Lothar Matthäus szerint tíz-tizenkét csapat kell

Szerepeljen, mondjuk, tíz csapat az élvonalban; fejeződjék be az idény december 15-én, és kezdődjön február közepén; ha öszszeáll az új liga, akkor ripsz-ropsz megreformálja a futballt; lesz pénz, merthogy jönnek a szponzorok, külföldi befektetők, akik sokat áldoznak a honi futballra… Megannyi érdekes téma, amiről egy belvárosi étterembens beszél Lothar Matthäut.

A középszerű játékost nem lehet feltüzelni

- Keddi jegyzetében felháborodottan írt lapunkban a vasárnapi Ferencváros-Vasas bajnokiról, mondván, ilyen rossz meccset talán még nem is látott. A kritikájával aligha lehet vitatkozni, ám mégis megkérdem: nem volt ebben valamiféle visszavágás Egervári Sándornak, az angyalföldiek edzőjének, hiszen éppen ő volt az, aki a magyar trénerek nevében válaszolt az ön lesújtó véleményére, amellyel a hazai labdarúgó szakembereket illette?
- Én már annak is örülök, ha egyáltalán reagálnak arra, amit mondok - mondta Lothar Matthäus. - Örömmel vettem, hogy Egervári Sándor legalább vette a fáradtságot, és foglalkozott a kritikával, melyet a magyar edzőknek is címeztem. Május másodikán találkozom a kollégákkal, és ott alighanem mindenki megmondhatja majd a magáét. Igaz, egy ilyen Fradi-Vasas után nehéz lesz bármiféle magyarázattal előrukkolni. Amit a Nemzeti Sportban leírtam, most is vállalom: a kilencven perc alatt anynyit futottak a játékosok, mint egy nyugdíjasklub lakói délután az erdőben. Ez már nem pénzkérdés, egészséges, életerős fiatalemberekben kell lenni annyi erőnek és motívációnak, hogy saját szurkolóik előtt legalább megizzadjanak. A Vasassal most nem foglalkoznék, hiszen nincs a csapatban válogatott kerettag, de a Fradi gyalázatos teljesítménye mellett nem mehetek el szó nélkül.

- Pikáns a helyzet, hiszen a kollégája, barátja, segítője, a válogatott pályaedzője, László Csaba készíti fel a Ferencvárost.
- Mi pikáns ebben? Az nem edzőkérdés, hogy a futballisták akaratgyengék és motiválatlanok.
- Micsoda?! Nem az edző feladata, hogy felrázza, feltüzelje fiait?
- Olyan játékosokat nem lehet felrázni és motiválni, akik megelégszenek a középszerűséggel, akikben nincs tűz. Most mondja meg nekem, miért csak Rósa Dénes, vagy az a fiatal labdarúgó, Takács Ákos akart mindenáron győzni a Vasas ellen? Miért csak rajtuk látszott, hogy tökéletes a kondíciójuk, és megszakadnának a sikerért?
- Megmondom: mert nem lehet könnyű úgy futballozni, hogy hetek, hónapok óta hitegetik a játékosokat, hogy ekkor vagy akkor fizetnek. Lehet, felesleges ez a kérdés: ön volt ilyen helyzetben a pályafutása során?
- Hogyne, legutóbb Belgrádban a Partizan edzőjeként. A szerb klub vezetői még ma is tartoznak nekem pénzzel, és előfordult, hogy játékosaim három hónapig nem kaptak egy fillért sem. Mégis éreztem rajtuk, hogy a pályán nem a pénzzel foglalkoznak, hanem győzni akarnak. Mindenáron! A Fradival kapcsolatos felvetésre pedig azt mondom: ezek a játékosok ne panaszkodjanak, a fizetésüket megkapják, szó sincs arról, hogy koldulniuk kellene. Tudja, mi a baj?

