„Fürdőköpenyben, könnyek között búcsúztam el”

Ladinszky Attila tökéletesen érzékelheti a máig tartó tiszteletet, legutóbbi érkezését a helyi lapok is hírül vették. Benjamin Helson, a Sud Presse munkatársa stílszerűen a lelátón interjút készített Ladinszkyval, amely az újságban a november 29-i Anderlecht–Standard Liege kupamérkőzés – az 1973-as kupadöntő „visszavágójának” – beharangozója lesz.

Kevesen tudják, az 1973-as brüsszeli érkezését követően csupán négy nap edzés után került be az Anderlecht kezdőcsapatába, s az első meccsén, a Belga Kupa döntőjében két góllal segítette együttesét, hogy kijusson a nemzetközi porondra.

„Csodás éveket töltöttem Brüsszelben – mondta a 68 éves Ladinszky Attila. – S bár két év után családi okok miatt távoznom kellett, a kapcsolat sohasem szakadt meg. Örülök, hogy a magyar újságírók is láthatták, milyen tisztelettel fogadott a klub. 1974-es gólkirályként mondtam búcsút az Anderlechtnek, és igazoltam át 1975-ben a spanyol Betishez. Emlékszem, az utolsó meccsemen tíz perccel korábban lecserélt az edzőm, hogy ünnepelhessenek. Magamba roskadva zokogtam az öltözőben, amikor bejöttek a társaim, az mondták, menjek vissza a pályára, mert nem mozdulnak a szurkolók. Így aztán fürdőköpenyben, könnyek között búcsúztam el a közönségtől. Ha mostanság belépek a stadionba, előjönnek az emlékek, a gólok, a győzelmek. Az eredményeimről, játékomról abban az időben nem írhattak a magyar lapok, ezért aztán a csodás búcsúztatásomról, a brüsszeliek szeretetéről sem olvashattak odahaza a labdarúgás szerelmesei. A mostani látogatás előtt három éve jártam a Constant Vanden Stock Stadionban. Ennek ellenére él a kapcsolat köztem és a vezetőség között. A fontosabb mérkőzések után beszélünk telefonon, az ünnepek alkalmával pedig kölcsönösen köszöntjük egymást. Most is jó volt visszatérni, jó volt újra emlékezni, örülök, hogy a magyar újságírók is meggyőződhettek róla, nem mese, hanem a valóság az, ami Brüsszelben körülvesz.”