Storck: Erős, jó keretünk van, bárkivel felvesszük a versenyt

– A portugálok elleni mérkőzés után azt nyilatkozta, dicséret illeti a játékosokat, mert nagyszerűen teljesítettek. Csakhogy kikaptak.
– Az eredmény miatt csakugyan van hiányérzetünk – mondta Bernd Storck szövetségi kapitány a Nemzeti Sportnak. – Ne feledjük azonban, hogy Priskin Tamás kiállítása miatt a harmincadik perctől emberhátrányban futballoztunk. Ráadásul az Európa-bajnoki címvédő volt az ellenfelünk, amelyet olyan labdarúgók alkotnak, akik topbajnokságokban szerepelnek. Csalódott vagyok, mert a végeredmény valóban nem tükrözi az erőfeszítéseinket.

– Most, hogy aludt néhányat a történtekre, hogyan értékeli Priskin Tamás piros lapját?
– A szabály kimondja, ha valaki sérülést okoz, piros lappal bűnhődik, még ha nem is volt szándékos a megmozdulása. Ezt nem érdemes tovább ragozni. Elfogadjuk a holland játékvezető döntését. Muszáj azonban aláhúznom, hogy Priskin Tamás nem szándékosan találta el ellenfele arcát. Többször visszanéztem a kiállítás előtti esetet, kikockáztam, mi történt. Balszerencsés mozdulat volt, ahogy a támadónk felugrott a labdáért, és mindkét karjával lendületet vett. Közben Pepe is a labdát nézte, de nem rugaszkodott el a talajtól, ezért érhette az arcát felülről a kellemetlen ütés. Kár, hogy így alakult. Ha nem kerülünk emberhátrányba, talán kezdeményezőbbek és kapura veszélyesebbek lehettünk volna.

A KAPUS ELŐREMENT, HÁTHA BELEPISZKÁL…

– A hosszabbításban Gulácsi Péter is előremerészkedett egy szabadrúgásnál. Kapott rá engedélyt?
– Természetesen megkérdezte, hogy mehet-e. A hosszabbítás második percében jártunk, ilyenkor mindent be kell vetni. Gulácsi Péter magas, erős testalkatú kapus, azt gondoltuk, hátha belepiszkál egy lecsorgó labdába. Azzal, hogy előrement, jeleztük a szurkolóknak is, hogy nem adjuk fel, és a végsőkig küzdünk.

– Tíz év múlva, amikor felidézzük a vb-selejtezősorozat történéseit, kevesen emlékeznek majd a körülményekre. Csak az eredmény, az egy-nullás vereség marad meg fehéren-feketén.
– Sajnálom, mert több szempontból is emlékezetes este volt a vasárnapi. Remek hangulatban léptünk pályára. Köszönet jár a drukkereknek, hogy támogattak minket. Lettország ellen a szurkolótábor jelentette a válogatott tizenkettedik játékosát, míg Portugália ellen – a kiállítás után – a tizenegyediket. A nézők űztek-hajtottak bennünket. Erőt és bátorságot kölcsönzött az odaadásuk. Örömmel töltött el, hogy éreztük, bíznak bennünk, igyekeztünk meghálálni a kitartásukat és feledtetni az Andorrától elszenvedett kínos vereséget. A lettek és a portugálok ellen is szívvel-lélekkel futballoztunk. Csak a kihagyott helyzetek miatt tehettem némi szemrehányást a csapatomnak.

– A Lettország elleni vb-selejtező előtt négy olyan összecsapása volt a válogatottnak, amelyen nem talált a kapuba. Csütörtökön háromszor is eredményes volt a csapat, ám egyszer sem akcióból. Jár a szemrehányás?
– Egyáltalán nem. Azért jutottunk ugyanis szabadrúgásokhoz, mert mindvégig támadó szellemben játszottunk. Kierőszakoltuk magunknak azokat a lehetőségeket, amelyek után aztán a gólokat szereztük. Vállaltuk az egy egy elleni párharcokat, és a vendégek nem tudtak bennünket másként megállítani, csak szabálytalanul. Voltak olyan mérkőzések, amelyeken kevés szabad- és szögletrúgáshoz jutottunk, holott mindig készülünk rájuk, mert jól rúgó és jól fejelő játékosaink vannak.

NEMZETKÖZI TAPASZTALAT KELL A FIATALOKNAK

– Melyek voltak a legutóbbi két vb-selejtező tapasztalatai?
– A csapat bizonyította, hogy visszatalált a helyes útra. Az Andorrától elszenvedett vereséget nem tudjuk meg nem történtté tenni, de megmutattuk, nem veszítettük el a hitünket, továbbá erős, jó keretünk van, s bárkivel felvesszük a versenyt. Bebizonyosodott ugyanakkor, hogy a fiatalok egyelőre nem készek a jelentősebb feladatokra. Ezért segítenünk kell nekik, hogy nemzetközi tapasztalattal gazdagodjanak. Az oroszországi világbajnokságra sajnos nem jutottunk ki, de építkezünk, és haladunk tovább a megkezdett úton. Sokat számít, hogy a szurkolók bíznak bennünk, azonosulnak a csapatunkkal. Vesztes mérkőzés után is ünnepelték a labdarúgókat.

