatban estem be Telkibe, mégis kezdő lehettem. A lelkem mélyén úgy készültem, hogy játszom, de jólesett a bizalom. Habár a kapitány képben volt a formámat illetően, Amerikában is folyamatosan érdeklődött az állapotom felől.
– Nem sokon múlt, hogy ezt góllal viszonozza.
– Bakiban belepiszkáltam egy a kapusról kipattanó labdába, aztán kapura akartam lőni, de láttam, hogy érkezik a „Willi-intercity”, és inkább elhúztam a lábam.
– Ön elhúzta a lábát?!
– Kizárólag a gól érdekében.
– Wales ellen még közelebb járt a gólszerzéshez, amikor az „égből” lehulló labda önről pattant a kapu felé. Közvetlenül a meccs után azt mondta, vissza kell néznie, hogy Joe Allen a gólvonalon vagy azon túlról kanalazta-e ki a labdát. A felvétel megtekintése után mire jutott?
– Az egyik kameraállásból úgy tűnik, bent volt a labda, a másikból már nem biztos. Tudomásul kell vennem, hogy a játékvezető úgy ítélte meg, nem volt bent teljes terjedelmében. A döntést nyilván könnyebb elfogadni annak fényében, hogy Pátkai Máté góljával végül nyertünk.
– Ha már szóba került Willi Orbán: a walesiek legyőzését követően azt is mondta, hogy fel kell nőnie hozzá. Tényleg így gondolja?
– Persze. Willi évek óta a Bundesligában játszik, nem is akárhogy. Alig van olyan hét, hogy ne kerülne be a forduló válogatottjába. Kiváló futballista, arra kell törekednem, hogy méltó társa legyek. Nem lehet, hogy a legnagyobb terhet mindig ő cipelje, a többi hátvédnek ki kell segítenie őt.
– Ha nem tévedek, a kommunikáció nem okoz problémát.
Noha Willi egyre jobban tud magyarul, egyelőre az angol a „hivatalos” nyelv köztünk. A lényeg az, hogy megértjük egymást. Mindenesetre jó mellette játszani. Mint ahogy a többiek oldalán is jó küzdeni.
– Szalai Ádám is kiosztott egy bókot, amikor ország-világ előtt kijelentette, a szenzációs védelem volt a Wales elleni siker kulcsa.
– Ez hízelgő, de az egész csapat remekül játszott. Hogy mást ne mondjak, Ádám az utolsó percekben védőket megszégyenítő módon mentett Gareth Bale elől. Maradjunk annyiban, igazi csapatmunka volt.
Két szurkolói különgépet indít a Wizz Air légitársaság a magyar válogatott utolsó, november 19-i walesi Eb-selejtezőjére (20.45). Csütörtöktől már foglalhatók a repülőjegyek Cardiffba, a különjáratok november 19-én reggel 8, illetve 8.30-kor indulnak Budapestről, s délelőtt érkeznek meg a walesi fővárosba, majd a mérkőzés után, éjjel 1, illetve 1.30-kor indulnak vissza. Jegyek egy útra 31 790 forinttól válthatók meg. |
– A munkát becsülettel elvégző csapatnak fél távnál kilenc pontja van...
– Ezt aláírtam volna az első mérkőzés előtt. Utána végképp. Ahhoz, hogy a szlovákiai vereség után egyenesbe jöjjünk, az is kellett, hogy válságértekezletet tartsunk. Egymás közt tisztáztuk a dolgokat, ennek is köszönhető, hogy azóta mindhárom meccsünket megnyertük.
– A folytatást illetően érdemes számolgatni?
– Még korai. Az ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a tabella most szépen fest. Ha már úgyis kánikula van, lefagyaszthatnánk...
– Ennek aligha örülne Ryan Giggs, a walesiek szövetségi kapitánya, aki a sorsolást követően nem sorolta a továbbjutásra esélyes válogatottak közé a magyart.
– Minden tiszteletem Ryan Giggsé, fantasztikus futballista volt, és nincs kétségem afelől, hogy edzőnek is jó. Az ő véleményével azonban nekünk nem kell foglalkoznunk. Azzal már sokkal inkább, hogy elérjük a célunkat.
– Vagyis?
– Szerintem tudja, mire gondolok.
Ebben a naptári évben még hat mérkőzés – köztük négy Eb-selejtező – vár a magyar válogatottra. Marco Rossi együttese szünnapos lesz a legközelebbi Eb-selejtezős játéknapon, amelyet felkészülési mérkőzésre használ fel: szeptember 5-én Montenegró vendégeként lép pályára. Ezt követi négy nappal később a nagyon fontos hazai selejtező a szlovákok ellen. Októberben is két találkozó vár a csapatra: 10-én Splitben kell helytállni Horvátország legjobbjai ellen, 13-án pedig a Groupama Arénában fogadjuk az azerieket. Könnyen lehet, hogy jó ideig ez lesz az utolsó válogatott mérkőzés a ferencvárosi stadionban, hiszen november 15-én ünnepélyesen átadják az új nemzeti stadiont, a Puskás Arénát, a megnyitóra a kétszeres világbajnok Uruguay érkezik a magyar fővárosba. Ezen a meccsen vélhetően nem a legjobb összeállításában játszik válogatottunk (a tervek szerint pályára lép a már visszavonult Gera Zoltán is), hiszen négy nappal később – talán – sorsdöntő selejtező következik Walesben, az utolsó Eb-selejtezőn. A pakliban még az is benne van, hogy a tavasszal is tétmeccsek várnak a magyar csapatra, mert ha nem végez az automatikus Eb-kvalifikációt jelentő első két hely valamelyikén a csoportjában – amelyet pillanatnyilag vezet –, a Nemzetek Ligája rájátszása révén is esélye nyílik kijutni a tornára. Ebben a sorozatban a Nemzetek Ligája-ranglista 16 csapata vesz részt azok közül, amelyek az Eb-selejtezőben elbuktak (Magyarország a lista 31. helyezettje). Kétkörös küzdelem után marad életben négy csapat, amely csatlakozhat a selejtezőcsoportokból kijutó 20 másikhoz, teljessé téve az Eb 24 csapatos mezőnyét. |
1. MAGYARORSZÁG | 4 | 3 | – | 1 | 6– 4 | +2 | 9 |
2. Szlovákia | 3 | 2 | – | 1 | 7– 2 | +5 | 6 |
3. Horvátország | 3 | 2 | – | 1 | 5– 4 | +1 | 6 |
4. Wales | 3 | 1 | – | 2 | 2– 3 | –1 | 3 |
5. Azerbajdzsán | 3 | – | – | 3 | 3–10 | –7 | 0 |