Marco Rossi: Sohasem volt bajom Dzsudzsák Balázzsal

– Szóval Dzsudzsák Balázs visszatér.
– Eljött az ideje – jelentette ki a szűk körben rendezett telki sajtóbeszélgetésen Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. – Az ezt megelőző két kerethirdetés alkalmával nem számolhattam vele, mert a nyáron későn talált magának csapatot, és időbe telt, amíg utolérte magát. Gyakran beszéltem vele, jól tudom, mindent megtett azért, hogy Európában futballozhasson, sajnálom, hogy végül nem jött össze. Ugyanakkor az utóbbi hetekben egyre jobb hírek érkeztek róla az Egyesült Arab Emírségekből. A teljesítményére nem volt panasz, mi több, extra munkát végzett annak érdekében, hogy újra magára ölthesse a címeres mezt. Mindent összevetve úgy gondoltam, ez a megfelelő időpont arra, hogy visszatérjen a válogatottba. Szeptemberben és októberben még nem állt készen rá, most már igen.

– Alapemberként számít rá?
– Rajta múlik, milyen szerepet tölt be. Attól nem félek, hogy ne jutnánk közös nevezőre, sohasem volt bajom Balázzsal. Amikor nem hívtam meg, őszintén elmondtam, miért nem. Mint ahogyan azt sem titkoltam sosem, hogy sokra tartom őt. Arról nem beszélve, hogy Magyarország egyik legjobb bal lába az övé...

– A csapatkapitányi karszalagot is visszakapja?
– Ha az első perctől fogva a pályán lesz, igen, ha nem, akkor továbbra is Szalai Ádám viseli. Más kérdés, hogy az elmúlt napokban Ádám is rosszulléttel küszködött, még nem tudhatjuk, hogy a jövő csütörtöki, Észtország, majd a három nappal később esedékes Finnország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen kalkulálhatok-e vele. S ha már szóba került Ádám, elmesélek valamit – azért merem nyilvánosság elé tárni, mert neki már elmondtam. A lényeg az, hogy amikor korábban láttam játszani, nem mindig tetszett, ahogy gesztikulált a pályán, ahogy a társaival szemben viselkedett. Ám attól a pillanattól kezdve, hogy ő lett a csapatkapitány, lenyűgöz a hozzáállása. Mindent megtesz a csapatért, mindenre hajlandó a sikerért, a görögországi meccsen megtörtént, hogy gyakorlatilag jobbhátvédként szerelt. Ilyen emberekre van szükségem, mert a sorsdöntő helyzetekben ők jelenthetik a különbséget!

– Ez mind szépen és jól hangzik, csakhogy a legutóbbi találkozót, az észtországi döntetlent még jó néhányan nem törölték ki az emlékezetükből.
– Én sem! Minden momentuma előttem van. Hetvenkét óra leforgása alatt kikaptunk Athénban, majd döntetlent értünk el Tallinnban, utóbbi jóval inkább elkeserített. A mai napig le vagyok lombozva az észtországi meccsünk miatt. Ha valaki technikai hibát követ el, azt mondom, ez benne van a futballban. Ha valaki taktikailag hibázik, az már kevésbé, hiszen a taktikát ildomos tudni, de még arra is azt mondom, hogy egy-egy rontás ezen a téren is belefér. Ami viszont az én szememben megengedhetetlen, az az, ha valakinek nem megfelelő a mentalitása! Az én csapatomban nem fordulhat elő, hogy valaki ne adjon bele apait-anyait! Lehet rosszul játszani, de akaratgyengén soha! Az első nap lefektettem a szabályokat, azokkal mindenki tisztában van. Fontos válogatási szempont az állandó játéklehetőség, még fontosabb a jó forma, a legfontosabb azonban a motiváció. Ha valakin nem látom az elszántságot, amennyire csalódott, annyira mérges leszek. Félreértés ne essék, mindenki hibázhat, de az nem jó, ha valaki többször hibázik egymás után, mert annak számolnia kell a következményekkel.

– Vagyis?
– Amit Tallinnban láttam egyesektől, az volt az első s egyben az utolsó alkalom. Ha még egyszer azt tapasztalom, hogy valakinek nem szent a nemzeti csapat, még aznap kiteszem a keretből, és amíg én vagyok a kapitány, többé nem kap meghívót.

