A két válogatott az 1938-as vb-selejtezőn találkozott először egymással. Az MLSZ ajánlatot tett, hogy a kvalifikáció egymeccses legyen, s azt is nálunk rendezzék meg. Az esélytelen görögök belementek, aztán beleszaladtak egy nagy vereségbe (1938. március 25.). A Hungária körúton 14 ezren látták, hogy 11:1-re nyertünk. Az újpesti Zsengellér Gyula öt, a kispesti Nemes József három gólt szerzett. A siker után 24 órával már nem a győzelem volt a téma, hanem az, hogy Dietz Károly szövetségi kapitány kihirdette vb-keretét. Ha azt hinnék, hogy a három gólt szerző Nemes kimaradása adott okot a polémiára, tévednek: Cseh II László mellőzését vitatták, akit bohém természete miatt kihagyott a kapitány. „Matyi” a következő bajnokin hiába válaszolt négy góllal, továbbra is kegyvesztett maradt.

A következő mérkőzésre majd' négy évtizedet kellett várni. Az 1978-as vb előtt egy selejtezőcsoportba került a görög és a magyar válogatott, amely Athénban kezdte a sorozatot. Baróti Lajos együttese nyerhetett volna, ám Kereki Zoltán góljával csupán 1–1-es döntetlenre futotta (1976. október 9.). Talán ha Törőcsik András nem csak négy nappal később, az osztrákok ellen mutatkozik be a válogatottban... Ám a visszavágóra (1977. május 28.) már ünnepi hangulatban készült az ország, a győzelem a pótselejtezőt jelentette. Ma már szinte hihetetlen, de igaz: akkoriban hazai pályán a magyar válogatott valamennyi ellenfelével szemben esélyesként lépett pályára. A két fradista, Pusztai László és Nyilasi Tibor az első negyedórában eldöntötte a meccset, Fazekas gólja pedig fölényessé tette a győzelmet. Baróti azért óvatos volt. „Hosszú, buktatókkal teli úton vagyunk túl, de a neheze, a Bolívia elleni két mérkőzés még hátravan.” Aztán a bolíviaiak még annyi gondot sem okoztak, mint a görögök.

Magyarország–Görögország 3–0

Az 1980-as Eb selejtezőiben viszont alaposan visszavágtak a déliek. A sikertelen argentínai vb-t követően a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöttük. A kudarc következményeként Kovács Ferenc az új ciklusban új csapat építésébe kezdett, Szalonikiben (1978. október 29.) mégis súlyos vereséget szenvedtünk (4–1). Félidőben még 0–0 volt az állás – annyi, mint majd a budapesti találkozó (1979. május 2., Népstadion) végeredménye. A magyarok ellen gyűjtött három pont nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a görögök történetük során először eljutottak az Eb nyolcas döntőjébe (s egyáltalán, bármilyen nagy tornára, az olimpiákat nem számítva). Akkor még nem tudtuk, azóta bebizonyosodott: ha Eb-selejtezőben összekerültünk velük, mi húztuk a rövidebbet. Azaz ők a mumusaink!

Görögország–Magyarország 4–1

Mészöly Kálmánnak sem hozott szerencsét, hogy a sikertelen 1982-es vb-szereplés után Luxemburg, Anglia és Dánia mellett a görögöket vetette utunkba a sors(olás). Noha a közvélemény borítékolta a hazai győzelmet, főleg szegény Zsiborás Gábor óriási hibái miatt 3–2-re vesztettünk (1983. május 15., Népstadion). A visszavágónak már nem volt jelentősége, az új kapitány, Mezey György ült a kispadon. Ám hiába játszott jól Törőcsik, csupán 2–2-es döntetlenre futotta (1983. december 3., Szaloniki), végül a válogatott csak negyedik lett csoportjában. Nem véletlen, hogy Mezey azt nyilatkozta a mérkőzést követően. „A körülmények figyelembevételével elégedett vagyok az eredménnyel.”

