Kleinheisler erejében bízhatunk; a közönség elégedett – de látszik, miben kell fejlődni

1. NEM ALÁRENDELT CSAPAT A MAGYAR

A Hollandia elleni 2012-es 1–4 óta nem járt Magyarországon olyan csapat, amelyben világklasszis játékos pályára lépett. Akkor az oranjében Robin van Persie-t és Wesley Sneijdert láttuk élőben futballozni, most a horvátok elleni mérkőzésen Luka Modricot vettük közelebbről szemügyre (pechünkre – vagy mázlinkra – Ivan Rakiticről lemaradtunk sérülése miatt). Déli szomszédaink nemzeti együttesét joggal nevezhetjük erős csapatnak – igaz, nem tartozik Európa élválogatottjai közé, de nem lenne meglepő, ha a nyolc közé jutna Franciaországban.

A döntetlen mindenképp pozitív eredmény az Eb-felkészülés tükrében. Hasonló erősségű ellenfelek várnak ránk Franciaországban is – igaz, a nyári viadalon nagyobb tétje lesz a meccseinknek, így az osztrákok, az izlandiak és a portugálok sokkal harcosabbak lesznek, mint a horvátok voltak a Groupama Arénában.

A mieink hat meccse veretlenek hazai pályán (három győzelem, három döntetlen), legutóbb 2012 novemberében volt egygólosnál nagyobb különbségű vereségünk itthon (Norvégia ellen 0–2 Egervári Sándorral). Az amszterdami 1–8 óta csak három találkozónkon esett háromnál több gól (Dániával 2–2, Litvánia ellen 4–0, Görögország ellen 3–4), azaz napjaink magyar válogatottja ritkán arat sima győzelmet, de nem is törlik fel vele a padlót (megjegyzendő: Eb-győzelemre esélyesnek vélt együttessel nem találkoztunk a selejtező kezdete óta).

2. A VÉDŐINK TÉNYLEG VÉDEKEZNEK; LANG VAGY JUHÁSZ?

Dárdai Pál munkába állása óta különösen jól szerepelt a magyar védelem (a selejtezős csoportban kilenc gólt kaptunk, közülük négyet a görögök elleni szinte tét nélküli meccsen). Az szinte biztos, hogy Fiola Attila, Guzmics Richárd és Kádár Tamás alapesetben kezdő lesz Storcknál az Eb-n, a nagy kérdés az, hogy Lang Ádám vagy Juhász Roland (esetleg más?) lesz-e Guzmics párja a tengelyben.

Érdekes volt, hogy a pótselejtezőn Juhász eltiltása lejárta után sem került vissza a csapatba, hiszen Lang kitűnően játszott Oslóban. Juhász szombaton a kispadról nézte végig a horvátok elleni ütközetet – igaz, Storck a meccs után azt mondta, a következő felkészülési mérkőzéseken lehetőséget kap.

A vendégek gólját leszámítva többnyire jól zárt a védelmünk (Mandzukic találatánál viszont pocsékul, többen is nagyot hibáztak), Dibusz Dénesnek és Bogdán Ádámnak nem kellett óriási bravúrt bemutatni. Egy nálunk jobb válogatott alig tudott ziccert kialakítani (Horvátország háromszor találta el a kapunkat), ennél nagyobb dicséret nem kell Guzmicséknak.

Ami érdekes, hogy Storcknál – és már Dárdainál is megfigyelhető volt –, hogy a szélsővédőink nem segítik a támadásokat – vagy legalábbis nem úgy, mint korábban például Laczkó Zsolt vagy Varga József az Egervári-érában. Úgy tűnik, a kapitány tudatosan csökkentette Fioláék teendőit, hogy elsődleges feladatukat (a védekezést) a lehető leghatékonyabban lássák el, ez egyelőre működni látszik.

