– El tudom képzelni, hogy nagyjából mennyi lehetett a vérnyomása a Magyarország–Észak-Írország meccs alatt…
– Nem volt könnyű végignézni azt a mérkőzést – mondta Mészöly Kálmán, aki korábban háromszor dolgozott szövetségi kapitányként a nemzeti csapat élén. – Az a helyzet, hogy ma is ugyanolyan szenvedéllyel szeretem a futballt, mint játékosként, edzőként vagy kapitányként. Fájó vereség volt, amelyet elszenvedtünk az Európa-bajnoki selejtezőn, de ami azóta történik, az legalább annyira bánt.

– Mire gondol?
– Arra a hangulatra, amely kialakult a magyar labdarúgásban. Szinte mindenki kapitányváltást sürget, még olyanok is, akik korábban tevőleges szerepet vállaltak abban, hogy Pintér Attilát nevezzék ki.

– Ön szerint nem kellene leváltani Pintér Attilát?
– Nem bizony! Egy tétmeccs után, még ha az vereséggel is végződött, egyszerűen vétek ilyen döntést meghozni.

– Tehát Pintért alkalmasnak találja erre a feladatra?
– Azt mondom, meg kell adni neki az esélyt a folytatásra, a bizonyításra. Pintér Attila világgá kergetése helyett én mást javasolnék.

– Éspedig?
– A sokszor, százszor, ezerszer emlegetett összefogást. Azzal most nem vagyunk előrébb, ha mindenki pocskondiázza a kapitányt, ismétlem, még azok is, akik korábban lelkendezve szavazták meg a kinevezését. Pintér dolgozzon tovább, de én odatennék mellé egy stábot, amely segíti a munkáját.

– Gondolja, hogy ebbe Pintér belemenne?
– Le kell ülni Pintér Attilával, és el kell neki mondani, hogy Bukarestben, a románok ellen élet-halál meccs vár ránk. És némi pátosszal azt is mondanám, a magyar futball jövője múlhat azon a találkozón. Nem győzöm hangsúlyozni az összefogás fontosságát, mindenki mondja a magáét, mindenki okoskodik, ahelyett, hogy azon törné a fejét, mivel és hogyan tudná segíteni a romjaiban lévő magyar futballt.

– Mégis, kikre gondol Pintér Attila segítőiként?
– Én már a stábját is átszervezném, nem megbántva senkit, de a válogatott mégiscsak a nemzetet képviseli, ott olyan emberekre van szükség, akikre felnéznek a szurkolók és a játékosok is. Azonnal hazahívnám Király Gábort, s kinevezném kapusedzőnek. De ami ennél is fontosabb, tapasztalt szakemberekre lenne szükség, akik Pintér Attila munkáját segítik, akikkel leül és megbeszél mindent, akiknek elfogadja a tanácsát.

– Mi a kiút a magyar futball válságából?
– Csak az összefogás. S elég a dumából. Főleg a futballisták szövegeléséből. Nekem ne sírjanak az újságíróknak, inkább játsszanak, és én azt mondom Pintérnek, ha marad, igenis meg kell keresni Szalai Ádámot, sőt, Huszti Szabolcsot, pokolba az önérzettel, a nagy arccal, amikor a sportág jövőjéről van szó. Épülnek a stadionok, és ahelyett, hogy fejlődne a futballunk, egyre hátrébb és hátrébb kerülünk.

A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN ELOLVASHATJA A TELJES INTERJÚT, AMELYBEN MÉSZÖLY KÁLMÁN BESZÉL A „BUKARESTI HÁBORÚRÓL”, A MAGYAR FUTBALL VÁLSÁGÁRÓL, ÉS FELIDÉZI SAJÁT KAPITÁNYKODÁSA IDŐSZAKÁT ÉS JÁTÉKOSMÚLTJÁT IS.