„Dárdai Pál teljesen más mentalitást hozott a magyar válogatottba, azt, ami külföldön megszokott. A második félidőben úgy teljesítettünk, ahogy a kapitány eltervezte. Csúsztunk-másztunk a labdáért, a végsőkig küzdöttünk. Egy félidő kellett ahhoz, hogy a megilletődöttség alól felszabaduljunk. A kapitány elhitette velünk, hogy Bukarestben is lehet esélyünk, de kellett hozzá negyvenöt perc, mire ez tudatosult bennünk” – mondta Dzsudzsák Balázs a Nemzeti Sport Online-nak a mérkőzés után, majd a szabadrúgásgóljára is kitért.
„Ha úgy éreztem volna, hogy nem tudok hozzátenni a mérkőzéshez, lehet, hogy átengedtem volna a lehetőséget Tőzsér Daninak, hiszen neki is nagyon jó a rúgótechnikája, de ha nem jön oda, lehet, hogy másképpen rúgtam volna el. Nyilasi Tibor a hét elején megkérdezte, hogy miért csak két méterről futok neki a labdának. A lefújás után nyakon vágott, hogy erről beszélt...” – mondta a magyar válogatott csapatkapitánya.
„Azt sem tudtam, hová szaladjak. Legszívesebben a saját szurkolóink előtt ünnepeltem volna a gólomat, de féltem, hogy mindenki utánam jön a saját térfelünkre, és elkezdik a játékot. Nagy feszültség szabadult ki belőlem, kis túlzással vártam a meccs végét, hogy valami eredménye is legyen a gólomnak” – vélekedett Dzsudzsák, aki a labda elrúgásának pillanatában már érezte, hogy gól lesz a lövésből.