Régi problémánk a modern futball követelményeinek (támadások segítése) megfelelő szélsővédők felfedezése. Fiola és Kádár személyében Storck megtalálta alapembereit, de sérülés vagy eltiltás esetén gondban lehetünk. A horvátok ellen Korhut Mihály kapott bizonyítási lehetőséget, a debreceni bekk pedig nem vallott szégyent (bár Mandzukic góljából ő is kivette a részét). A 27 éves játékosnál – aki először játszott Storck keze alatt – csak a ferencvárosi Cristian Ramírez produkál jobb statisztikai mutatókat az NB I-ben a balhátvédek között, pályára lépése megérdemelt volt, egy 23 fős Eb-keretben pedig jó tartalék vagy alternatíva lehet.

A meccs összefoglalója

Mindenképp szükség van egy Elek típusú játékosra (aki a piszkos melót is elvégzi), mellette pedig nélkülözhetetlen egy Gerához hasonló irányító – igaz, a Fradi középpályása tegnapelőtt meglehetősen szürke volt, talán egy sorral előrébb vagy klasszikus védekező középpályással mögötte/mellette jobb produkciót tud nyújtani.

Kleinheisler László egy ország kedvence lett az oslói gólja után, de egyre nyilvánvalóbb, hogy Storck nemcsak a pótselejtezőre fedezte fel a vörös hajú középpályást, aki a norvégok elleni párharc után a Werder Bremenhez szerződött. A 21 éves Kleinheisler bátorsága, ereje kifejezetten biztató volt a hosszú távú jövőt (is) illetően, volt néhány jó indítása és remek, bivalyerős lövése. Ő, Kalmár Zsolt és Sallai Roland személyében vannak olyan fiatal magyar futballisták, akik később (talán nem is olyan soká) a válogatott karmesterei lehetnek – mint néhány éve Hajnal Tamás vagy Gera Zoltán. Az oslói hős játékán nem érződik a félelem, ugyanúgy nekimegy Luka Modricnak, mint anno az NB II-ben bárkinek.

Kleinheisler bombái

4. NIKOLICSBÓL SZÉLSŐ LESZ? ÉRDEMES-E ÖT CSATÁRRAL NEKIVÁGNI AZ EB-NEK?

Kellemes helyzetben van Bernd Storck, mert nem kell nagyítóval keresnie jó formában lévő magyar csatárokat. Másrészről viszont alapos fejtörést okozhat, hogy mikor ki játsszon a Böde Dániel, Németh Krisztián, Nikolics Nemanja, Priskin Tamás, Szalai Ádám ötösből. Sőt az is, hogy közülük kihagyjon-e bárkit az Eb-keretből vagy sem. Előbbi négy szép számmal termeli a gólokat klubjában, Szalai pedig nagyon hasznos tagja lehet a válogatottnak – még akkor is, ha szurkolók és a média egy része ezt erősen kétli.

Nem szabad elfeledni, a Hannover támadója is fontos szereplője volt az Eb-kvalifikációnak (Feröeren győztes gólt lőtt egy magyar szempontból gyenge mérkőzésen), egy csatárt pedig nemcsak találatai minősítenek (Szalainak szombaton volt például egy kitűnően lekészített labdája Kleinheislernek, amiből a középpályás szép lövést eresztett el). Dárdai és Storck többször védelmébe vette Szalait, mondván a rábízott feladatokat megoldja. Fogadjuk el, hogy a két szakember jobban ért a labdarúgáshoz, mint a futballszerető közvélemény.

Szombaton mind az öt vizsgált támadónk pályára lépett, sőt volt olyan, hogy Böde, Nikolics és Szalai egyszerre volt a gyepen. Az viszont egyértelmű, hogy nincs meg az első számú centerünk, ellenféltől és az edzőtáborokban látottak alapján dönt Storck az ék kilétéről. Jó eséllyel az Eb-n ötükből egyszerre legfeljebb csak kettő lesz kezdő – persze Storcknál elképzelhető meglepetés.

