– Miután a románok elleni meccset követően sem dicsérte agyon magát, csak félve kérjük a törökök elleni produkciója értékelésére.
– Pedig belülről úgy éreztem, jobban sikerült az isztambuli meccsem, mint a budapesti. A románok ellen mintha engem fogott volna meg a zárt kapu, nem éreztem magam elég magabiztosnak, az utolsó pillanatokban beszedett gól pedig elég mély nyomokat hagyott bennem.
– A második játékrész eleje sem mutatott tökéletes összhangot, Kádár Tamás megállt, Király Gábor nem jött, ön pedig lemaradt a gólt bólintó törökről.
– Hibáztam, ez kétségtelen: abban a szituációban úgy éreztem, távolabb van tőlem az ellenfél. A második félidőben azonban előttünk adódtak nagyobb lehetőségek.
– Nyilván az is bántja, hogy a Nemzeti Sport Online olvasói Szalai Ádám után az ön teljesítményét értékelték a legkevésbé jóra – hogy elegánsak maradjunk.
– Természetesen fáj, de abszolút elfogadom az ítéletet. Egy profi futballistának ezt el kell viselnie, az én dolgom az, hogy ha Egervári Sándor legközelebb is számít rám, jobb teljesítménnyel jelentkezzem, és olyan formát mutassak, amivel kiváltom a szurkolók elismerését is.