– Mit gondol, Németországban is ünnepeltek volna a drukkerek egy vereség után?
– A német válogatottat nem lehet összehasonlítani a magyarral. Ám a németekkel is megeshet, hogy emberhátrányba kerülnek, és úgy kapnak ki aztán. A szurkolónak fontos ugyanakkor, hogy lássa, a kedvencei mindent megtesznek a jó eredményért. Szerintem a német nézők is díjazták volna csapatuk hozzáállását. Még akkor is, ha az eredmény érthető módon csalódottsággal tölti el őket.

– Az imént mondta, hogy válogatottunk visszatalált a helyes útra. Hová vezet ez az út?
– Az Eb-selejtezőre kell a lehető legjobban felkészülnünk. Muszáj viszont szem előtt tartanunk, hogy a labdarúgásban nincs könnyű út. Akadályokkal teli szakasz vár ránk. Lesznek mindig hiányzók és sérültek, s meg kell találnunk a fiatal és az idősebb játékosok egészséges elegyét. Magyarországon mindig sokat várnak a válogatottól, csak nem tudom, ezt mire alapozzák. A bajnokság nem tartozik Európa élvonalába, a csapatok az ősszel már csak nézői a nemzetközi kupamérkőzéseknek.

– Tudtuk, hogy nehéz megelőzni Svájcot vagy Portugáliát. Ugye nem volt hiábavaló az elmúlt egy esztendő?
– A futballban soha semmi sem hiábavaló. Tény, hogy a célunkat nem értük el, elvégre nem leszünk ott a világbajnokságon. Ha Feröeren három pontot szerzünk, sok minden másként alakulhatott volna. Hasznosnak tartom azonban, hogy kiderült, kik azok, akikre a jövőben is számíthatunk és építhetünk. Rengeteg tapasztalatot szerezünk, sokat tanultunk. Vegyük csak a legutóbbi két mérkőzést: Lettország ellen láthattuk, hogy az első perctől az utolsóig uralni tudjuk a meccset. Portugália ellen pedig kiderült, hogy emberhátrányban sem zuhanunk össze egy nálunk erősebb együttessel szemben. Sokat jelent, hogy bő a keretünk, és nem mindig ugyanazok alkotják a csapatot, tudok változtatni. Akiknek bizalmat szavazok, rendszerint élnek is vele.

– Nem lesz tét nélküli az utolsó két vb-selejtezőnk. Svájc és Feröer ellen dől el, hogy megőrizzük-e a harmadik helyünket a csoportban. Továbbá minél több pont kell, hogy meglegyen a B-divíziós helyünk a Nemzetek Ligájában.
– Kezdjük azzal, hogy Dzsudzsák Balázs, Fiola Attila és Priskin Tamás eltiltás miatt nem léphet pályára Svájcban. Nem lesz könnyű őket pótolni, azonban ezt is meg kell oldanunk. A hazaiaknak élet-halál harc lesz a mérkőzés, nem engedhetik meg maguknak, hogy pontokat veszítsenek ellenünk, de mi is teljes gázt adunk, mert meg akarjuk őrizni a harmadik helyünket.

GERA ZOLTÁN KAPOCS A STÁB ÉS A KERET KÖZÖTT

– Helyet kaphat a keretben Nikolics Nemanja?
– Majd meglátjuk. Még nem egyeztettem vele, és nem tudom, miként játssza mérkőzéseit a klubjában. Továbbra is tervezek vele, egyeztetjük a naptárunkat, és ha meghívom, eldöntheti, tud-e vagy szeretne-e csatlakozni a válogatotthoz. Legutóbb is így tettünk.

– És hogyan tervez a jövőben Gera Zoltánnal?
– Ha egészséges, bizonyára játszott volna most is. Még kérdéses, mikor térhet vissza és lendül újra formába. Tudom, szívesen lépne az edzői pályára, ezért legutóbb sérülése ellenére is meghívtam, hogy velünk legyen. Megmutattuk közelebbről is, hogyan dolgozunk. Minden tudnivalót megosztottunk vele a felkészülésről, a felállásról, a várható taktikáról. Kiváló kapocs volt a szakmai stáb tagjai és a labdarúgók között, sokat segített a munkánkban.

– Tervez erre az esztendőre még felkészülési mérkőzést évzáró gyanánt?
– Már hónapok óta zajlanak egyeztetések, amíg azonban nem fejeződik be a vb-selejtező, a szövetségek sem akarnak elköteleződni, hiszen nem tudhatják még, ott lesznek-e a világbajnokságon, vagy sem. Szakmai szempontok alapján természetesen nagyon jó lenne, hiszen felettébb kevés lehetőségük van a válogatott keret tagjainak a közös munkára. Így például új játékosok kipróbálására is csak ezeken a mérkőzéseken nyílik mód. De az említettek miatt most még nem tudok konkrétummal szolgálni a kérdésre.