Ötük közül alapesetben egyedül a Katarban légióskodó Németh tud középen és szélen is hasznosan futballozni. Storck a horvátok ellen Nikolicsot is hasonló módon használta. Az ötlet nem volt rossz (Bukarestben Dárdai is ezzel próbálkozott), a lengyel élvonal gólkirályjelöltje nem mozgott rosszul, de látszik, hogy nem ez az igazi posztja. Nikolics akkor tud eredményes lenni, ha középen rengeteg labdával tömik a társak (mint ahogy tette azt egyszer-kétszer Kleinheisler), és bőven kap időt a bizonyításra. Ilyen értelemben a válogatott játéka nem fekszik a volt Videoton-csatárnak, hiszen nálunk csalódást keltően kevés az indítás, a kulcspassz és a ziccer. Az is fontos kérdés, hogy ha Némethre és Nikolicsra valóban szélsőként számít majd Storck, akkor mi lesz Stieber Zoltánnal, Gyurcsó Ádámmal és Lovrencsics Gergővel.

5. A TÁMADÓJÁTÉKUNK TOVÁBBRA IS ÖTLETTELEN

Továbbra is negatív elem, hogy nemzeti együttesünkből nagyon hiányzik a kreativitás, félelmetesen kevés olyan passzunk van, ami helyzetbe hozza a társat (a magunk részéről tegnap egyet sem tudtunk feljegyezni) és alig-alig cselezünk. Pedig vannak ötletes megoldásokra képes játékosaink (Nagy Ádám például egyszer szépen elküldött gyufáért két horvátot), de az összképen ez nem változtat: a válogatottunk támadójátéka erősen ötlettelen. Storckot dicséri, hogy a horvátok ellen bátran átállt két-, ha a szélen játszó Nikolicsot is belevesszük, akkor háromcsatáros játékra. A második félidőben jó értelemben véve lett agresszívabb a magyar csapat, érződött, hogy a címeres mezben lévők nem ismerik az elvesztett labda fogalmát, ez korábban gyakran hiányzott.

6. TELJES TÁMOGATÁS – A SZURKOLÓK RÉG VOLTAK ILYEN KÖZEL A JÁTÉKOSOKHOZ

Erre a küzdeni akarásra pedig vevők a szurkolók. Az elmúlt tíz-húsz évben talán most a legjobb a kapcsolat a drukkerek és a játékosok között. Tökéletes példa erre Dzsudzsák Balázs, aki a szombati összecsapás előtt mikrofont ragadva megköszönte a nézők támogatását, gólja után pedig (nem először) a kapu mögötti fanatikusokhoz rohant ünnepelni. Vagy Böde Dániel, akit rendre a pályára követel közönség, de láthattuk, hogyan ünnepelt a szurkolókkal együtt Szalai Ádám az Eb-kijutást követően az egyik budapesti kocsma pultjában.

Most nincs a kapitány lemondását követelő zendülés, nincs a lélektelen játékot kifogásoló pfujolás, nincs üres lelátó, és bár közönségszórakoztató játék sincs, a szurkolók teljes vállszélességgel Dzsudzsákék mögött (mellett) állnak, és epekedve várják, hogy Franciaországban is szép eredményeket érünk el.

MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 1–1 (0–1)
Budapest, Groupama Aréna, 20 300 néző. Vezette: Príhoda (cseh)
Magyarország: Dibusz (Bogdán, a szünetben) – Fiola, Guzmics, Lang, Korhut – Nagy Á. (Elek, a szünetben), Gera Z. – Németh K. (Nikolics, a szünetben), Kleinheisler (Böde, 80.), Dzsudzsák (Stieber, 81.) – Priskin (Szalai Á., a szünetben)
Horvátország: L. Kalinic – Corluka, Vida, Schildenfeld, Vrsaljko – Modric, Antolic, Kovacic (Srna, 75.) – Brozovic, Mandzukic, Perisic
Gólszerző: Dzsudzsák (79.), ill. Mandzukic (29.)

ONLINE KÖZVETÍTÉSÜNK ITT!