A Bajnokok Ligájába vágyik

- Tavaly nyáron az FC Brussels és a Guimaraes szinte közelharcot vívott önért, miután aláírt egy papírt, amely a belgákhoz kötötte. Egyesek ezt szerződésnek tekintették, mások viszont legyintettek, mondván: egy kézzel írt piszkozat nem jelenthet semmiféle kötelezettséget a civilizált világban.
- Valóban nem volt sima ügy - mondja a most már láthatóan megkönnyebbült játékos. - A legszívesebben elfelejteném az egészet, mert olyan zavarossá vált az életem, amilyent senkinek sem kívánok. Talán hibát követtem el, amikor aláírtam azt a papírt, de higgye el, jóhiszeműen jártam el, mégis drágán megfizettem érte.

- Miután eldőlt, hogy a klubok a FIFA beavatkozása nélkül peren kívül megegyeznek, nagy kő esett le a szívéről. Ezért is sikerülhetett olyan jól az ősz?
- Van benne valami. Ugyanakkor hatalmas motivációt jelentett, hogy olyan közegbe csöppentem, amelyről korábban csak álmodozni mertem. Lenyűgöző stadionokban játszhatok, miközben Európa élvonalába tartozó játékosokkal vehetem fel a harcot. Eleve imádok játszani, az itteni hangulat pedig minden egyes pályán eltöltött percben megerősített a hitemben.
- No igen, a pályán eltöltött percek… Eleinte nem volt gond, hiszen rendre kezdő volt a csapatban és kiváló eredményeket ért el, majd egyszer csak, mintha elvágták volna, nem találkozhattunk a nevével a Vitória összeállításában.
- Az első félévem valóban mesébe illően telt. Azonnal befogadtak a csapatban, és mivel jól ment a játék, rendre kilencven perceket játszhattam. Ennek ellenére én voltam a legjobban meglepődve, amikor kiderült, hogy az A Bola értékelései alapján helyem van a liga őszi "álomcsapatában". Ez persze nem a világbajnoki cím elhódítása, mégis büszkeséggel tölt el, hogy az öt brazil mellett én voltam az egyetlen külföldi ebben a csapatban. Emellett a Guimaraes szurkolóinak a szavazatai alapján engem választottak a gárda legjobbjának az ősszel, hatvan százalékuk rám voksolt. Sajnos februárban egy vírusos gyomorfertőzés pihenőre kényszerített, és azóta hiába teszek meg mindent, egyszerűen nem tudom visszaverekedni magam a kezdőbe.


- Térjünk vissza egy gondolat erejéig a szép őszi napokhoz! Nem volt letörve, hogy miközben a kontinens egyik erős bajnokságának egyik élcsapatában meghatározó játékos, a magyar válogatottba nem kap meghívót?
- Természetesen zavart, ám úgy gondolkodom erről, hogy a nemzeti csapatba mindig is szubjektív alapon történik a válogatás. Van, akinél játszhat az ember, van, akinél nem. Az pedig talán egyéni tragédiám, hogy amikor februárban Wales ellen beválogattak, akkor kikaptunk, majd rá egy kis időre ledöntött a már említett betegség.
- Aztán nem került be az itteni csapatba sem…
- Eleinte megértettem az edzőnk döntését, viszont meglepett, hogy akkor sem kaptam lehetőséget, amikor úgy éreztem, már visszanyertem az erőmet. Nem volt más alternatívám, mint tudomásul venni a helyzetet, és küzdeni azért, hogy visszakerüljek.

- A trénerrel, Manuel Machadóval milyen a viszonya? Nem lehet, hogy az edző valamilyen személyes okból nem szerepeltette?
- Rendezett, kiegyensúlyozott munkaviszonyban vagyunk, biztos, hogy nem azért hagyott ki, mert nem tetszett neki az arcom. Leginkább úgy jellemezném őt, mint egy hidegvérű profit.
- A következő idénytől azonban már nem ő irányítja a csapatot, hanem a kiváló, de keménykezű edző hírében álló Jaime Pacheco. Miképpen látja a jövőjét a minden bizonnyal megújuló Vitóriában?
- A klub úgy két hete jelezte, hogy számít rám, egyéves szerződéshosszabbítást kínált, de egyelőre konkrét lépést nem tett a vezetőség. Tudom, hogy több csapattársam, aki tavasszal rendszeresen játszott, kénytelen lesz elhagyni az egyesületet, engem viszont marasztalnak.

- Megértem, ha maradni akar, elvégre könnyen beilleszkedett, szeretik a csapattársai és a szurkolók is. A mai edzés végén is rengeteg srác kért öntől autogramot.
- Ez valóban jólesik. Itt kell elmondanom, hogy sokat köszönhetek Lipcsei Péternek és szegény Fehér Mikinek, aki éppen a mi pályánkon játszotta azt a tragikus utolsó mérkőzést. Ôk taposták ki előttem az ösvényt. Jól játszottak Portugáliában, nekik is köszönhető, hogy tárt karokkal fogadtak.
- A csapaton belül kikkel jön ki a legjobban?
- Az egyik legjobb barátom Flávio, az első perctől kezdve mindenben a segítségemre volt. A Benficától érkezett Alex is nagy haver, szinte nincs olyan ügy, amelyben ne lehetne rá számítani. Jellemző az itteniek emberségére, hogy bár nem tudok jól portugálul, egyszer sem hagytak szorult helyzetben csak azért, mert nem értettek meg elsőre.

