Válogatott: „El tudom képzelni, Dzsudzsák mit gondolt Egerváriról”

„A magyar labdarúgás jelenlegi szintjén egy nagyon egyszerű játékra képes, én ezt láttam vissza a mostani válogatottól és a kapitánytól – utalt a Dárdai irányításával megvívott őszi válogatott mérkőzésekre Kiss László. – Amikor nyertünk Dárdaival, mindkétszer az ellenfél játszott jobban, ezt a kapitány is elismerte, de a szerencséből, ami korábban többször elpártolt tőlünk, abból visszakaptunk valamit. A feröeri győzelmünk annak fényében hatalmas siker, hogy ők nyerni tudtak Görögországban. Szakmailag azonban semmiféle előrelépés nem történt, egy itthon dolgozó magyar edző is hozta volna ezt hét pontot a válogatottal a legutóbbi három selejtezőn, ebben biztos vagyok. Ami mégis új volt Dárdai alatt, az a hangnem. Ahogyan Dárdai beszélt, azt magyar edző nem merte volna vállalni. Nem kérte volna azt a szurkolóktól, hogy Finnország ellen legyen bármi az eredmény, nyolcvan percig ne szidjuk a csapatot, mert az újságok azonnal szétszedték volna.”

„A magyar edzőkkel szemben nincs bizalom itthon, Dárdai mögött meg ott a médiatámogatás és az ország egyik leggazdagabb embere. Ami még különbség, hogy a Dárdai előtti kapitányok nem voltak független emberek, valakinek mindig meg akartak felelni, de leginkább mindenkinek. Dárdai Berlinből jött haza, ő ezt nem érezhette. A bizalmat akkor veszítették el a magyarországi kapitányok, amikor a stadion lelátóján meg akartak felelni a VIP-páholyban ülőknek, és kettő egyes vezetésnél nem szakmai indokoktól vezérelve becseréltek valakit, akin aztán elment a meccs.”

A tréner azonban nem csak ebben lát különbséget a válogatottnál.

„Azok a játékosok, akik a mai magyar válogatott gerincét képezik, hozzánk képest nagyon gazdag emberek. Egy magyar edző nem állhat velük csak úgy szóba, nem partner számukra. Csak egy olyan edzőt fogadnak el, aki egzisztenciálisan hasonló szinten van velük, márpedig Dárdai Berlinből érkezve ilyen. Amikor Egervári Sándor bement az öltözőbe, el tudom képzelni, hogy Dzsudzsák mit mondott neki, vagy legalábbis mit gondolt róla.”

Dárdai Pál érkezésével futballvezetők is más hangvételű és tartalmú nyilatkozatokat adtak, Kiss László szerint ezzel mintegy beismerték saját felelősségüket a korábbi rossz döntéseikért. Viszont a stílusváltással jó útra léptek.

„A mai futballra jellemző őszinte vezetői nyilatkozatokkal, akár a szövetség elnöke vagy főtitkára részéről, tényleg elindulhat felfelé a magyar labdarúgás. Ezekben a kinyilatkoztatásokban van pozitívum, mindenekelőtt az, hogy megpróbáljuk helyretenni a magyar futballkultúrát a nemzetközi közegben. Mivel önállóan nem lehet beszélni magyar futballkultúráról, már nincs öltözőbeli viselkedési kódex, nincs öltözőbeli hierarchia."

Kiss László az interjúban emlékeztetett arra, hogy a magyar válogatottban lévő játékosokat magyar edzők találták meg és nevelték fel, mégis kritikus és bizalmatlan a közeg a magyar trénerekkel szemben. A válogatott mellett mégis magyar szakembereket látna szívesen, legalább a stáb tagjaiként, hiszen a magyar futball problémáit csak magyar futballedzők értik meg, érzik át és tudnak rá megoldást találni.

„Sokkal könnyebb külföldön egy működő rendszerben helytállniuk az edzőknek, mint egy olyanba bekapcsolódniuk, ami nemhogy akadozva működik, lényegében még fel sem állt. Itt jegyezném meg, hogy egyetlen más magyar foglalkozásról sem hallottam, hogy alkalmatlan lenne a munkára, amit csinál, kizárólag a magyar futballedzőkről. Nem hinném, hogy ez valóban így lenne. Ha Dárdait nem sikerült megnyerni a folytatásra, akkor el tudom képzelni, hogy ismét külföldi szakember legyen a szövetségi kapitányunk, viszont a mellette dolgozó stábnak színtiszta magyar szakemberekből kellene állnia. Ha elárasztanak minket külföldi edzőkkel, nem lehet előrelépésről beszélni.”