Immár két éve nincs közöttünk a leghíresebb magyar, Puskás Ferenc

Vágólapra másolva!

2008.11.17. 11:17

Címkék

2006. november 17-én, reggel 7 órakor hunyt el Puskás Ferenc, a Bp. Honvéd és a magyar labdarúgó-válogatott egykori kiváló balösszekötője. Mindennek immár két éve, Öcsi bácsi emléke azonban továbbra is bennünk él.

Fotó: NS-archív

Puskás Ferenc két éve hunyt el

Fotó: NS-archív

Puskás Ferenc két éve hunyt el

Puskás (Purczeld) Ferenc

Született: 1927. 04. 01., Kispest

Játékos-pályafutása: 1939–1956: Kispest, majd Bp. Honvéd, 1958–1967: Real Madrid

Edzői pályafutása: 1967: Hercules Alicante, 1967: San Francisco Gales, 1967–1968: Vancouver Royals, 1969: Alavés, 1970–1974: Panathinaikosz, 1974–1976: Colo-Colo, 1976–77: Szaúd-Arábia, szövetségi kapitány, 1977: Murcia, 1978–1979: AEK Athén, 1979–1984: Al-Maszri, 1985: Sol de América, 1986: Cerro Porteno, 1988–1991: Panhellenic South Melbourne, 1993: magyar szövetségi kapitány

Sikerei játékosként: magyar bajnok (1949–50, 1950, 1952, 1954, 1955, valamint nem hivatalos bajnoki cím 1956-ban), spanyol bajnok (1960–61, 1961–62, 1962–63, 1963–64, 1964–65, 1966–67), spanyol kupagyőztes (1958, 1962), BEK-győztes (1959, 1960, 1966), Világkupa-győztes (1960), olimpiai bajnok (1952), vb-ezüstérmes (1954)

Sikerei edzőként: görög bajnok (1969–70, 1971–72, 1978–79), ausztrál bajnok (1990–91), ausztrál kupagyőztes (1990)

Elismerései Európa leggólerősebb játékosa (1948), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), a FIFA Hall of Fame tagja (1998), a 20. század legjobb magyar játékosa (2001), a Nemzet Sportolója (2004)

Rekordjai: a legtöbb gól egy mérkőzésen (7, 1949. február 19.), a legtöbb gól egy szezonban (50, 1948), a harmadik legeredményesebb futballista a 20. században (489 gól), Magyarország harmadik legeredményesebb játékosa (357 gól, 1943–1956), a magyar válogatott leggólerősebb játékosa (84 gól), a 13. legeredményesebb játékos a spanyol ligában (155 gól, 1958–1967), a harmadik leggólerősebb játékos a BEK-ben

Puskás Ferenc 1942-től tartozott a Kispesti AC labdarúgócsapatának felnőttkeretéhez, 1943-ban ott mutatkozott be az élvonalban, és magyarországi pályafutása alatt nem is lett hűtlen a klubhoz, csak a KAC, illetve jogutódja, a Budapesti Honvéd színeiben szerepelt.

A fiatal balösszekötő hamar helyet követelt magának az együttesben, ahol sokáig édesapja, a Vasas és a Kispest egykori kiváló labdarúgója volt az edzője. Puskás a tehetségének köszönhetően már közvetlenül a második világháború után, 1945-ben magára húzhatta a címeres mezt, és góllal járult hozzá az Ausztria ellen aratott 5:2-es diadalhoz.

Első nagy válogatott tornája az 1952-es helsinki olimpia volt, ahol aranyéremig vezette a magyar együttest. A jugoszlávok elleni döntőben a kihagyott tizenegyesét szép góllal feledtette.

A magyar csapattól a svájci vb-n is elsőséget vártak, de a fináléban az NSZK váratlan, 3:2-es győzelmet aratott ellene.

Puskás 1956-ban elutazott a Honvéd dél-amerikai túrájára, ami miatt egy évre el akarták tiltani. A 84-szeres (később egy 1956-os meccs hivatalossá tétele után ez a szám 85-re nőtt) válogatott játékos úgy döntött, hogy nem tér vissza Magyarországra. Itthon ötször volt bajnok, négyszer gólkirály.

FIFA-eltiltása miatt csak 1958-ban mutatkozhatott be a Real Madridban, amellyel további szép sikereket ért el. 1960-ban például négy góllal járult hozzá a Frankfurt elleni BEK-döntőben aratott győzelemhez. Puskás egészen 40 éves koráig játszott a madridi csapatban, az ottani válogatott mezét pedig négyszer húzta fel.

Spanyolországban hatszor volt bajnok, egyszer kupagyőztes, háromszor BEK-győztes, négyszer pedig gólkirály.

Edzői pályafutását Alicantéban kezdte, majd Amerikában a Vancouvert irányította. Egy rövid, az Alavésnél töltött kitérő után a legnagyobb sikereit szakvezetőként a görög Panathinaikosszal érte el, amelyet eljuttatott a BEK-döntőig.

Dirigálta később a Murciát, egykori realos csapattársával, Hector Riallal irányította egy rövid ideig Szaúd-Arábia válogatottját, majd a chilei Colo-Colo, az AEK Athén és az egyiptomi Al-Maszri következett.

Edzői pályafutása utolsó éveiben dolgozott a paraguayi Sol de Américánál és Cerro Portenónál, illetve az ausztrál South Melbourne-nél is.

1993-ban Jenei Imre lemondása után kérték fel a magyar szövetségi kapitányi posztra, amelyet négy mérkőzésre el is vállalt. Ő sem tudott csodát tenni a vb-selejtezőkön gyengén szereplő nemzeti tizeneggyel, ám az Írország elleni 4–2-es győzelem máig emlékezetes.

A legendás labdarúgó az utolsó éveiben súlyos, Alzheimer-kór-szerű betegségtől szenvedett, így a közszerepléstől ekkor már visszavonult.