Magyarország–Görögország 2–3

Szinte sorsszerű, hogy az előzőnél még sikertelenebb vb-t (1986, Mexikó) követően az Eb-selejtező 5. csoportjában Görögország is ellenfelünk volt. A megszokott kapitányváltás nem hozott szerencsét, Mezeyt Komora Imre váltotta, aki a népharag hatására tisztogatásba kezdett, ám mire a vb-től a görögök elleni meccsig érkeztünk (1986. november 12., Athén), kiderült, Magyarországon nincs annyi jó futballista, hogy néhány „mexikóit” nélkülözni lehetne. De Athénban ez sem számított, kikaptunk 2–1-re – a magyar gólt a később Voloszba igazoló Boda Imre szerezte. Komora a meccs előtti taktikai értekezleten ezt mondta. „Ha itt vesztünk, lehet, hogy lejár a mandátumunk...” Talán mondani sem kell, a budapesti találkozóra (1987. október 14.) már új kapitány készítette fel a csapatot, de nem a Komorát éppen az athéni vereség után követő Verebes József, hanem már Garami József... A meccsen nem a görögök voltak az „istenek”, hanem Détári Lajos és Bognár György: vezérletükkel negyed óra alatt hazavágtuk őket (3–0). Az Eb-selejtezők közé most egy rossz emlékű vb-kvalifikáció tolakodik. Jenei Imre együttesének az idegenbeli 0–0 (1993. november 11., Szaloniki) siker volt, a vitatható 11-essel elveszett (0–1) budapesti meccs (1994. március 31.) kudarc, igaz, győzelemmel sem jött volna el Amerika. Nem úgy, mint a görögöknek.

Magyarország–Görögország 3–0

Végül egy szintén sikertelen Eb-selejtező. De Várhidi Péter legalább elmondhatja magáról, hogy mindkét mérkőzésen ő volt a kapitány. S irónia nélkül azt is, hogy a 2004-es Európa-bajnok, azaz a címvédő volt az ellenfél. Ehhez képest sem a kint (2007. június 2., Iraklion), sem az itthon (2007. november 21.,Budapest) elszenvedett vereség (2–0, illetve 2–1) nem volt megrendítő, ám olyan futballista, aki tétmeccsen sikeres volt a görögök ellen, csupán egyetlen volt a pályán: a 60. születésnapja alkalmából a pesti meccs előtt felköszöntött Fazekas László...

Mondhatnánk, hogy a tét bénította meg a magyar lábakat, de nem. A két válogatott négy tét nélküli mérkőzése alapján nem így van. Az elsőn (1988. november 15., Athén), Mezey György második kapitánysága idején sima 3–0 volt oda, a szakvezető pedig ezt nyilatkozta. „Mit mondjak? Ma este ennyit tudott a csapat. Valami hasonlóra lehetett számítani, bár ekkora különbségű vereséget azért nem vártam volna. (...) Sajnos a legutóbbi, Észak-Írország elleni vb-selejtezőn szereplő csapatból nem csupán az a négy-öt ember hiányzott, aki most nem lehetett itt (...) megbomlott a csapategység, egy alaposan felépített játékrendszer. Ha belegondolok, nem is lehetett más a végeredmény.”

Hogy jobban értsük: a két mérkőzés között robbant ki a bundabotrány, ami a szövetségi kapitány szavaival élve azt jelentette, jóformán a rendőrség állította össze az együttest. Majd' egy évvel később (1989. október 25., Népstadion) már Bicskei Bertalan tehette ezt, nem sok sikerrel, mert egy alacsony színvonalú találkozón langyos döntetlen született (1–1). Nem tévedünk sokat, ha a harmadik barátságos meccset a magyar szövetségi kapitány személyének tulajdonítjuk. Otto Rehhagel regnáló Európa-bajnok együtteséhez látogatott a Lothar Matthäus-féle gárda (2005. november 16., Athén). A 2–1-es vereséggel végződő mérkőzésen a válogatott nem a legjobb összeállításban játszott, de Matthäus nem mentegetőzött „(...) a legkevesebb, hogy ma nem voltunk koncentráltak... Hét-nyolc alapemberem ugyan hiányzott, ám ma jó néhányan, köztük az őket helyettesítők sem szolgáltak rá a bizalmamra. Válogatott mezben ennél sokkal többet kell nyújtani.”

Azért egy jó hírrel zárjuk – a négy tét nélküli meccsen aratott egyetlen magyar győzelemmel. A legutóbbi magyar–görög (2008. május 24., Puskás Ferenc Stadion) meccset a mieink nyerték 3–2-re. Dárdaival...

Magyarország–Görögország 3–2