Grosics Gyula családja tegnap még azt közölte az MTI-vel, hogy a „Fekete Párduc” egy kontrollvizsgálatot követően került kórházba. A Nemzet Sportolóját az elmúlt években többször is kórházban ápolták, 2008-ban például a tüdeje is kilyukadt, az intenzív osztályra került.
| A főváros saját halottjának tekinti Grosicsot |
| Emlékműsorok Grosics tiszteletére, részvétnyilvánítások |
Az 1926. február 4-én született Grosics szülővárosában, Dorogon kezdte futballkarrierjét. 1947-ben a fővárosi MATEOSZ-hoz, majd a Bp. Honvédhoz került, pályafutását Tatabányán fejezte be. A kispesti csapattal három bajnoki címet nyert.
A válogatottban 1947 és 1962 között 86 alkalommal védett, megjárt három világbajnokságot (1954, 1958, 1962), az elsőn ezüstérmet szerzett. 1952-ben olimpiai bajnok lett.
Pályafutása befejezése után edzősködött, dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Később a Bp. Volán elnöke volt.
A legendás, klasszikus Aranycsapatból, abból az együttesből, amely 1953-ban 6:3-ra nyert Londonban Anglia ellen, már csak a jobbhátvéd Buzánszky Jenő van közöttünk.
| Buzánszky Jenő, aki Grosics Gyula pénteki halálával az egyetlen élő tagja a legendás Aranycsapatnak, mély fájdalommal értesült barátja elvesztéséről. Buzánszky az MTI-nek elmondta: pénteken kora délután együtt kellett volna utaznia Grosiccsal Berlinbe. A Német Labdarúgó-szövetség ugyanis meghívta őket az 1954-es berni világbajnoki döntő 60. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre. „A barátom marad örökre. Együtt éltünk át szép sikereket és kudarcokat. Mindig lehetett rá számítani – mondta telefonon a repülőgép felszállására váró Buzánszky. – A napokban kórházban volt, és mondta, hogy nem tud jönni Berlinbe velem. Reméltem, hogy felgyógyul, hazamehet, és megint mehettünk volna ünnepségekre, baráti összejövetelekre. Ennek a közös útnak most vége.” Az 1954-es svájci vb berni fináléjában a németek 3:2-re legyőzték az Aranycsapatot. |