A rejtélyes számlára sok pénz kerülhet

- Kíváncsian hallgatom.
- Az, hogy elképesztően irreális szerződéseket kötöttek velük, olyan összegeket ígértek nekik, amit képtelenség kifizetni. Amúgy a Vasas elleni találkozót követően szívesen bementem volna a Ferencváros öltözőjébe, és megkérdeztem volna néhány labdarúgót: milyen jogon követel bármilyen pénzt ezért a szörnyűséges produkcióért?
- Íme, a magyar futballvalóság. Ezek a kilátástalan színvonalú magyar bajnoki meccsek sem veszik el kedvét a folytatástól?
- Nem, mégpedig azért nem, mert ennyire nem kilátástalan a helyzet. Emlékezzen csak vissza a tavaly tavaszi idényre, akkor a rájátszásban sok-sok izgalmas meccset láthattunk. Azt hiszem, itt az idő, hogy megreformáljuk a magyar futballt…
- Jaj, már megint… Ön nem tudhatja, hiszen másfél éve van itt, de Magyarországon már annyiszor szervezték át a bajnokságot az elmúlt tíz év során, hogy annyi energiával itt már Bundesliga-szintű futballnak kellene lennie.
- Nem baj. Nekem kész terveim vannak. Először is elég tíz, maximum tizenkét csapat az első osztályba, ha Svájcban vagy Ausztriában megtehetik, akkor itthon is véghez vihető mindez. A szezon tartson, mondjuk, december közepéig, menjenek el három hét szabadságra a labdarúgók, legyen hathetes a felkészülés, majd február elején, közepén folytatódjon a bajnokság.

- És, melyik évben tervezi a "nagy átalakítást"?…
- Most! Mondja meg, mire várjunk? A válogatott a klubokból építkezik, éppen ezért erős egyesületekre, és izgalmas bajnokságra van szükség, ehhez bőven elég tíz olyan csapat, amelynek megvan a megfelelő gazdasági háttere. A mostani szezon végéig összeáll majd az új liga, amely remélhetőleg véghezviszi ezeket a reformokat, és így a következő idényben már lecsökkentett létszámmal indulhat a bajnokság.
- Szóval, az a helyzet…
- Ne, ne, ne! Ne is mondja, tudom mit akar most mondani, hogy nincs tíz stabil háttérrel rendelkező klub Magyarországon. Önök is megírták, hogy külföldi befektetők pénzéből éledhet újjá a magyar futball. Ez nem szólam volt, reális esély van arra, hogy jelentős összeg kerüljön egy bankszámlára, amelyből mondjuk az első osztályú klubok kaphatnának pénzt például arra, hogy télen külföldön edzőtáborozhassanak.

- Szépen hangzik mindez, de - hogy visszakanyarodjunk egy korábbi kérdéshez - mit csinálna akkor, ha ön most mondjuk a Fradi futballistája lenne, és lassan egy éve hitegetnék a kifizetésekkel?
- A pályán csak azért is hajtanék, hogy aztán jogosan tartsam a markom. Ugyanez a helyzet a válogatottal is: a magyar futballisták egyetlen kitörési lehetősége bekerülni a nemzeti csapatba, és ott olyan teljesítményt nyújtani, amelyre akár külföldön is felfigyelnek.

A harcos Takács Ákos is válogatott lehet

- Lesz erre lehetőség Metzben a franciák ellen, majd Reykjavíkban az izlandiak ellen.
- Ne mossuk össze a két meccset. Írja csak le: előre kiegyeznék azzal, hogy mondjuk vereséget szenvedünk a franciáktól, de kínkeserves csatában legyőzzük Izlandot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy eleve feladjuk a metzi találkozót, de az csak egy tesztmeccs lesz, nekünk a világbajnoki selejtezőkre kell koncentrálni.
- Kikkel egészülhet ki a keret? Az eltiltását letöltő Gera Zoltán visszajön, ugyanakkor Torghelle Sándor sárga lapok miatt hiányzik majd.
- Valószínűleg meghívom a keretbe Pető Tamást, Lisztes Krisztiánt, és ha megvan addigra a magyar állampolgársága, Ronald Habit, valamint egy olyan fiatalembert, akire kevesen számítanak. Kitalálja?
- Az előző mondatait figyelembe véve azt hiszem egyből telibe találok: Takács Ákos.
- Pontosan. Sok ilyen erős, megalkuvást nem ismerő, harcos felfogású labdarúgóra lenne szükségem. Ha több ilyen fiú dolgozna a kezem alatt…

- Befejezésül engedje meg, hogy sajnáljam, hiszen élete egyik legnagyobb élményéről marad le. Amikor válogatottunk a franciákkal játszik, akkor éppen a müncheni arénát avatják majd, ahol ön együtt futballozhatna Franz Beckenbauerrel, és a többi Bayern-sztárral.
- Persze, szívesen ott lennék, de számomra első a munka. Inkább akkor leszek majd ott a müncheni arénában, ha a magyar válogatottal a jövő évi világbajnokság nyitó meccsét játssza a németek ellen.