„Bár volt olyan lap, amely keresett mögöttes indokot, a hivatalos verzió nagyon egyszerű – mondta Lőw arra a felvetésre, hogy miért mondott nemet Dárdai felkérésére. – Megkérdeztem a klubot, a vezetőktől pedig röviden azt a választ kaptam, hogy jelen pillatanban a csapat eredményei és programja sem engedi meg, hogy nélkülözzenek. Az Európa-ligában érdekelt klubként december közepéig tele van a versenynaptárunk, példa nélküli, hogy egy ilyen klubnál a pályaedzőt több napra vagy akár hetekre nélkülözzék.”
Lőw szerint a válogatottnál rá kirótt feladat is nehéz lett volna, amit a jelenlegi munkaköre mellett képtelenség lett volna ellátnia.
„A salzburgi munkám teljes embert kíván, sok időmet lefoglalja. Reggel általában nyolckor kezdek, és este nyolcra esek haza, pici lányaimat keveset látom. A válogatott összetartásai alatt a családtól és a salzburgi csapattól is hiányoztam volna. A vezetőedzőnknek hat-nyolc edzést kellett volna egyedül levezényelnie, pedig ez még kettőnknek is nehéz feladat. A BL-nek nagy tervekkel vágtunk neki, a klub és a keret is ki volt rá hegyezve, így a kiesés után megrogyott az együttes, a búcsú pszichésen megfogta a játékosokat. Most a bajnokságban sem jönnek az eredmények, elképzelhetetlen, hogy egy klub ilyen fontos időszakban nélkülözze a pályaedzőjét. A szerződésem még másfél évig él, ebben az időszakban a vezetőség rendelkezik a sorsomról.”
A szakmai kihívás edzőként a válogatott mellett is óriási, Lőw tisztában van azzal, hogy Dárdai Pálnak „nincs könnyű dolga”.
„Kevés ideje van, és számára edzőként ismeretlen a feladat. Általa kevésbé ismert labdarúgókat kell felkészítenie arra, hogy azt a rendszert, amit ő a legjobbnak vél, a rendelkezésre álló rövid idő alatt begyakoroltassa a játékosokkal. Többen kritizálták, hogy nincs megfelelő edzői múltja ehhez a poszthoz, viszont olyan játékosmúltja és tapasztalata van a Bundesligából, ami a többi edzőnek nincs meg. A kint eltöltött évek, évtizedek alatt sokat tapasztalt és látott, több edzővel dolgozhatott. Fel tudja mérni, hogy milyen irányvonalat kell képviselnie a válogatottnál, és erről hogyan győzze meg a keret tagjait. Képesnek tartom rá, hogy megtalálja azt az utat, amin szövetségi kapitányként haladni akar a válogatottal, és arra is, hogy ezt az elképzelését a játékosokkal megértesse, mentálisan felépítse a csapatot. Hogy ez milyen eredményre lesz elég, majd meglátjuk. Minden edzőnek megvan a maga elképzelése, játékrendszere, amiben hisz, amit a sajátjának érez. Palinak is megvan. Szerintem a korábbi kapitányéhoz képest változik a válogatott rendszere és felállása."
Lőw pozitív gondolatokkal várja Dárdai válogatottbeli bemutatkozását, a bukaresti találkozót. Nem zárja ki, hogy az ideiglenesen kinevezett kapitány hosszabb távra is megoldást jelenthet.
„Elképzelhető, hogy Pali egymásra talál a csapattal ezen a három mérkőzésen. Abban az esetben, ha ő is látja az előrelépés lehetőségét, és érzi magában a kihívást, szerintem elgondolkodik a folytatáson. Egy edzőnek a non plus ultra, hogy hazája szövetségi kapitánya legyen. Ha úgy alakul, hogy mégsem vállalja, vagy nem kérik fel a maradásra, nem az én tisztem döntést hozni arról, ki legyen az utódja, magyar vagy külföldi szakember. Biztos vagyok abban, hogy megalapozott, jó szakmai döntések születnek, és akkor láthatunk fejlődést.”
A salzburgi pályaedző, korábbi 25-szörös válogatott szerint a játékoskeret megvan, nagy csodát senki se várjon el Dárdaitól, de még az utódjától sem.
„Tíz-tizenöt klasszist nem akasztunk le hirtelen, így a mindenkori kapitánynak azokkal kell dolgoznia a válogatottnál, akik már most is a keret tagjai. A bő kereten kell egy kicsit szűkíteni, és azzal nekivágni a feladatoknak. Nem irigylem Palit, hiszen nemcsak az ő, hanem a mindenkori magyar kapitány számára sem könnyű a feladat, bár roppant megtisztelő.”