– Elárulná, kikről van szó?
– Kérem, elégedjenek meg annyival, hogy két játékosról. Némelyek jól futballoztak az észtek ellen, mások kevésbé, de a szóban forgó két labdarúgó hozzáállásával szembesülve alig öt perc elteltével kérdőn néztünk egymásra a szakmai stáb többi tagjával. Egyikünk sem értette, mi történik. Hovatovább én a mai napig nem értem, mi történt. Egy biztos, az érintettekkel szeretném mihamarabb tisztázni a dolgot – csapatérdekről lévén szó a teljes csapat jelenlétében.

– Ez Magyarországon nem szokás...
– Az egyenes beszéd híve vagyok. Ha vannak is nehézségek, azokon felül lehet kerekedni. Velem is megesik, hogy döcögősen megy a munka, de akkor ráteszek még egy lapáttal. Mindazonáltal meggyőződésem, ami Tallinnban előfordult, arra többé nem lesz példa, mindannyian okulunk az esetből. Azért is állítom ezt, mert a Honvédnál és Dunaszerdahelyen is megéltem hasonlót, de mindkét klubnál megtaláltuk a megfelelő megoldást. Az edzőnek elég egy hetet a csapattal eltöltenie ahhoz, hogy a játékosok megtudják, milyen ember. Ha elfogadják, beállnak mögé, ám ehhez a trénernek hitelesnek kell lennie. Én igyekszem az lenni, ezért is fektettük le a már említett szabályokat mindjárt az elején.

– Hogy érzi, a labdarúgók elfogadták mára?
– A visszajelzések erre utalnak. Kollégáimmal úgy véljük, értékelik az erőfeszítéseinket, tetszik nekik az új irány. Azt érzékelem, a játékosok is mindent elkövetnek azért, hogy fejlődjünk.

– A magyar válogatott jelenleg az ötvenötödik helyen áll a FIFA-rangsorban. Reális ez?
– Szerintem előkelőbb pozíciót kellene elfoglalnunk. Jóllehet, a szavaim mit sem érnek tettek nélkül – a következő két meccsünket ezért is kell megnyernünk. Nem gondolom, hogy rosszabbak lennénk, mint a finnek és a görögök, a csoportállás mégis erről tanúskodik. Szerencsére még van két lehetőségünk arra, hogy előrelépjünk. Örülnék, ha jó játékkal győznénk le az észteket és a finneket, de ez egyszer azt sem bánom, ha elmarad a jó játék, csak nyerjünk. És ha egy mód van rá, kapott gól nélkül, mert bevallom, nagyon nincs ínyemre, hogy az eddigi négy csoporttalálkozó egyikén sem maradt érintetlen a hálónk.

– Hogy a helyzet javuljon, abban mennyit segíthet a legutóbbi két összecsapáson már bevetett Willi Orbán? Az RB Leipzig csapatkapitánya idővel előléphet-e a magyar válogatott egyik vezérévé?
– Októberben azt vettem észre, Willi nem olyasvalaki, aki túl sokat beszél – és nem azért, mert kommunikációs gondja lett volna, végtére is a keretből majd' mindenki tud angolul vagy németül. Lépésről lépésre haladva mégis eljuthat odáig, hogy a csapat egyik vezéralakja legyen. Nagy szükségünk lenne rá. Amiként arra is, hogy Kádár Tamás is a legjobbját nyújtsa. Ő azon labdarúgók közé tartozik, akiben több van annál, amennyit mutat. Elkövetett ugyan hibákat, amelyekből gólt kaptunk, mégis bízom benne, illetőleg abban, hogy visszatalál a helyes útra.

