Boldog a kapitányunk, gyilkosak a pillantások

- Amikor a fotózáshoz sietett, azt kérdezte, hogy Torghelle Sándor neve mellett mi az a hetes szám: netán az, hogy hányszor futott lesre? Kevesellte a csatárnak adott NS-osztályzatot?
- Nem biztos, hogy nekünk itt most osztályzatokról, vagy számokról kellene beszélnünk, de ha már szóba hozta… - mondta egy hamiskás mosoly kíséretében Lothar Matthäus. - Torghelle Sándor sokat tett a győzelemért, de azért még messze van a csúcsformájától. Ugyanakkor nem értettem, hogy a rengeteget dolgozó Hajnal Tamás vagy a hátul hibátlanul futballozó Vanczák Vilmos például miként kaphatott ötöst a lapjuktól. Azt gondolom, a csapatból öt, vagy hat futballista jóval gyengébb kritikát érdemelt volna… Persze, mindenki másként lát egy meccset, ugyanakkor számomra ez fontos visszajelzés, ugyanis a szurkolók elolvassák, és sokszor ez alapján ítélik meg játékosaim teljesítményét. Szerintem egy ilyen fölényesen megnyert meccs kapcsán túl szigorúan értékeltek.

- Mert nem csupán a második félidőt láttuk…
- Igen, igen… Az első negyvenöt perc. Erre azt mondom, hogy harcos, hajtós, kemény első félidőnk volt, és a meccs azon időszakában felőröltük a remekül védekező máltaiak erejét, mint a horgász a halat, kifárasztottuk őket. Enélkül aligha jöhetett volna az a második félidei parádé. Ami lényeges: számomra egyértelmű, hogy jó úton járunk, hiszen fiatal, ambiciózus játékosaink vannak, akik most már pontosan látják, mekkora esély számukra a válogatott szereplés. Külföldre, erős csapatokhoz kerültek már többen is - mi ez ha nem motiváció? Sőt, ez a motiváltság most meglátszott a játékon.

- Amióta nálunk szövetségi kapitány, azóta először beszél úgy, hogy büszke a csapatára.
- Valóban elégedett lehetek, hiszen - a portugálokat leszámítva - a szombati selejtezőnapon senki sem szárnyalt túl minket, az úgynevezett nagycsapatok ezúttal is megszenvedtek a kicsik ellen. Nem győzöm hangsúlyozni, mennnyire meg kell becsülni minden egyes győzelmet és minden egyes gólt.

- Lapunkban egy hete is írtuk: az eredményektől függetlenül szerződést hosszabbítana. Máltát legyőztük, úgyhogy… Szóval, most a svédek elleni úgyszintén sorsdöntőnek mondott selejtező előtt mi a helyzet ebben az ügyben?
- Most nem én vagyok a fontos, hanem a csapat. Ám, ha már rákérdezett, hát elmondom: már hét hónappal ezelőtt azt mondta nekem két futballvezető, hogy egyértelműen velem képzelik el a jövőt, és azt szeretnék, ha az év végén lejáró szerződésemet meghoszabbítanám. Én erre azt mondtam, szívesen dolgozom itt Magyarországon, mert a fiatal válogatottal való munka motivációt jelent a számomra. Hét hónapja várom, hogy az ígéretből mikor lesz valóság. Nyitott vagyok, de ha egyesek úgy gondolják, hogy nem rám van szükség, akkor veszem a kalapom és elmegyek.

- Nem bízik abban, hogy igényt tartanak a munkájára?
- Nem akarom ezt a témát most túlságosan körüljárni… Most az érdekel hogy a svédeket valahogyan legyőzzük, és Európában rólunk beszéljenek. A papírforma nem mellettünk szól, szerdán mi leszünk Málta, de nekünk meglepetést kell szereznünk a svédeknek.

- Ahhoz képest, hányszor panaszkodott arra: sokszor egyedül hagyják, nem segítik a munkáját a magyar edzők, a Málta ellen pályára küldött csapatból az itthon játszó Takács Ákos, és Rajczi Péter góllal nyomatékosította, hogy jó formában van.
- Nem akarok panaszkodni, de a régi panaszaim ma is érvényesek. A magyar edzők valóban nem keresik különösebben a társaságomat, nem hívnak fel, nem jönnek be az edzőtáborba, és ami még ennél is rosszabb, hiába kérem őket, olykor-olykor nem segítik a munkámat.

- Na, ebből megint vihar lesz… Mire gondol?
- Csak egy példa: László Csabával együtt dolgoztam a válogatottnál, úgy gondolom, remek kapcsolatban vagyunk egymással, és őt aligha nevezhetem az ellenségemnek. Erre tessék, rengetegszer kértem, hogy Takács Ákost azon a poszton szerepeltesse a Fradiban, ahol a válogatottban is játszik, mert számomra ez óriási segítség lenne. Ehhez képest Takács Ákos lassan mindent játszik, csak nem védekező középpályást, ahol én szerepeltetem, és ahol a leghasznosabb. Most mit tudok csinálni, mondja meg?

- Fanatizálni. Ez a dolga.
- Igaza van, de most maradjunk az előttünk álló világbajnoki selejtezőnél. A játékosokhoz most jutott el az üzenetem, amit másfél éve küldtem el nekik. Van ambíció, tudunk küzdeni, az eredményességgel sincs gond - innen kell a svédek ellen folytatni, és még többet kell nyújtanunk. Mindig többet és többet.

- Miután örökösen problémákkal szembesül, így érdekel: a Málta elleni győzelem után, és egy olyan nagy meccs előtt, mint amilyen a svédek elleni lesz, minek tud örülni?
- Lehet, furcsa lesz, amit mondok: örültem annak például, hogy a meccs előtt láttam Huszti Szabolcs arcán, meg tudna ölni azért, hogy kihagytam. Na, ez hiányzott eddig…