- Lassan harmincegy éves lesz, azaz olyan korban jár, amikor egy labdarúgó elgondolkodik azon, meddig játszik még, és ha befejezi, akkor mit kezd az életével.
- Valóban így van, de egyelőre még érzem az ambíciót, amelyel a labdarúgópályára vezetett. Úgy vagyok vele, hogy amíg erővel bírom, addig mindent megteszek, hogy felfelé lépjek, akár innen a Guimaraesból is. Ezt még Dunai Antal nevelte belém az olimpiai válogatottban. Azt mondta, ha már összejött egy Lada, akkor törekedjünk arra, hogy Mercedesünk legyen, és ha az is megvan, akkor akarjunk egy Porschét. Én anno az NB I-ben akartam játszani - összejött. Aztán a Ferencvárosba vágytam - azt is elértem. A magyar nemzeti mezt is szerettem volna magamra húzni - sikerrel jártam, miként a külföldi szerződéssel is. Innen is van tovább: szeretnék az UEFA-kupa, de leginkább a BL csoportkörében játszani. Ha maradok, az elsőre ősszel meglesz az esély (a Guimaraes ötödik helye már biztos - a szerk.). Ez persze nem jelenti azt, hogy ne gondolnék az aktív pályafutásom utáni időkre. Az biztos, hogy a habitusomnál fogva nem lenne belőlem jó vezető, az az életmód túlságosan kemény embert kíván. Sokkal inkább vonz az edzői szakma. Mindenképpen szeretnék a pálya közelében maradni.

- Portugáliában tendencia, hogy a bajnokságban jól szereplő játékosokat kinézi a három óriásklub, a Sporting, a Porto és a Benfica valamelyike, sőt, akár mind a három egyszerre. Az őszi idényben hallani lehetett ilyen pletykákat önnel kapcsolatban is. Ha választhatna, melyikhez igazolna?
- Én is csak pletykaszinten tudok a nagyok érdeklődéséről, de már ez is jó érzéssel töltött el. Ôszintén szólva nem tudom, melyikhez mennék, mert a Sportingot gyerekkorom óta szeretem, a Benfica a leghatalmasabb intézmény ebben az országban, a Portónál pedig legendásan jó szakmai munka folyik.
- A Guimaraesnál maradva, kijelenthetjük, hogy ez a klub jelenti eddigi pályafutása csúcsát?
- Én azért nagyon büszke vagyok arra az öt évre is, amit a Ferencvárosnál töltöttem el. Két bajnoki címet és két Magyar Kupa-győzelmet arattam a zöld-fehérekkel, egyelőre azt tartom karrierem legjobb időszakának.
- Azért úgy sejtjük, a Guimaraesban is sikerült már emlékezetes pillanatokat átélnie…
- A legszívesebben a Porto elleni kupamérkőzésünkre emlékszem vissza, hiszen nyertünk kettő egyre, azaz kiejtettük a BL címvédőjét. Végigjátszottam a mérkőzést, és olyan játékosokat kellett fognom, mint Luis Fabiano, majd a később beálló McCarthy.
- Jól csengő nevek, gondolom, a következő idényben is szívesen játszana ellenük, vagy akár velük. Most azonban jön a nyári szünet, és ismét fel kell készülnie, hogy esetleg nem lesz egyszerű az élete.
- Leginkább arra vágyom, hogy egy nyugodt nyaram legyen a családommal. Természetesen szeretném, ha hosszabb szerződést kínálnának, az én koromban ez majdhogynem életbiztosítás. Akárhogy is lesz, én optimistán nézek a jövőbe.

Megbecsülik, mert tesz a klubért

Dragóner Attila nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, hogy befogadták a klubnál és a városban - bizonyíték erre a lelkesedés, amellyel lépten-nyomon köszöntik. A Guimaraes a záró fordulóra készülvén az utolsó edzését tartotta a gyönyörűen felújított Don Afonso Henriques-stadionban, és a tréningre eljött a város szinte öszszes alsó tagozatos diákja. A csapatot végig teli torokból éltető, autogramra vadászó gyerekhadat az edzés végén beengedték a gyepre. Az edzés után a csapat és a Dragóner család kedvenc éttermében, a Nora do Zé da Curvában is szembesülhettünk a védő népszerűségével. "Attila akárhányszor pályára lép, mi, szurkolók csak hajlongunk, mint egy méltóság előtt. Az egyik legjobb játékosunk, márpedig ebben a városban megbecsüljük azokat, akik tesznek a klubért. Remélem, sokáig nálunk marad, és jövőre segít megnyerni a portugál bajnokságot is" - mondta Angelino, az intézmény vezetője a lehető legkomolyabb ábrázattal.