– A Nemzetek Ligájában a csoportelsőség már elúszott, ellenben a kiesés réme még fenyegeti a válogatottat. Immár annak elkerülése a cél a hátralevő két meccsen?
– A hat pont megszerzése a cél! Fontos lenne a csapatnak és legalább ennyire fontos lenne a szurkolótábornak. Az elmúlt időszak eredménytelensége miatt megcsappant bizalmat vissza akarjuk szerezni. Úgy érzem, valami elindult ezen a téren is, de amit az első három mérkőzésen felépítettünk, Tallinnban tulajdonképpen leromboltuk. Tudom, hogy Magyarországon mennyire szeretik az emberek a futballt, milyen fontos nekik a válogatott, miattuk is remélem, hogy az idei utolsó két mérkőzésünket megnyerjük. Hányan is élnek az országban? Tízmillióan, ugye? Noha pontos statisztikám nincs erre vonatkozóan, úgy sejtem, legalább kétmillióan leülnek a tévé elé, és megnézik a válogatott meccseit. A játékosoknak tisztában kell lenniük azzal, mennyien szorítanak nekik, egyúttal azzal is, hogy egy nemzetet tehetnek boldoggá a győzelemmel. Figyeljenek! Én nem voltam tehetséges futballista, de eljutottam a Serie A-ig. Méghozzá a kitartásomnak és az elhivatottságomnak köszönhetően. A magyar válogatott tagjai több tehetséggel lettek megáldva, mint én, kizárólag rajtuk múlik, mennyit hoznak ki magukból. Akadnak olyanok, akik eljutottak már topligákig, mások előtt pedig ott a lehetőség – de elszántság híján nem érdemes próbálkozni. Ha nekem nem hisznek, kérdezzék meg a válogatott erőnléti edzőjét, Luigi Febbrarit. Ő még az én edzőm is volt... Rég volt, ám igaz: mindent elkövettem azért, hogy átlépjem a határaimat. Úgy álltam hozzá minden edzéshez, mint egy esélyhez arra, hogy fejlődjek. A hozzáállásommal végül elértem, amiről gyerekfejjel ábrándoztam, pályára léphettem az olasz első osztályban. Fájdalom, a válogatottság már nem adatott meg nekem – ezért is jelent számomra rengeteget, hogy most Magyarország szövetségi kapitánya lehetek. Olaszországban úgy tartják, a csapat az edző személyiségének a tükre. Ezért is vágyom arra, hogy mindenre elszánt játékosok vegyenek körül.

– Még mindig hisz abban, hogy sikeresek lehetnek?
– Naná, hogy hiszek! Méghozzá napról napra jobban!

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Lepizig), Kovácsik Ádám (Mol Vidi FC)
VÉDŐK: Baráth Botond (Budapest Honvéd), Fiola Attila (Mol Vidi FC), Kádár Tamás (Dinamo Kijev), Korhut Mihály (Hapoel Beer Sheva), Lang Ádám (CFR Cluj), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orbán (RB Leipzig), Vinícius (Mol Vidi FC)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Gazdag Dániel (Budapest Honvéd), Holman Dávid (Slovan Bratislava), Kalmár Zsolt (DAC), Kleinheisler László (Asztana), Kovács István (Mol Vidi FC), Nagy Ádám (Bologna), Pátkai Máté (Mol Vidi FC)
TÁMADÓK: Böde Dániel (Ferencváros), Dzsudzsák Balázs (al-Ittihad Kalba), Holender Filip (Budapest Honvéd), Nagy Dominik (Legia Warszawa), Sallai Roland (Freiburg), Szalai Ádám (Hoffenheim), Ugrai Roland (Atromitosz), Varga Roland (Ferencváros)

C-LIGA, 2. CSOPORT

AZ EDDIGI EREDMÉNYEK
Szeptember 8., szombat
Finnország–MAGYARORSZÁG 1–0
Észtország–Görögország 0–1
Szeptember 11., kedd
MAGYARORSZÁG–Görögország 2–1
Finnország–Észtország 1–0
Október 12., péntek
Görögország–MAGYARORSZÁG 1–0
Észtország–Finnország 0–1
Október 15., hétfő
Észtország–MAGYARORSZÁG 3–3
Finnország–Görögország 2–0

A HÁTRALÉVŐ PROGRAM
November 15., csütörtök
20.45: Görögország–Finnország
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Észtország
November 18., vasárnap
20.45: Budapest, Groupama Aréna, MAGYARORSZÁG–Finnország
20.45: Görögország–Észtország