Gyakorlatilag az a magyar futball baja, ami a Bölöni Lászlóval és Dárdai Pállal készült két interjúban elhangzik. Az Andorrától elszenvedett vereséget követően újra fölhorgadtak a magyar futballal kapcsolatos viták. Mindenkinek van véleménye, mindenki tudja, mi a baj.
Dárdai: A válogatottat már „elengedtem”, a Hertha edzője vagyok |
Bölöni: Nem értem, miért kell ennyire behódolni a német vonalnak |
Ismét egy vereség adott aktualitást a jó néhány évtizedes vergődésnek. Persze ez a 0–1 is következmény – magam elsősorban a játékosok és kisebb részben a kapitány nyakába varrnám –, de a valódi problémát Bölöni veti fel: milyen szinten nevelik, és mit követelnek a magyar játékosoktól, edzőktől? Ez szakmai és pedagógiai kérdés, az viszont az előbbi terület felelőssége, hogy „a szakma képtelen meghálálni a politika futballnak nyújtott támogatását”.
Abban mindkettőjük véleménye megegyezik, hogy talán a sorozat végéig várni kellene a számonkéréssel – valóban, a felindultság rossz tanácsadó, ráadásul a rendszer átalakításának megkezdése ne ad hoc módon történjen. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is, a baj viszont az, hogy én nem nagyon látom ebben a zavaros-langyos fürdővízben azt a bizonyos gyereket, akire úgy vigyázni kellene.
Az rendeli a zenét, aki a pénzt adja, tartja a mondás. Nem kérdés, a magyar futball észhez térítése stratégiai döntés. De az nem lehet, hogy az egyik oldalon befolyik a rengeteg közpénz és taotámogatás, a másik oldalon – az új stadionokat leszámítva (de mint tudjuk, a stadion nem játszik) – pedig nem nagyon látszik a produktum. Nincs meghatározva, hogy mit követelünk a kimenő oldalon. Jó, lehet erre azt mondani, hogy az egyenletben túl sok az emberi tényező, nem érvényesek a klasszikus közgazdasági modellek, de megnyugtatok mindenkit, ez ott is így van, ahol megy a futball.
Igen, Bölöninek abban száz százalékig igaza van, hogy a szakma képtelen meghálálni a politika támogatását. Magyarán a közeggel van baj (még mindig), és a közeg beszippant, Bernd Storck is szépen belesimult, mondhatnám, Andorrában igazi magyar lett. A közeggel kapcsolatos kritika mellé még azt szokták, szoktuk odabiggyeszteni, hogy felvetődik a felelősség kérdése is. A magyar futballban érdemi számonkérés, felelősségre vonás nem történt, nem történik. Ezt mindenki tudja.
Olyasmi kellene ebbe a magyar futballba, amit nem tud mindenki, mégis eredményre vezet.